Nem ő kiáltott

„Szilárd meggyőződésem, hogy József Attila baleset áldozata lett” – jelentette ki Garamvölgyi László, az ORFK kommunikációs igazgatója abban az interjúban, amit a 62 évvel ezelőtti balatonszárszói balesettel kapcsolatban adott a MAG-nak. Garamvölgyi 1995 óta kutatja József Attila halálának körülményeit, s munkája alapján – a közvélekedéssel ellentétben – állítja, hogy 1937. december 3-án Balatonszárszón nem öngyilkosság történt.Garamvölgyi Lászlónak már középiskolás tanulmányai alatt is a kedvence volt József Attila, már akkor felkeltette érdeklődését a költő halálának története. Később, katona korában még egy előadást is tartott erről a témáról. Volt egy megérzése ugyanis, amely szerint József Attila nem vetette magát a vonat kerekei alá. – Több vitám is volt ez ügyben az irodalomtanárommal, ám ő, akárcsak a jelenlegi magyar irodalomtörténet, azon a véleményen volt: ne bolygassak egy közismert történelmi tényt, hiszen megváltoztatni úgysem tudom – mondja Garamvölgyi, aki később, már nyomozóként, többször is gondolt arra, hogy érdemes lenne a baleset körülményeit rekonstruálni, és egy kicsit kutatni a szárszói eseményekkel kapcsolatban.1995-ben aztán alkalma nyílt, hogy a témával tüzetesebben foglalkozzon. Korabeli szakértői álláspontokat szerzett be (a csendőri jelentést, az orvos szakértői véleményt), alaposan elolvasta, kijegyzetelte a később keletkezett tanulmányokat. Miután a sajtó hírt adott a kutatásról, rengetegen keresték meg újabb információkkal is.- Következtetéseimet mint a kriminalisztikában jártas ember tettem. Ez alapján bizton állíthatom, hogy már a baleset előzményi adatai sem utalnak öngyilkosságra – fejtegeti Garamvölgyi. A tragikus esemény napján Ignotus Pál és barátai jártak József Attilánál vendégségben. A költő is szeretett volna barátaival az este folyamán Budapestre utazni, de nem fért már be azok Tátra típusú autójába, ezért Szárszón kellett maradnia. Ignotus éppen a Szép Szó című folyóirat újraindításán dolgozott, s pontosan azért látogatta meg a költőt, hogy megnyerje szerkesztőnek az induló laphoz. Ignotus azt is közölte József Attilával, hogy ő a Baumgartner-nagydíj egyik várományosa. – Különböző visszaemlékezésekből teljesen egyértelmű számomra, hogy József Attila aznap jó hangulatban volt, úgy érezte, élete egzisztenciálisan végre egyenesbe került. Ezt támasztja alá, hogy azokban a napokban kapta a hírt: utolsó kötetéből újabb hetven darabot adtak el. Délutáni sétája előtt azzal búcsúzott testvérétől, hogy siet haza, mert vacsorára kedvence, kuglóf lesz – érvel a szóvivő.Valószínűleg így is volt, hiszen a séta után este fél nyolckor érkezett az állomáshoz. Akkoriban a pályaudvar még Balatonszárszó központjában volt. Garamvölgyi szerint egyébként többszörösen pontatlan az 1995-ös Akadémiai Lexikon azon állítása, amely szerint József Attila a község külterületén lett öngyilkos. Az egykori nyomozó a következőképpen rekonstruálta a történteket: az állomáson állt az 1234. számú tehervonat, amelyről éppen tejeskannákat rakodtak. A költő a falu felől érkezve látta meg a tehervagonokat. Mivel sietett haza, átmászott a sorompón, s a 15. és a 16. számú vagon között, pontosan az út és a sínpár kereszteződésénél szeretett volna átbújni a túloldalra, a peron felé. Mivel gyermekkorában a ferencvárosi pályaudvaron többször tapasztalta, hogy egy ilyen szerelvény órákig is vesztegelhet, türelmetlenül és gyorsan szeretett volna hazajutni. Amikor megpróbált átjutni a két vagon ütközői alatt, a vonat elindult. A kocsik belódultak, és az azokat összekötő öt-hat kilós vascsavarkapocs fejbe vágta József Attilát. A vonat kerekei a kezén mentek át. A néhány perccel korábban még a vagonokat rakodó munkások azonnal észlelték a bajt, s ember a síneken! felkiáltással jelezték is, hogy valaki a szerelvény alá szorult. Mikor a vonat megállt, azonnal kihúzták a költőt alóla. Amikor a munkások kivették a szerelvény alól, feltehetőleg még élt, ám az orvosi ellátás abban az időben még több időbe telt volt, így gyorsan beállt a halál.Szemtanúi is voltak a balesetnek szemtanúi is voltak. A sorompónál két kisfiú állt, akik beszámoltak arról, hogy József Attila bemászott a két kocsi közé. A 8 és 11 éves fiúk vallomása azonban – bár bekerült a jegyzőkönyvbe – koruknál fogva nem értékelhető.A helyszínre érkező csendőr által gyöngybetűkkel készített jegyzőkönyv ezzel a prejudikációval indít: „Balatonszárszón az ismert szocialista költő öngyilkos lett.” Ugyanezt a megállapítást tartalmazza a szárszói állomásról a Keleti pályaudvarra küldött távirat is. – Megállapítható tehát, hogy a balesetet követő percekben, már a jegyzőkönyvek elkészültekor készen állt a mítosz, ami 1963-ban az ÉS vezércikkének sommás megállapításai után lett végérvényes. A cikk öngyilkosságként írja le a balesetet, s innentől már az irodalomtörténet is csak ezt a feltételezést említi – mondja Garamvölgyi László.A szóvivő érvelése mellett szól az is, hogy a haláleset körülményei nem mondhatók tipikusnak. Azok, akik a vonatot választják öngyilkosságuk színhelyéül, nyílt pályán követik el tettüket, mivel a robogó vonat alá ugrás gyors és biztos halált ígér. Ráadásul lakott területen kívül senki nem siethet a segítségükre, a vonat a legritkább esetben áll meg azonnal. A költő sérülései szintén kizárják az öngyilkosság lehetőségét. A tipikus öngyilkossági esetekben az áldozat egész teste nagy roncsolódást szenved, József Attilának azonban csak a kezén voltak komolyabb, metszett sérülései. A korabeli precíz orvos szakértői vélemény tanulmányozása után állítható, hogy a roncsolásos koponyasérülés okozta a költő halálát.Az említetteken kívül elgondolkodtató az is, hogy egy pécsi írásszakértő elemezte a költő utolsó verseinek kéziratát, és álláspontja szerint József Attila írásában nem fedezhető fel az öngyilkossági hajlam. A költő búcsúlevelet sem hagyott maga után.- Kutatásaim alapján biztos vagyok abban, hogy József Attila baleset áldozata lett 1937. december 3-án. Szerettem volna, ha erről szóló könyvem a költő halálának 60. évfordulójára megjelenik. Sajnos már biztos, hogy a 62. évfordulóra sem tud megjelenni – számol be szomorúan Garamvölgyi László arról, hogy más irányú munkái nem teszik lehetővé, hogy a kiadáshoz szükséges, még körülbelül egy hónapnyi munkát elvégezze. – Titkos tervem, hogy a 2000. évi költészet napjára az érdeklődők kezükbe vehetik könyvemet. Tudom, hogy kutatásaim nem fogják megváltoztatni a hivatalos változatot a költő haláláról, ám remélem, hogy az irodalomtörténészek ezt a verziót is elfogadják egynek a sok közül. Méghozzá olyan verziónak, amelyet meglehetősen sok közvetlen és közvetett bizonyíték is alátámaszt.Az Új Dunántúli Napló 1995. január 22-én megszólaltatta az akkor 83 éves Hertlik Rudolfnét, Adi nénit. Az egykori balatonszárszói postáskisaszszony elmondta, hogy sok-sok éven át a szárszói József Attila Múzeumban őriztek egy táviratot, amelyet ő vett föl a baleset napján este József Attila nővérétől. A távirat Hatvany Lajosnak volt címezve, s ez állt benne: „Attilát baleset érte stop, és meghalt stop, jöjjön azonnal stop.” Adi néni beszámolt arról is, hogy a távirat már nincs Szárszón a múzeumban, valaki elvitte, de hogy hová, az rejtély.