Kétezermilliárd forint. Jövőre nagyjából ennyit költ a védelmi kiadásokra a kormány, beleértve ebbe az összegbe a haderő ellátásának, felszerelésének modernizációja mellett a honvédegészségügy és a honvédséghez köthető sport költségeit is. A Magyar Honvédség az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta rohamtempóban fejlődik, de különösen igaz ez az elmúlt négy-öt évre, amihez persze hozzájárul az a közvetlen veszély is, amelyet a szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború eseményei jelentenek.
A helyzet odáig fajult, hogy nemrég modern légvédelmi eszközöket kellett telepíteni a magyar–ukrán határra, de az megnyugtató, hogy mostanra képessé is vált erre a magyar haderő. Ez annak is köszönhető, hogy a magyar kormány még jóval a háború előtt nagyszabású haderőreformba kezdett, amely elengedhetetlen volt azért is, mert meg kellett felelnünk a NATO elvárásainak, vagyis el kellett érnünk, hogy védelemre fordítsuk a GDP két százalékát.
Az Orbán-kabinet jóvoltából ezt sikerült még túl is teljesíteni, minden haderőnemben komoly korszerűsítés indult el, a szárazföldi katonák többek között új tankokat, harci járműveket, tüzérségi eszközöket, kézifegyvereket, védőfelszereléseket kaptak, miközben fejlesztették a légvédelmi rendszert is. A légierőt ma már nemcsak a Gripen vadászgépek erősítik, hanem korszerű helikopterek, illetve merev szárnyú repülőgépek is kerültek a hangárokba.
Mialatt a magyar Gripenek ellátják nemcsak hazánk, hanem Szlovákia és a balti államok légvédelmét is, a helikoptereink részt vesznek a határvédelemben, továbbá az árvízi védekezést is tudják segíteni, nem beszélve a különleges műveleti katonák légi támogatásáról. Az utóbbiak képességeivel kapcsolatban már lassan ott tartunk, hogy a Tökéletes katona című film világa jelenik meg a helyőrségben, a kommandós akár olyan humán monitorral rendelkezhet, amely az egyes életfunkciókról ad tájékoztatást, az infrasugarakat jobban elnyelni képes gyakorlóruhákban vehet részt a műveletekben, illetve olyan többfunkciós sisakban, amelyek – egyebek mellett az éjjellátók révén – jelentősen megnövelik a harctéri képességeit. A honvédség fejlesztése ugyanakkor magával hozta a hazai hadiipar fejlődését is, így már nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a külföldi beszállítóknak. Nem véletlen tehát, hogy a NATO-n belül mára a Magyar Honvédség a második helyre került a hadseregek modernizációs listáján.
De honnan is jutottunk el idáig? Gyakorlatilag szinte a nulláról kellett építkezni. Ez teljesen nyilvánvalóvá válik akkor is, ha csak néhány epizódot említünk meg a Gyurcsány-kormány idején zajló erózióról. A balliberálisok bukása után például olyan állapotban vette át az új vezetés a honvédséget, hogy még egy biztonságosan felszálló helikopterrel sem rendelkeztünk, ha segíteni kellett az árvízi védekezést.
A kiszuperált szovjet tankjainkat Juhász Ferenc, akkori honvédelmi miniszter jóvoltából eladtuk Iraknak, a maradék darabok elrohadtak a laktanyákban, amelyek egy jelentős részét be is zárták. A missziós katonáknak pedig egy ideig szigetelőszalaggal kellett felragasztani a helyben megvásárolt távcsöveket a fegyvereikre, ha túl akarták élni a külszolgálatot. Eközben a minisztériumi vezetésben és a karriertisztek körében mindennapos volt a korrupció, tartalékos katonából pedig összesen hetveneggyel (!) rendelkezett a honvédség. Képzeljük el, milyen helyzetbe kerülhetett volna most az ország, ha ők maradnak hatalmon! Belegondolni is hátborzongató. Bár csodálkozni sajnos ezen már nem lehet. A baloldal ugyanis annyiszor cserben hagyta a magyarokat a történelmünk során, hogy nyugodtan választhatták ezt a hivatásuknak is.
Borítókép: JAS–39 Gripen a levegőben (Fotó: Petői Népe/Bús Csaba)
