A kancellárjelöltek televíziós vitája

Korszakos eseménynek lehetett szemtanúja augusztus 25-én közel tizenötmillió tévénéző, hiszen a Német Szövetségi Köztársaság történetében először került sor a hivatalban lévő kancellár Gerhard Schröder (SPD) és kihívójának Edmund Stoiber (CDU/CSU) vitájára. Ezt eddig általában az összes a Szövestégi Gyűlésben képviselt párt elnökének szócsatája pótolta.

2002. 08. 27. 7:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kampánycsapatok megállapodása alapján két kancellárjelölti vitát tartanak, az elsőt augusztus 25-én az SPD-hez közel álló RTL, valamint a konzervatívabbként számon tartott Sat1 kereskedelmi televíziók szervezésében. A második, élőben közvetített vitának a két közszolgálati csatorna, az ARD és a ZDF ad szeptember 8-án otthont.

Az ötletet nem kísérte osztatlan lelkesedés, főként a kisebb pártok – a szabad demokraták és a zöldek – látták úgy, hogy kimaradásuk csorbítja az esélyegyenlőséget. Guido Westerwelle az FDP elnöke – s pártja mannheimi kongresszusa óta annak hivatalos kancellárjelöltje – erre hivatkozva kívánja meghívását peres úton kikényszeríteni. Mint augusztus 26-i sajtótájékoztatóján Westerwelle megerősítette, az FDP fenntartja az alkotmánybírósághoz benyújtott beadványát, amivel legalább a második „fordulón” való részvételét óhajtja elérni.

A televíziós vita ötlete az SPD kampánycsapatától származott, hiszen a sajtót mesterien felhasználó Gerhard Schröder számára – akit ezért gyakran „médiakancellárnak” is neveznek – a képernyőn merevnek, unalmasnak ható Edmund Stoiber könnyű ellenfélnek tűnt. Ezt látszottak igazolni azok az Egyesült Államokban készített felmérések, miszerint a televízó nézők háromnegyede inkább a vitatkozó jelöltek testbeszédére figyel, s alig egy tizedüket befolyásolják elsődlegesen az elhangzott érvek.

A vita jelentőségét csak növelte, hogy a hatalmas németországi árvíz ismét nyílttá tette a kancellári székért augusztus elején már eldőlni látszó versengést. A gátakon feltűnő kormánytagok, a helyreállítás érdekében megtett gyors intézkedések következtében a legújabb közvélemény-kutatások szerint az SPD támogatottsága 34-ről 38 százalékra növekedett, míg a CDU/CSU támogatottsága két százalékkal 40 százalékra csökkent. Az árvíz ráadásul ideiglenesen eltereli a figyelmet arról, hogy a német gazdaság 2002-ben gyakorlatilag nulla növekedést produkált, s a munkanélküliek száma júliusban meghaladta a négymilliót. A német politológusok véleménye eltér abban, hogy ez az árvízi Schröder-hullám kitart-e szeptember 22-ig. Mindenestere nem véletlen, hogy az eddig egyértelműen a CDU/CSU partnereként számon tartott FDP elnöke vasárnap már az SPD programjával való azonosságokat hangsúlyozta.

A hetvenöt perces vita során a felek kilencven másodpercet kaptak, hogy a moderátorok által feltett kérdésre válaszoljanak. A kérdések egy része az árvízi helyreállítás, közel húszmilliárd euróra becsült költségeinek előteremtésére vonatkozott. Itt Schröder kihasználva, hogy egy ilyen tragédiában a felelős ellenzék mozgástere minimális, országos összefogásra szólított fel. Megjegyzendő, hogy a kancellár a nemzet, nemzeti szavakat az elmúlt két hétben közel annyiszor használta, mint az egész kormányzati ciklusban. Stoiber nem mulasztotta el idézni Schrödernek az 1998-as kampányban tett kijelentését, miszerint ha nem sikerül a ciklus végére a munkanélküliek számát 3,5 millió alá csökkenteni, akkor nem érdemli meg, hogy újraválasszák.

A baloldali szavazók mozgósítása érdekében Schröder ígéretet tett, hogy ha sor kerül az Irak elleni támadásra abban német katonák nem vesznek részt. A negyedik házasságában élő kancellár elavult nőpolitikai felfogást és ósdi társadalomképet vetett kihívója szemére Az első kijelentés értékét csökkenti, hogy az ilyen akcióban egyedül szóba jöhető elitegység, a Kommando-Spezial-Kräfte most Afganisztánban harcol, így valószínűtlen az amerikai felkérés. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a kancellár egyetlen szóval sem említette a Németország előtt álló külpolitikai feladatok között az Európai Unió kibővítését. Ez azt jelzi, hogy Berlin elsődlegesen belső problémáira figyel, s emiatt könnyen lehet, hogy a sokadlagos kérdésnek tűnő EU-bővítés további késedelmet szenved.

A vitát követően nyilvánosságra hozott első közvélemény-kutatási adatok fej-fej melletti versenyfutást jeleznek. Míg a szakértelem dolgában a bajor miniszterelnök tudott enyhe fölényt felmutatni, addig a személyes szimpátiában – főként a fiatalabb, 35 alatti nőknél – Schröder ért el előnyt. A meggyőző erő tekintetében 13 kérdéskörből 8-ban Schrödert (például a külpolitikában, az árvíz elleni védekezésben, a környezetvédelemben) hozták ki győztesnek, míg öt témában (munkahelyteremtésben, gazdaság- és adópolitikában) Stoibert találták jobbnak.

Igazi meglepetést csak az az adat jelentett, miszerint Stoiber a megkérdezettek 57 százaléka szerint a várakozásoknál lényegesen jobban szerepelt. A közvélemény-kutatások szerint a vita 1 százalék pluszt hozott az SPD-nek és kétszázalékos növekedést a CDU/CSU-nak. Talán ennek is köszönhető, hogy a kancellár szóvivője úgy nyilatkozott, szeptember 8-án némileg szeretnének lazítani a vita igen kötött szabályain.

Talán a magyarországi választásokra is szolgál némi tanulságul az eseményeket kommentáló egyik német újságíró megjegyzése, aki szerint nem a közvetítés alatt fejtette ki igazi hatását a Schröder–Stoiber szópárbaj, hanem a vitáról készült elemzésekben és publicisztikákban érhető tetten az összecsapás igazi győztese.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.