Egyházalapítás Magyarországon

Hazánkban az egyházak alapítását és működésük kereteit a lelkiismereti és a vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény szabályozza. A törvény az alkotmánnyal összhangban kimondja, hogy a lelkiismereti és a vallásszabadság alapvető emberi szabadságjog, amely magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását, elfogadását, illetve annak vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon – akár egyénileg, akár másokkal együttesen – gyakorlását, nyilvánosan vagy magánkörben történő kinyilvánítását, tanítását vagy a kinyilvánítás mellőzését. Bár elvileg a Rákosi- és a Kádár-rendszer is biztosította a vallásszabadságot, az elmúlt évtizedekben előbb az ÁVH, majd a Belügyminisztérium és az Egyházügyi Hivatal gyakorolt szoros ellenőrzést a vallási élet felett. Míg az 50-es években a szerzetes- és apácarendek feloszlatása, a börtön, a koncepciós perek, az egyházi tulajdon és az iskolák elrablása, felszámolása voltak a rezsim kedvelt módszerei, a 60-as évektől inkább spiclik, úgynevezett békepapok beépítésére helyeződött át a hangsúly. Talán a rossz emlékű múltnak is köszönhető, hogy a törvény egyértelműen kimondja: semmiféle, az egyházakat, vallási közösségeket ellenőrző állami szerv nem működtethető. Ugyancsak méltatja a magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek értékhordozó és közösségteremtő, a nemzettudatot ápoló szerepét, valamint kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységét. A törvény szerint mindössze 100 fő már jogosult egyházat alapítani, de tudni kell, hogy a rendszerváltáskor liberális oldalról felmerült a tízfős limit is. Részben ennek, de vélhetőleg az adómentességnek is betudható, hogy jelenleg több mint 150 nyilvántartott egyház működik, bár a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) egyházügyi államtitkárságán 90 közösségről tudnak, ezek ugyanis regisztráltatták magukat. Az egyházak minden tevékenysége adó- és áfamentes, korlátlanul gyűjthetnek adományokat, teljes az illeték- és a vámmentesség, sőt vallási tevékenységükhöz kapcsolódó gazdasági tevékenységet is ugyanilyen feltételekkel folytathatnak. A templomba járók többsége a történelmi felekezetekhez tartozik, a regisztrált egyházak többsége azonban úgynevezett kisegyház, köztük olyan extrém közösségekkel, mint a Boszorkány Szövetség. Az elmúlt kilenc év tapasztalatai alapján sokan úgy vélik, hogy számos, magát egyházként definiáló közösség szektaként működik, amelyek össztaglétszáma több tízezer főre rúg. A pszichiátriai osztályokon külön részlegek foglalkoznak a jelenséggel, számos öngyilkosság, családok szétszakadása jelzi: valami nincs rendben. A gyermekeiket elvesztett szülők közül sokan egyesületekbe tömörültek, az utóbbi években pedig mind többen követelik, hogy törvénymódosítással állják útját a szekták, a gazdasági társaságokként működő csoportok burjánzásának. Az NKÖM helyettes államtitkára, Semjén Zsolt az előző parlamenti ciklusban önálló képviselői indítványban javasolta az egyházalapítás kritériumainak szigorítását; elképzelése szerint minimum százéves múlt vagy legalább tízezer fős tagság szükségeltetne a nyilvántartásba vételhez. Az egyházügyi államtitkárságon az előkészítés fázisában lévő törvénymódosítási javaslat részleteit Sanda Balázs főosztályvezető egyelőre nem kívánta taglalni, mindenesetre úgy véli, bár szükség van szabályozásra, pusztán jogi eszközökkel a kérdés nem kezelhető hatékonyan, nem szólva arról, milyen nehéz a jogszabályt úgy módosítani, hogy semmiképpen ne sérüljenek alkotmányos alapjogok. Sanda szerint legalább ilyen fontos az állampolgárok informálása, ez azonban – dacára annak, hogy a minisztérium birtokában nagy mennyiségű, a válságba jutott családok által eljuttatott dokumentum, beszámoló, levél van – „természetesen nem állami feladat”. A szegedi JATE-n működő alkalmazott vallástudományi tanszék információs bázisa megfelelő példa lehet – vélekedik a főosztályvezető. Európában nincs egységes gyakorlat az egyházak alapítását és működését illetően, egyes államokban, például Angliában, a skandináv országokban a mai napig lényegében államegyházként működnek egyes történelmi egyházak, a felekezetalapítás azonban természetesen ott is alapjog. Franciaországban és Németországban többfajta jogi kategória létezik, a vallási közösségek (főként a nem őshonosak) egy része egyesületi formában működik. Ismét más és más módon kezelik a szektakérdést, de mind több ország lép fel a törvény teljes szigorával a vallásszabadsággal való visszaélések ellen, a Szcientológia Egyházat például több esetben átmenetileg betiltották. Sanda Balázs megítélése szerint a jelenleg hatályos hazai jogszabályok alapján is lenne lehetőség – indokolt esetben – beavatkozásra, hiszen az ügyészség feloszlathatja a törvénnyel ellentétes tevékenységet folytató közösségeket, erre azonban idáig nem volt precedens.