Öreg-tó: a térség fejlődése múlik rajta

Kemenczky Zoltán
1999. 11. 19. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bár a kormány szerint 2002-ben készen állunk az EU-tagságra, sok területen még mindig jelentős a lemaradásunk. Az Európai Unió rendszeresen készülő jelentéseiben komoly hiányosságokat említ a környezetvédelem területén. Hogy a környezetvédelmi kérdések mennyire szorosan összefüggenek a gazdasági, illetve a kulturális-szellemi problémákkal, rendkívül jól érzékelteti a tatai Öreg-tó évtizedek óta tartó kálváriája. Az ország egyik legszebb állóvizének szennyezettsége Tata és számos környékbeli település fejlődését hátráltatja.„Tata a természet és a kultúra együttélésének rendkívül sajátos és megkapó példája, egy város tündöklésének és szomorú hanyatlásának figyelmeztető emléke” – áll egy nemrég készült, az Öreg-tó fürdésre való alkalmatlanságának gazdasági hatásait elemző anyagban. Tata ősidők óta lakott. A rómaiak jelenlétéről tárgyi emlékek sokasága tanúskodik. Az Öreg-tó partján álló vár építése a XIV. században, Nagy Lajos király idején kezdődött. Később, Zsigmond és Mátyás uralkodása alatt politikailag és diplomáciailag is jelentőssé vált a helység. Mátyás királyi rezidenciává tette a várat és a reneszánsz palotát. A német-római császár és más uralkodók is megfordultak a városban, 1510-ben országgyűlést tartottak itt. A török pusztítást követően Tata ismételt felemelkedése gróf Esterházy József 1727-es birtokba lépése után kezdődött. Az Esterházyak céltudatos intézkedései kétszáz évre meghatározták a térség fejlődését. Az ide települő művészek sokasága miatt Tatát a XIX. század végén „magyar Weimarként” emlegették. A XX. század első évtizedeiben soha nem látott módon virágzott a szellemi, kulturális, közösségi élet, nőtt a vendégforgalom. A tavak, a jelentős karsztforrások, a kávéházak, a várszínház, a szabadtéri színpad, a lóversenyek, a barokk kort idéző légkör, a szebbnél szebb középületek vonzották a főváros lakóit. A tehetősebbek villák sorát építették fel az Öreg-tó partján. További előrelépést jelentett Tata és Tóváros 1939-ben történt egyesítése. Tata 1954-ben kapott városi rangot. Látványosságai közé tartozik a többi között a vár, a Cseke-tó és a mellette fekvő angolkert, barokk kiskastély, illetve műromok, a geológiailag is igen jelentős Kálvária-domb, a Harangláb, a kapucinus templom, az Esterházy-kastély, a plébániatemplom, a múzeumok, a köztéri szobrok. Nem mellékes, hogy az Öreg-tó a ramsari nemzetközi egyezmény által védett vízimadár-élőhely. Elapadt források A város tragédiája szorosan összefügg az elmúlt évtizedek környezetkárosító iparpolitikájával és területfejlesztési elveivel. A szomszédos Tatabányán és Oroszlányban folytatott bányászat eredményeképpen a karsztforrások elapadtak, s az Öreg-tó vízgyűjtő területének, az Által-ér völgyének elképesztő szennyezettsége következtében a tó vize lassan fürdésre alkalmatlanná, sőt fertőzésveszélyessé vált. Tata elveszítette a hazai idegenforgalomban betöltött jelentős szerepét, a „vizek városának” mítosza szertefoszlott. Nem véletlen, hogy a térség munkanélküliségi rátája sokáig meghaladta az országos átlag másfélszeresét. Az Öreg-tó rehabilitációja érdekében a város önkormányzata és civil szervezetei a 90-es évek elejétől nagy erőket mozgósítottak. Tisztában vannak azzal, hogy a vízminőség helyreállítása nemcsak Tatának adhatná vissza régi rangját, hanem a térség fejlesztési lehetőségeit is meghatározná (idegenforgalom, falusi turizmus, megélénkülő kulturális-szellemi élet stb.). Tizennyolc önkormányzat részvételével 1994-ben alakult meg az Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség, hogy az érintett három kistérség összehangoltan dolgozzék együtt. Tanulmányok és vizsgálatok sora készült el, amelyeknek köszönhetően mára már rendelkezésre áll a részletes cselekvési terv, s a feladatokhoz felelősöket és öszszegeket is rendel. A gazda az állam A tó vízminőségének helyreállítása összetett probléma. Arról van szó, hogy a szeny-nyező gócokat az egész hatalmas, 521 négyzetkilométer kiterjedésű vízgyűjtő területen felszámolják, illetve a szennyeződéseket még a tóba kerülésük előtt kiszűrjék. Emellett szükség van az Öreg-tóban lévő hatalmas mennyiségű szennyezett iszap kiemelésére, ugyanis bizonyított tény, hogy a tóba befolyó víz tisztább, mint a kiömlő. Az Öreg-tó a magyar államé, tehát az övé a legfőbb felelősség. Az állami szerepvállalás azért is elengedhetetlen, mert a cselekvési program költségigénye két-három milliárd forint. Tata önkormányzatának nem titkolt törekvése, hogy az Öreg-tó rehabilitációja kormányzati szintű programmá váljon. Bár a város vezetése már 1996–97-ben tárcaközi egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett, áttörést mind a mai napig nem sikerült elérni. – Törekvéseinkkel eddig részeredményeket értünk el, hiszen sikerült beemelnünk a régiót a kármentesítési programba – mondja Hetényi Tamás, Tata polgármestere. – E címszó alatt azonban csak apróbb összegekhez jutottunk, ami nem elegendő ahhoz, hogy a problémát a gyökerénél kezeljük. Az önkormányzat nem tulajdonosa és nem kezelője a tónak, csak a kárait szenvedi a jelenlegi helyzetnek. Mást nem tehetünk, mint hogy lobbizunk, folyamatosan felhívjuk magunkra a figyelmet, és megpróbálunk támogatókat szerezni a megfelelő körökben. Nemhogy Tata, de még a térség sem lesz belátható időn belül abban a helyzetben, hogy ezt a milliárdos költségigényű programot pénzelje. Abban az esetben, ha az előrejelzéseknek megfelelően öt-hat éven belül visz-szatérnek a bányászat miatt elapadt karsztforrások, talán ötven év múlva javul a helyzet. A karsztvízszint folyamatos emelkedése nyomon követhető. Vagyis a természet igyekszik megtalálni az egyensúlyát. A karsztvizek visszatérése azonban veszéllyel is jár, mivel az egykori források helyén ma lakó- és egyéb épületek állnak. Nem akarjuk ölbe tett kézzel várni, hogy a várost elárassza a víz, így nemsokára napvilágot lát az a vizsgálati anyag, amely a karsztvizek visszatérésének következményeivel és hatásaival foglalkozik. Visszatérve a langyos vizű források és az Öreg-tó problémájának összefüggéseire: ma a tó vízutánpótlását – a csapadékon túl – csak a vízgyűjtőn lévő települések tisztított szennyvize jelenti. Vannak olyan időszakai az évnek, amikor az Által-ér természetes vízhozama olyan alacsony, hogy a víz nem lépi át a bokodi gátat. A karsztforrások ezt a vízutánpótlást is biztosítanák, ráadásul állandó öblítő, tisztító hatásuk lenne. A tataiak problémája Hetényi Tamás szerint a Velencei-tóéhoz hasonlítható, azt viszont úgy mentették meg, hogy évről évre hatalmas pénzeket pumpálnak bele. Ennek az összegnek a töredéke is elég lenneaz Öreg-tóra. – Ha minden igaz, a közeljövőben mentőövet kapunk, ha nem Magyarországról, akkor holland testvérvárosunkon, Alkmaaron keresztül. Nemrég Tatán rendeztek tanácskozást a holland–ma-gyar környezetvédelmi együttműködésről a két ország szakminisztériumának képviselőivel. Alkmaarral kötött szerződésünk értelmében a hollandok segítenek abban, hogy rajtuk keresztül környezetvédelmi célokra elkülönített európai uniós pénzekhez jusson a város. Erre 2002 elején számíthatunk. Cselekvési terv Musicz Lászlóval, a tatai polgármesteri hivatal környezetvédelmi referensével az Öreg-tó vízminőségének helyreállításával kapcsolatos teendőkről beszélgettünk. – Melyek azok a szennyező források, amelyek miatt a tó hosszú évek óta nem alkalmas a fürdőzésre? – A legfontosabb az Által-éren keresztül befolyó víz minősége. Hatvan százaléka tisztított szennyvíz, amely Tatabánya és Oroszlány térségéből érkezik. Az ottani tisztítók az országos szabványnak megfelelnek, de a szakemberek kimutatták, hogy az Által-ér vízgyűjtő területén ennél a szabványnál szigorúbb határértéket kellene előírni ahhoz, hogy az Öreg-tóban fürödni lehessen. A szigorúbb határérték azonban drágítaná a szolgáltatást. Ugyancsak szennyező forrást jelentenek a Tatabánya kül- és belterületén előforduló illegális bekötések. – Ezekkel mi történik? – Módszeresen fel kellene számolni őket, de ez csak komoly csatornázási program keretében valósítható meg. Az Által-ér medrében lerakódott üledék szintén szennyezett. Az Öreg-tó elé épített derítőtó már kiszolgálta a maga idejét, mára szennyező forrássá vált. Magában az Öreg-tóban szintén jelentős mennyiségű, szerves anyagban gazdag üledék halmozódott fel. 1986–87-ben végeztek egy kotrást, amelynek során 300 ezer köbméter iszapot távolítottak el. Csakhogy még mindig találni a tófenéken a 60-as években odakerült szénport és a félintenzív halászati tevékenység nyomán keletkezett szennyezett iszapot. – Milyen feladatokat kell elvégezni az Által-ér vízgyűjtő területén és a tóban ahhoz, hogy javuljon a vízminőség? – Kilenc fő programponton belül jóval húsz fölött van azoknak az alprogramok-nak a száma, amelyek megvalósításra várnak. Szükség van egy nagy iszapkotrásra, ami akár egymillió köbméter kiemelését jelentheti. Alternatív megoldás lehetett volna az iszap vegyi úton történő inaktiválása, de ez az eljárás viszonylagos olcsósága ellenére sem nyerte el a szakemberek tetszését. A vízgyűjtőn biológiai szűrőmezőrendszert kell kiépíteni, amelynek a tisztított szennyvizek utólagos tisztításában lenne nagy szerepe. Ez 200 hektárnyi mesterséges mocsár kialakítását jelentené. A kecskédi-környei szűrőmezőt az Által-ér szövetség megterveztette, most az érintett terület tulajdonosainak a hozzájárulását kell megszerezni a kivitelezés megkezdése érdekében. Tatabányán közel 900 millió forintos költségvetéssel folyik a szennyvíztisztító telep rekonstrukciója, amely a foszfortalanítás miatt fontos, de további beruházásra volna szükség itt is, Oroszlányban is. A nyáron leesett sok csapadéknak például vízminőség-javulást kellett volna eredményeznie az Öreg-tóban. A tisztítók kapacitása azonban nem bírta el a hatalmas vízmennyiséget, s bizonyára sok víz folyt át tisztítatlanul a létesítményen. Elsősorban ideiglenes tárolókra, pufferok-ra lenne szükség, amelyek üzemzavar esetén utólagos tisztításig tárolhatnák a vizet. Az Által-ér és vízfolyásainak revita-lizációja is elengedhetetlen: egyrészt az eliszaposodott medreket kell helyreállítani, másrészt a kibetonozott, mesterséges mederszakaszokat megszüntetni. Az Öreg-tó betonkockákkal kiépített partszakaszának fövenyesítése is megkezdődött, amely olyannyira bevált, hogy munkatársaink a következő két évben még közel két kilométernyi szakaszon telepítenek fövenyt. Szintén fontos a tatai csatornázási program befejezése. Jelenleg a város területének mintegy 30 százalékán nincs kiépítve a szennyvízcsatorna-rendszer, az ütemterv szerint azonban 2002-re teljes lesz a hálózat. u Tata és környéke idegenforgalma ugyan visszaesett az utóbbi tizenöt-húsz évben, az elmúlt esztendőkben azonban számos olyan kulturális programot, sporteseményt hívtak életre, amely sok látogatót vonz a városba. A legnagyobb a június utolsó napjaiban rendezett Víz-, zene-, virágfesztivál, amelynek három napja alatt vásár, koncertek, utcabál, tűzijáték és más programok várják a mintegy 100 ezer látogatót. Jelentős az augusztus első hétvégéjén megtartott Porcinkula – a kapucinus búcsú – és az ország második legnagyobb utcai futóversenyének számító tatai minimaraton is. Nyáron színházi esték sorozatot és a barokk kort idéző Esterházy-napokat tartanak. E rendezvények, valamint a város és a térség egyéb nevezetességei még mindig nagy vonzerőt jelentenek. Ám Tata és környéke fejlődésével kapcsolatban a legfontosabb kérdés továbbra is az: mikor lehet újra fürödni az Öreg-tóban?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.