Rezeda Kázmér: Amikor vegánok jönnek vendégségbe

Rezeda Kázmér napokon át téblábolt a lakásban, s próbálta kitalálni, mit főzzön vacsorára.

Borítókép: illusztráció Forrás: Pixabay

Harangoznak vecsernyére,

Gyere pajtás, az erdőbe!

Menjünk ki új út végibe,

Romlásnak a tetejibe.

Testem romlott a bokorba,

Vérem kiömlött a porba,

A madarak pásztoroltak,

Énekszóval virrasztottak.

Nyisd ki apám a kapudat,

Halva hozzák a fiadat,

Sirass anyám, ne bízd másra,

Mert most siratsz utoljára.

Sirassatok meg, leányok,

Úgyis tudom, hogy sajnáltok.

Mert így is lehetett, akkor is lehetett szépen és normálisan élni…

Viszont senki, de az égvilágon senki nem beszélt arról, hogy majd eljön az idő, és vegánok fognak jönni vacsorára.

Erről nem volt szó a Csíksomlyi passióban, de még az Isteni színjátékban sem, pedig ott elég pontosan és a szemtanú szavahihetőségével volt felvázolva a pokol, például a tivornyák hőseinek köre, imigyen:

„Immár a hűs, harmadik körben állok, hol súlyos, átkos zápor zúg örökre, egyformán ejtvén örökös szabályok. Vaskos jég, piszkos víz és hó pörög le a sötét légen át és sohse fárad s mindent rohaszt, ahol leér a rögre. Cerberusz, egy kegyetlen, cifra állat ugat három fejével kutyamódra a népre, amely nyakig vízben áll ott. Szeme vörös, sötét szakálla ronda, két körmös kéz nőtt rengeteg hasából, karmolja a lelkeket, falja, bontja.”

Na ugye. Ám ha Dante komolyan vette volna feladatát, ezután megírta volna azt is, a pokol azon körét, ahol azok vezekelnek, akikhez vegánok jöttek vacsorára.

Rezeda Kázmérhoz nemrégiben egy ilyen pár jött vendégeskedni.

Kedves, nagyszerű, aranyos emberek, dalból van a lelkük, s amúgy az elmebaj egy enyhébb formájában szenvednek, vagyis vegetáriánusok. De most éppen valami egy hónapos külön kúra keretében vegánok lettek, átmenetileg.

Na most ilyesmit is lehet csinálni, persze, mindent szabad, de egy jó tanács: ameddig vegán vagy, ne menj vendégségbe.

De ők jöttek.

Tünékeny Marica, aki egy szépséges hölgy, s olyan, mintha egy operettből lépett volna elő.

S vele tartott férjeura, Klein-Schneider Gábriel, aki viszont, asszonyával ellentétben, mintha a Derrick sorozatból lépett volna elő.

Ők jöttek, ketten jöttek, két vegán.

Rezeda Kázmér pedig napokon át téblábolt a lakásban, s próbálta kitalálni, mit főzzön vacsorára.

– Egy étel felötlik, mit sem ér, eldobom…

Mert ugye, a vegán az elmebaj súlyosabb formája, és ezért nem eszik se tejterméket, se tojást, se semmit.

– Tépek nekik egy kis füvet… – gondolta Rezeda Kázmér, de megijedt, hátha a fű is egészségtelen. Így aztán, végül, négynapi megfeszített töprengés után a következő menüt állította össze:

Előételnek avokádókrémet készített, az avokádót összetörte villával, apróra vágott újhagymát adott hozzá, sót, borsot, egy fél lime levét és szintúgy apróra vágott friss citromfüvet.

Főételnek a Rezeda-féle tökhajócskák készültek, ám vegánéknak úgy, hogy a kivájt tökhajócska belsejébe csak vegyes gombák szálltak be, borsozva, sózva, csepp olívával nyakon öntve, s így hajóztak el a sütőben, kétszáz Celsiusban, „jajdefinom!” országba.

És készített Rezeda Kázmér desszertet is, mert négy nap töprengés után úgy döntött, most már sportot csinál a dologból.

Vett tehát gyönyörű császárkörtéket, kettévágta őket, kivájta magházukat, s meghámozta valamennyit. Majd bekente a körtéket hársfamézzel, s szintúgy a sütőbe mentek a körtehajócskák, de csak száznegyven Celsiusban, s a célállomás ugyanaz volt, mint a tökhajócskák esetében.

Amikor a körtehajócskák megérkeztek, a kivájt magházuk helyére egy-egy kiskanál erdélyi áfonyalekvár került, s meg lettek hintve fahéjjal, így kerültek az asztalra.

Úgy ették a vegánok, mintha nem lenne holnap.

S mi tagadás, Rezeda Kázmér és gyönyörűséges asszonya is úgy ette.

S jó este, szép este kerekedett aztán, jóféle, emberi beszélgetésekkel és kacagásokkal, mintha boldog békeidőket élnénk.

De mindettől függetlenül, vagy ha úgy jobban tetszik, ennek ellenére óva intek mindenkit attól, hogy vegán legyen.

Ugyanis nem lehet egy életen át avokádókrémet, gombával töltött tökhajócskát és hársfamézes körtehajócskát enni.

Úgyhogy, ha legközelebb bejelentkeznek vendégségbe Tünékenyék, pacal lesz. Csülökkel. Rezeda Kázmér pedig fel fogja olvasni az idevágó idézeteket az idevágó Rejt- ponyvákból, úgy is mint:

Idézet 1.:

„– És milyen az élelmezés?

– Az élelmezés az kiváló. Bár a sivatagban kissé egyszerű. Ott mindenki kap egy marék lisztet meg egy fej hagymát, és megeszi, ahogy tudja.”

Idézet 2.:

„– Ember – mondta suttogva –, előfordulhat itt, hogy én marinírozott halszeletet kapjak Turbigo módra, kétfelé vágott tojással, egész kevés vörösborral párolva?… És egész testében reszketett. – Megpróbálhatom – felelte a katona vállat vonva. – Bár itt hülyék számára nincs diéta.”

Nos, hát így. Pontosan így…