Vissza a káoszba

Orbán Viktornak fájhat a feje, és egyébként is jaj a jobboldalnak! Persze a hivatalos eredmény szerint győzött a Fidesz, na de nem annyira, meg egyébként is, az ország majdnem fele nem is szavazott rájuk.

Budapest, 2019. május 26. Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke integet beszéde végén a Fidesz-KDNP eredményváró rendezvényén a Bálna Budapest rendezvényközpontban az EP-választás napján, 2019. május 26-án. A kormányfõ mellett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelõs miniszterelnök-helyettes (b), Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára (b2), Gyõri Enikõ európai parlamenti képviselõjelölt, Trócsányi László igazságügyi miniszter, listavezetõ (j). MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Szegény Orbán Viktor, szegény Fidesz! Ha némely földönkívüli épp most tévedt ide tanulmányozni az univerzumszerte híres illiberális demokráciát, s véletlenül ellenzéki lapokat olvas, ellenzéki politikusokat hallgat, lógó orral suhanhat vissza űrhajójával, mert a hírekből az derül ki számára, hogy a Fidesz elbukta a választást, Orbán Viktornak fájhat a feje, és egyébként is jaj a jobboldalnak! Persze a hivatalos eredmény szerint győzött a Fidesz, na de nem annyira, meg egyébként is, az ország majdnem fele nem is szavazott rájuk.

(Már várom, hogy ellenzéki nagyotmondóink harcosan lemondásra szólítják fel a német kancellárt és a francia elnököt, hiszen Merkelre a németek több mint hetven, Macronra a franciák majdnem nyolcvan százaléka nem szavazott.)

Na de hagyjuk is elsuhanni ufónkat a világűr mélyére, mely oly sötét, mint balos faliújság-készítő kisiparosok fejében a meg nem gondolt gondolatok, mert hiszen a Fidesz és Orbán Viktor köszöni szépen, jól vannak, van minek örülniük, kétségtelenül és vitathatatlanul fölényesen megnyerték ezt a választást az ország minden kis zugában is.

Néhány gondolatot azonban megér, mi történt a másik oldalon.

Mert fejfájásra ott van igazán okuk a pártok vezető politikusainak. Gyurcsány Ferenc végre elérte, amire évtizede vágyik: ő lett a baloldal vezetője, egyébként méltán, hiszen neki, nekik legalább volt valami mondanivalójuk, volt egy álmuk, amit belesúghattak az emberek fülébe, s még ha lázálom is, de: álom, ami a többi baloldali pártból tökéletesen hiányzott.

Az MSZP ugyan lehet, hogy álmodott valamit, csak miután az elmúlt éveket végigaludta, elfelejtett felébredni, hogy elmondja nekünk. S most úgy áll a dolog, hogy az utolsó, a rendszerváltáskor is létezett baloldali párt is oda kerül, ahova való, stílusosan szólva a történelem süllyesztőjébe. Kétségünk ne legyen, ezzel az eredménnyel Gyurcsány imádkozó sáskaként udvarolja körbe s falja fel a maradék baloldalt, MSZP-stül, párbeszédestül, s ki-kiharapja a legjobb falatokat a széthulló LMP-ből és talán a Jobbikból is.

Ám Gyurcsánnyal lehet ugyan egy viszonylag jó eredményt elérni, de választást nyerni lehetetlen, még mindig ő a legutáltabb politikusa az országnak. Ellenben a politikai logika most azt diktálja, hogy újra kellene tárgyalni a baloldalon az eddigi önkormányzati választási megállapodásokat. Miért kellene egy nem létező párt botrányokkal terhelt és hozzá nem értő politikusát támogatnia a DK-nak például a főpolgármesteri székért vívott küzdelemben? S miért kellene esetleg két széthulló párt másik jelöltjére egyáltalán időt és figyelmet fordítaniuk? De a vidéki városokban, településeken is nyilván újra szeretnék majd gondolni, ki kit támogasson a mostani eredmények tükrében.

És persze itt van a Momentum, amelyik rejtélyes módon olyan kis falvakban is kapott szavazatokat, ahol élő momentumost még nem láttak. Nagy kérdés, hogy mi lesz a sorsa ennek a pártnak, vajon sikerül-e beágyazódnia valamennyire a társadalomba, vagy ugyanarra a sorsra jut, mint az előd liberális politikai szervezetek, az SZDSZ, az LMP… És nagy kérdés, mit kezd a Momentum Gyurcsány Ferenccel, a DK-val.

Ha összeborulnak vele, velük, az végzetes lehet számukra, ha nem, esélytelenek az önkormányzati választásokon. Szóval igazából az ellenzéki térfélen okozott földindulást az EP-választás, visszahullottak oda, ahol mindig is voltak az elmúlt évtizedben, az őskáoszba.

Látunk majd még harcias összeveszéseket, eltűnő pártokat, kezdődik a szokásos kíméletlen belharc.

A Jobbikról most kevés szót ejtettem, ha valamit mégis mondanom kellene, ennyit: reccs. Ezt hallja az az ember, aki önmaga alatt fűrészeli az ágat, s az éppen eltörik.

S emberünk fűrészestül, ágastul hull alá a mélybe.