Az elmúlt hétvégén informális találkozóra gyűltek össze az Európai Unió külügyminiszterei a dániai Helsingörben. Az EU elnökséget adó dán kormány javaslata alapján három kérdéskörrel foglalkoztak a tizenötök, Irakkal, a nemzetközi büntető bíróság ügyével, valamint az Unió kibővítésének kérdésével.
Irak ügyében – nem példátlanul az Unió történetében – a tizenötök csak abban értettek egyet, hogy mit nem akarnak, nevezetesen elvetik az Egyesült Államok által Szaddam Husszein elmozdítása érdekében javasolt katonai csapást. Az EU közös álláspontja úgy fogalmaz, hogy a diplomáciai megoldást kívánják előnyben részesíteni a katonai megoldással szemben.
E javaslat mögött elsődlegesen az 1991-es Öböl-háború emlékeit sejthetjük, amikor az olajárak az akció miatt az égbe szöktek. Most amikor az EU tagállamokban minimális a gazdasági növekedés – Németországban 2002 első felében a GDP 0,4 százalékkal csökkent – így minden politikus tart az Irak elleni támadás esetére jósolt hordónkénti 40 dolláros olajárak további konjuktúra fékező következményeitől. Másrészt az újraválasztásáért küzdő berlini kormány, „nem az Irak elleni háborúra” jelszavával kívánja mozgósítani a Bundeswehr koszovói és afganisztáni akciókban való részvétele miatt kiábrándult pacifista szavazókat.
Az EU közös álláspontjának ellentmondásossága abban áll, hogy pontosan tudják semmit sem értek el Irakkal szemben diplomáciai eszközökkel 1998 óta az ENSZ fegyverellenőrök kiutasítását követően. Ráadásul az 1991-1998-as időszak tapasztalatai nem nyújtanak arra garanciát, hogy az ellenőrök – miként az a tizenötök követelik – valóban korlátozás nélkül végezhessék munkájukat az országban. S ha most eleve lemondanak a katonai fenyegetésről – miként az Joschka Fischer német külügyminiszter tette – mint a nyomás gyakorlás egyik hatékony eszközéről, akkor aligha vehető rá a bagdadi rezsim arra, hogy ismét beengedje országába az ENSZ fegyverzetellenőreit.
A nemzetközi büntető bíróság ügyében az EU igazságügyi szakértői ezen a héten kívánnak olyan „kreatív” megoldással szolgálni, amelyik egyrészt nem lehetetleníti el az új intézményt, másrészt megóvja az Egyesült Államok polgárait, hogy politikai okokból háborús bűnökkel vádolják meg. A történelmi tapasztalatok alapján az ilyen bíróságok eddig mindig csak a háborúban vesztes államok politikusai és katonái felett ítélkeztek. Olaszország és Nagy-Britannia hajlandónak mutatkozik arra, hogy kétoldalú megállapodást kössön Washingtonnal, biztosítva állampolgárainak immunitását. Jack Straw brit külügyminiszter és a külügyeket vivő Silvio Berlusconi ígéretet tett arra, hogy országa a megegyezéssel addig vár amíg folyamatban van a közös EU álláspont kialakítása. A tervek szerint a döntésnek a következő külügyminiszteri találkozóig, szeptember 30-ig kell megszületnie. Az Unió még szeptember folyamán megismerteti a nemzetközi büntető bírósággal kapcsolatos egységes véleményét a tagjelöltekkel is.
Nem véletlen, hogy a rendezvény házigazdája, Per Stig Möller dán külügyminiszter az eseményt értékelő sajtótájékoztatóján a legkevesebb konkrétummal a számunkra legfontosabb kérdésről az EU bővítés ügyéről tudott szolgálni. Pedig ahhoz, hogy a megcélzott 2004-es csatlakozási határidőt tartani lehessen, ahhoz legkésőbb ez év végéig le kellene zárni a még nyitva lévő tárgyalási fejezeteket. Az EU történetében nem lenne példátlan, hogy az utolsó utáni pillanatban szülessenek meg a bővítéshez nélkülözhetetlen kompromisszumok – többek között a mezőgazdasági és területfejlesztési politika terén – a határidő közeledtével még halvány körvonalai sem látszanak a megoldásnak. (A területfejlesztési politika abszurditását jól jelzi, hogy mintegy 60 milliárd euronyi forrást voltak képtelenek a tagállamok felhasználni. Ezért még ebben az esztendőben megkezdődik a források visszautalása, s úgy tűnik csak ebből a „forrásból” 4,5 milliárd eurora számítnak a német kormány.)
Ezért könnyen lehetséges, hogy a bővítés kérdése, mely a tagállamok számára ma sokadrangú kérdés, további késedelmet szenved. Minél később válnak taggá a jelöltek, annál valószínűbb, hogy az 1999-ben megszabott költségvetési keretet be lehet tartatni. A másik „takarékossági” megoldás – a teljesítmény elv következetes érvényesítése, a legproblémásabb jelölt, Lengyelország kihagyása a bővítés első fordulójából – Németország ellenállása miatt szinte teljesen kizárt. Budapest hátralévő tárgyalásaira nem sok jóval kecsegtet egy német diplomata szavai, aki úgy fogalmazott, már az is komoly eredmény lenne, ha a bizottság által javasolt 25 százalékos mezőgazdasági támogatást megkapnák a tagjelöltek.
Az MSZP-SZDSZ kormánnyal nem számolnak „kemény tárgyalásokra”, hiszen a kedvezmény törvény kérdéseben Budapest az első brüsszeli ellenvetésre azonnal hajlandónak mutatkozott a jogszabály kiüresítésére. S miután Magyarországnak a bővítési tárgyalások kapcsán a mozgástere gyakorlatilag nulla – hiszen a tagságra úgy sem mer nemet mondani – ezért a Medgyessy kormány feladata, hogy elfogadtassa a lakossággal az elért eredményeket.
karácsony
Bajnokaink kivánnak boldog karácsonyt olvasóinknak
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!