November elején pedig lényegében az egész világ Budapestre látogatott, azok is, akik oly hevesen bírálták a magyar kormányfő törekvéseit, ezzel is bizonyították, hogy nem csupán hazug és önsorsrontó a Kádár-doktrína, de akik hajtogatják, azt érdekből teszik. Mert mit képzel Magyarország, hogy nem csupán nem hajlandó végrehajtani a bölcsek határozatait, de alternatív megoldásokon gondolkodik, és úgy viselkedik minden tekintetben, mint egy független állam, nem pedig mint egy vazallus? Ha pedig ezt Magyarország meg tudja tenni, akkor más is képes rá, nyilván csak akkor, ha van egy megfelelően tehetséges és tervezni képes vezetője. Mert azért sokkal kényelmesebb azt mondani: semmit se tehetünk, beszorítanak minket az uniós határozatok, a NATO, a kötelező hűség és persze a nemzet teszetoszasága. Vagyis senki se csinál semmit, ami mindig könnyebb, mint tenni valamit.

Hosszú távon mindig kifizetődik a megalkuvás nélküli munka és a tiszta fejjel meghozott döntésekhez való ragaszkodás. Abból végül stabil szövetségi rendszer, növekvő biztonság, jobb lehetőségek születnek, valamint egyfajta bizalom is másoktól, akik látják, hogy nem, ez a nép valóban nem kicsi, hanem akar valamit. Legyen az Orbán Viktor, Szoboszlai Dominik vagy Tóth Pál tatabányai buszvezető.

Mert Kádár János hazudott.