Rendszeresen olvashatjuk a hazai baloldali sajtóban, hogy a nyugati újságírók a kegyetlen valóság tükrét tartják elénk. E vélemények szerint, minél keményebb kritikákat írtak és írnak Magyarországról, ezen belül is főként az Orbán kormányról, valamint a polgári pártokról, annál valószínűbb, hogy hűen ábrázolják a valóságot.
Ezért, ha az abban látottak nem nyerik el tetszésünket, akkor ne a tükörre haragudjunk, hanem szálljunk magunkba és szívleljük meg a jó tanácsaikat. Hiszen annak a lehetősége, hogy e profi tudósítók tévedjenek minimálisnak mondható, s az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy más is hajthatja őket, mint az igazság kiderítésének vágya.
Ezt a szépen elrendezett világot kuszálták össze az elmúlt napok Magyarországgal, főként a taszári támaszpontra érkező iraki „tolmácsokkal” kapcsolatos, egymással homlokegyenest eltérő tudósításai. A háttér ismeretéhez előre kell bocsátani, hogy a Foreign Affairs hírhedett Magyarország NATO kompatibilitását kritizáló cikke nem keltett komoly visszhangot Németországban. Nehéz is lett volna azonosulni, az Orbán-kormány alatt a GDP 1,6-1,9 százalékát kitevő magyar védelmi kiadások alacsony volta feletti washingtoni búsongással egy olyan országban, ahol a katonai kiadások alig érték el a GDP 1,2-1,4 százalékát.
Terjedelemi okoból vegyük, most csak a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósításait. Carola Kaps a FAZ budapesti tudósítója, a lap január 22-i számában „Dél-Magyarországon különleges feladatokra képeznek ki az amerikaiak emigráns irakiakat” című cikke azzal a magyarázza a budapesti kabinet hozzájárulását a taszári bázis folyó „tolmácsképzéshez”, hogy a jobboldali konzervatív kormány az 1999-es belépést követően elmulasztotta a Honvédség NATO kompatibilissé tételét.
S miután a Foreign Affairs Magyarországot a NATO katonailag legelmaradottabb tagjaként jellemezte, a baloldali kormánynak nem maradt más lehetősége, mint minden amerikai kívánságnak eleget tenni. Nem tudható, hogy a Medgyessy kabinet iránt már más cikkekben is megnyilvánuló szimpátián túl, milyen források késztették a gazdasági ügyekkel foglalkozó tudósítót e sommás megállapításra.
A még magyarországi tudósító korából itthon is ismert, jelenleg lapjába Washingtonból író Matthias Rüb, január 24-én „Mindig nyitott ajtók” című „Amerika és az új Európa” alcímű, cikkében így látja hazánk és a NATO vezető hatalmának kapcsolatát: ''A Fehér ház ajtaja Kwasniewski lengyel elnök előtt mindig nyitva áll, a Romániából, de a kisebb kelet- és közép-európai országokból, mint Albániából, Bulgáriából, vagy Magyarországról érkező állam és kormányfők is állandóan szívesen látott vendégek az amerikai hatalom központjában”.
Azon túl, hogy felemelő érzés és komoly elismerést jelent Albániával és Bulgáriával együtt, Románia után szerepelni egy felsorolásban, itt a tudósító már nem tud a rettenetes magyar NATO lemaradásról, sőt az elkötelezett, kiválasztottak között sorol bennünket. Igaz Rüb, a washingtoni Medgyessy út elhúzódásának okait nem említi és azt a kemény küzdelmet sem, amit a Kovács csapat vívott Bush kézszorításáért.
Reinhard Olt „Az új transzatlantisták” „A baltikumtól Lengyelországon át Magyarországig: A készségesek koalíciója” című szintén 24-én megjelent írás, Magyarországgal kapcsolatos részét jegyző tudósító, így láttatja a hazai helyzetet. Kovács László még ősszel jelezte, hogy Magyarország ENSZ mandátum nélkül is támogat egy esetleges Irak elleni washingtoni katonai akciót. Majd az is olvasható, hogy a baloldali kormány figyelmeztette az ellenzéket a szövetségesi kötelezettségekre, valamint arra, hogy Budapest a terror elleni háborúban az amerikaiakkal szorosan együtt kíván működni.
Még szerencse, hogy ennyire a NATO iránt elkötelezett kormányunk van. Mert a mai ellenzék már biztosan arra készül, mint azt 1999. májusában tették egyes MSZP-s országgyűlési képviselők, hogy a küszöbönálló amerikai légicsapások ellen, demagóg módon tiltakozzon, s a konfliktusban való részvételünk biztonsági kockázataival ijesztgesse a bennszülötteket. Mint ismeretes, akkor a magyar érdekeket kissé közelebbről érintő jugoszláv válság kapcsán a populizmus elhomályosította az MSZP atlantizmusát és az amerikai repülőgépek kitiltását követelték a magyar légtérből és támaszpontokról.
Érdekes, de nem szól a tudósító, az utóbbi napokban a háborúellenesség témájára rámenekített Horn Gyula megnyilatkozásokról. Egyúttal érdekes logikai ívként Olt így fogalmaz, a kormány „Azzal enyhítette a Taszár körüli vitákat, hogy kijelentette, Washington nem kérte nem kérte fel a kormányt, az Irak elleni háborúban való katonai részvételre.”
A fenti elemzések még akkor is érdekesek, ha tudjuk ezeket népnevelői céllal írták, azaz azt üzenik a német publikumnak, atlanti elkötelezettséget tanulhat a közelmúltban felvett és a frissen NATO taggá váló államoktól. Mindenesetre sokat elmond a gyakran emlegetett tükör állapotáról, hogy alig két nap alatt az amerikai kívánságoknak csak vonakodva engedő Medgyessy csapatból minta atlantista kerekedett. Bár egy tényező állandónak látszik, állandóan akadékoskodik az ellenzék, amely olyan hihetetlen, Európában példátlan tettre merészkedik néha, hogy rákérdezzen egy kormánydöntés anyagi és biztonságpolitikai következményeire.
Keresztrejtvény
Napi sudoku
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!