Svédország közel van

Csisztay Gizella
1999. 11. 12. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Makkay Lilla a stockholmi magyar nagykövetség kulturális és sajtóattaséja. Vele beszélgettünk munkahelyén, a svéd főváros egyik legelőkelőbb negyedében működő magyar külképviseleten.– Történész létére hogyan került kapcsolatba a svéd nyelvvel és kultúrával? – Ezt a kérdést gyakran feltették a svédek is. Végzettségemet tekintve valóban történész vagyok. A gimnázium utolsó évében láttam A nap vége című Ingmar Bergman-filmet. Hatására elhatároztam, hogy megtanulok svédül. Részben az egyetemen, részben autodidakta módon tanultam, nem is sikerült soha svédországi ösztöndíjat kapnom, noha többször próbálkoztam. Mindig érdekeltek a külkapcsolatok, a diplomácia. A rendszerváltás után nyílt esélyem rá, hogy ebbe a közegbe bekerüljek. Hét éve dolgozom a Külügyminisztérium kötelékében, és két éve vagyok Stockholmban, sajtó- és kulturális attaséként. Talán nem érdektelen szólni arról, milyen feladatot lát el egy nem túl nagy, de nem is kicsi nagykövetség, s mit csinál itt egy sajtó- és kulturális attasé. Nagyon szerteágazó ez a tevékenység, s nem merül ki a két ország közötti kulturális kapcsolatok ápolásában, ez csak egy része az egésznek. Feladatunk Magyarország képviselete és a magyar politikai, gazdasági, kulturális élet tendenciáinak bemutatása. Mindez sokféle teendőt jelent: magyar vonatkozású kulturális események szervezésének segítését Svédországban, a sajtókapcsolatok elmélyítését, a svéd sajtó nyomon követését abból a szempontból, hogyan foglalkozik térségünkkel, elsősorban természetesen Magyarországgal, és még rengeteg apróságot. – Hogyan ír hazánkról a svéd sajtó? – A rendszerváltás kezdetén volt valami varázsa a kelet-közép-európai térségnek. Ma Svédország a gazdasági, politikai érdekeinek megfelelően rangsorolja a különböző térségeket, és nem mi állunk érdeklődésének középpontjában. Ennek jó és kevésbé jó oldalai is vannak. Nem kell félnünk, mielőtt kinyitjuk a svéd újságokat, mert Magyarországról semmi szörnyűséget nem írhatnak. Nagyon fontos és minőségileg új szakasza viszont a kapcsolatunknak, hogy Magyarországot mint NATO-tagállamot és mint az EU-tagság várományosát sokkal alaposabb figyelem tárgyává teszi egy olyan ország, amelyik a többi tagállam egyikeként döntést hoz majd arról, hogy bennünket felvegyenek az EU-tagállamok közé. Rendkívül nagy az érdeklődés – ezt mindennapi munkámban érzékelem – nemcsak a politikusok, hanem a társadalmi élet egésze részéről a magyar mindennapok, a magyar intézményi berendezkedés, a magyar demokrácia működése iránt. Naponta kapunk olyan felkérést a svéd közélet különböző szereplőitől, hogy mutassuk be a magyar mindennapokat, a magyar politikai berendezkedés egy-egy szeletét, és információval lássuk el őket. Természetesen igyekszünk segíteni, és örülünk, ha naprakész, hiteles információkkal szolgálhatunk. Nagy a kihívás, hiszen az igényeket megfelelően kell tudni kielégíteni. – Mit jelent ez a gyakorlatban? – Nagyon jó információs anyagokkal kell rendelkeznünk. Ezen a téren van még mit tökelétesítenünk. Példaértékűnek tartom Svédország nagyon fejlett távközlési és információs hálózatát. A politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden területéről nagyon jó minőségű, az eseményeket követő és széles körben terjesztett anyagokkal szolgálnak az állami szervek, szervezetek s a különböző közösségek. Kitűnő információs anyagaik vannak, amelyeket meg kellene próbálnunk színvonalban megközelíteni. Náluk természetes, hogy ilyenek vannak, és tőlünk is ezt várják. Remélem, hogy ez a törekvés nálunk is meghonosodik, és meglátszanak az eredményei. Egyetemek, népfőiskolák és egyéb közösségek nagyon gyakran teszik egy-egy kurzus erejéig vizsgálódásuk tárgyává Magyarországot, a magyar kultúrát, külpolitikát. A témákat feldolgoztatják, a kurzus hallgatói anyagot gyűjtenek, ilyenkor természetesen felkeresik a nagykövetséget. A legkülönbözőbb életkorú, felkészültségű, hátterű és igényű csoportok számára kell megfelelő információt szolgáltatnunk. Ugyanez történik akkor is, ha a nemzetközi politikában olyan események zajlanak, amelyek bizonyos témára irányítják a figyelmet. Ilyen volt a koszovói válság, amelynek kapcsán előtérbe került a kisebbségi kérdés még egy olyan országban is, mint Svédország, amely a térségtől távol fekszik, és szerencsés történelme megkímélte attól, hogy ezzel a problémával társadalmi konfliktus formájában szembesüljön. Svédország a kisebbségi kérdés felvetődésének nagyon érdekes szakaszában van. Nyolc és fél millió lakosából körülbelül egymillióan nem itt születtek, és további hétszázezernek a szülei nem voltak svéd állampolgárok. A számok alapján a népesség jelentős része – nem gyakorlati értelemben – kisebbségnek nevezhető. – Változott-e a híres svéd tolerancia az utóbbi években? – Erről nagyon nehéz lenne hitelesen nyilatkozni. Feszültségek egy társadalmon belül mindig vannak, ettől talán Svédország sem mentes. De tudni kell, hogy ez mélyen demokratikus meggyőződésű társadalom, amely természetesnek tartja a bevándorlók és a régóta itt élők egyenlő kezelését. Ez néha bizonyára nehéz. Az utóbbi évtizedben a kisebbségi népcsoportokkal a bevándorlási politika keretében foglalkozott Svédország. Ne felejtsük el, hogy a háború után vagy az 1956-os magyar forradalmat követően a svéd társadalom nagyon komoly erőfeszítéseket tett a bevándorlócsoportok fogadása, megfelelő életkörülményeinek biztosítása érdekében. A magyarokat számos más nagyszámú csoport követte, a bevándorlók nemzetisége, származási helye annak megfelelően változott, hogy hol keletkeztek válsággócok és háborús helyzetek, ahol az emberek üldöztetésnek voltak kitéve. A bevándorlási hullámok nyomán mára nagyon összetett társadalom alakult ki, amelyben a mély demokratikus meggyőződés, a törvényi háttér biztosítása és a humánus, mindenki igényét figyelembe vevő jogalkotás a domináns. A svédek mindig gondoskodtak a bevándorlók beilleszkedéséről, ugyanakkor ügyeltek arra, hogy az újonnan jöttek megőrizhessék a saját kultúrájukat, nyelvüket. Ezt a mi személyes példánk is bizonyítja: az én gyermekeimnek, akik svéd iskolába járnak, van magyar órájuk. A bevándorlási politikában annyi a változás, hogy elválik tőle a kisebbségi politika. Annak kapcsán, hogy felmerült a kisebbségi és nyelvi charta aláírása és ratifikálása, kibontakozóban van Svédországban egy új típusú, a bevándorlási politika eredményeire épülő, bizonyos pontokon továbbmutató kisebbségi politika, amely különbséget tesz az őshonos népcsoportok – a lappok, finnek –, illetve a később bevándoroltak között. – Cigányokat nemigen látni Svédországban. Vannak egyáltalán? – Vannak úgynevezett finn cigányok, egy körülbelül 25 ezres csoport. Nem tudnám megmondani, mennyire összetartók vagy egységesek. A bevándorlási és kisebbségi politika szétválasztása szellemében fogant jogszabályokat most fogják elfogadtatni, s ahol a kisebbségek nagyobb létszámban élnek, ott speciális lehetőségek lesznek az anyanyelv használatára. Ez elsősorban a lappokra és a finnekre vonatkozik. – Hogyan kívánnak megemlékezni a magyar államiság ezeréves fennállásáról? – Számos rendezvényt tervezünk, természetesen az itteni magyarsággal közösen. Bár Svédország földrajzilag – de csak földrajzilag! – elég messze van Magyarországtól, otthoni művészeket is szeretnénk kijuttatni. Már csak azért is meg kell mutatnunk magunkat, mivel elmondhatjuk, hogy a svédek elsősorban Magyarország iránt érdeklődnek a szorosan vett kelet-közép-európai térségből.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.