Százhetven éve született Edouard Manet

Százhetven éve, 1832. január 23-án született Párizsban Edouard Manet francia festő, a modern piktúra nagy alakja, az impresszionizmus, a plain air festészet egyik meghatározó alakja.

Százhetven éve, 1832. január 23-án született Párizsban Edouard Manet francia festő, a modern festészet nagy alakja.

Apja minisztériumi tisztviselő volt. Manet nem akart apja nyomdokain haladni. 1850-ben szülei engedtek neki, és az akadémikus festő Thomas Couture tanítványa lett. Felfogásuk igen különbözött, de Manet sokat tanult tőle a rajz elemeiről és a festés technikájáról.

1856-ban közös műtermet nyitott Albert de Balleroy-val, itt festette Fiú cseresznyével című képét. 1859-ben készült Az abszintivó, amely felháborodást keltett az alkoholizmus bemutatása miatt. A Louvre-ban Tiziano, Velázquez és Goya festményeit másolta, majd utazásokat tett Hollandiában, Németországban és Itáliában. Courbet csoportképeire utaló alkotásain nem a cselekmény, inkább a helyzet kifejezése érdekelte.

1861-ben a Salonban állította ki a Spanyol énekest, ezt Théophile Gautier lelkesen dicsérte. Charles Baudelaire javaslatára festette meg 1862-ben a Zene a Tuilériák kertjében című képét. A fák függőlegese tagolja a nyüzsgő, a zenére alig figyelő tömeget, melyben önmagát és számos ismerősét is megfestette. Lola de Valence című képéről Baudelaire írt verset. A költő portréját Manet többször megrajzolta, a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható a Baudelaire szeretője című képe.

A Salon 1863-ban visszadobta a Reggeli a szabadban című festményt – e korszakos művet a Visszautasítottak Szalonja mutatta be. A képet Giorgione és Raffaello ihlette. Nem világos, hogy életkép-e, vagy allegória a festmény. A kép az élet talányát szimbolizálja.

Manet 1863-ban megnősült, majd barátja, Degas példájára lóversenyre kezdett járni. Itteni képei közül említendő A longchamp-i verseny. Az 1865-ös Salon kiállításán mutatta be az Olympiát. A kihívó aktot, amely ezúttal túl közérthetőnek bizonyult, szemérmetlennek tartották, bár ez is több klasszikus minta nyomán készült (Tiziano, Giorgione, Velázquez, Goya, Ingres). A semmitmondó arckifejezés nyilvánvalóvá teszi: Manet egy prostituáltat festett meg, akinek kliense éppen virágot küldött. A kép a kor illúzióvesztését fejezi ki.

A vihar elől Spanyolországba utazott. A spanyol tematikát sok képén látjuk: Mlle Victorine spanyol kosztümben, Matador, Halott torreádor. 1866-ban galériát nyitott, de képei ott sem arattak sikert. Miksa császár kivégzése című képe politikai állásfoglalás: a francia egyenruhás kivégzőosztag III. Napóleon felelősségére utal – be is tiltották.

Az 1870-es évektől festészete elfogadottá vált, ekkori főbb művei: Fuvolás fiú, Reggeli a műteremben, A balkon. Émile Zolát megragadta Manet realizmusa, írásai a képek provokáló jellegét emelik ki. Manet megfestette Zola arcképét, ezen az Olympia is látszik.

Az 1870-71-es porosz-francia háborúban hadnagy volt, s jelen volt Párizs ostrománál. Műtermét szétdúlták, de képeit megmentette. 1873-ban Hollandiába utazott, ahol Frans Hals képei gyakoroltak rá nagy hatást. A vasút főalakja Berthe Morisot, aki kollégája, modellje, tanítványa, szeretője, majd sógornője volt. A szemben ülő nő és a háttal álló kislány aszimmetrikus párosa mögött látszik a pályaudvar.

1874-től évekig együtt dolgozott Claude Monet-val a Szajna partján. Ez Manet impresszionista korszaka, a Csónakban, az Argenteuil és a Monet csónakban... a plen air modorában készültek. A képek kivágása újszerű és meghökkentő. Manet jóban volt a többi impresszionistával, mégsem vett részt kiállításaikon, képeit a Salonnak küldte. Városi ember volt, visszatért a szobabelsőkhöz és vendéglői életképekhez. Sokalakos képe, az Álarcosbál az Operaházban önkényes kivágásával, domináló fekete frakkjaival és cilindereivel, mesterkélt gesztusaival önmaga paródiájaként is hat. Ekkor készült a Nana, ezt Zola regénye ihlette, s a Lathuille apónál című kertvendéglős, udvarlási jelenete, ez egyik legjobb képe. A Kávéházi sarok pincérnője, aki vendégeivel ellentétes irányban néz ki a képből, jellegzetes Monet-kép, portré és életkép közti átmenet, a közelnézetbe beférnek a környezet részletei.

A La Vie Moderne folyóirat 1880-ban kiállítást rendezett műveiből. 1882-ben a Salon bemutatta utolsó nagy művét, a Folies-Bergeres bárját. Az üres tekintetű pincérnő mögött nyüzsgő mulatót tükörből látjuk, ebben a nő is látszik hátulról, amint beszélget egy vendéggel, de ez mintha ferde helyzetű tükörben jelenne meg. A társadalom sivárságát érezzük e mű láttán. Manet-t szifilisz és lábszárfekély kínozta, bal lábát amputálták. Élete végén csendéleteket festett. Párizsban halt meg 1883. április 30-án. 1884-ben az École des Beaux Arts Manet-kiállításán műveit Zola mutatta be.

Életútja a zseniális művészek szokványos sorsa: képeit, művészi törekvéseit évtizedekig teljes meg nem értés fogadta. Apai öröksége azonban függetlenné tette, továbbra is küldte képeit a Salonnak, amelyeket rendre visszadobtak. Életműve átmenet Courbet realizmusa és az impresszionizmus között. Saját korát és annak eseményeit festette, a megszépítetlen és erkölcsi tanulság nélküli valóságot. Festészete nem a pillanatnyi látványt rögzíti, nem is utánoz, a megismerés révén ábrázol. A klasszikusok formai zártságát megtartva mutatta be környezetét, a nagyvárosi életet, az osztályok keveredését.