Kétségtelen, már a megszületése előtt sem egyszerűen a múzeumoknak kijáró tisztes érdeklődés övezte a Terror Háza Múzeumot, az Andrássy út 60-as számú épületét. Aktuálpolitikai viták kereszttüzébe kerül időről időre, amiért persze a konzervatív-nemzeti erők a baloldalt és a liberálisokat okolják, ők pedig viszont amazokat. Különösen Orbán Viktor személye szálka a jelenlegi kormányzó pártok és a mögöttük álló érdek- és politikai csoportok szemében. Nem véletlenül.
A nyilas rémuralom és az azt követő kommunista terror idején a ház szörnyű szerepet töltött be. Itt kínozták a politikai foglyokat előbb a nácizmus hatalmát bizonyítandó, majd szinte pauza nélkül a kommunista gépezet működését szolgálandó. A rendszerváltás óta több kísérlet történt a ház megjelölésére, mementóként való megkülönböztetésére, s nem utolsósorban a többségében titkosított dokumentumok közérthető bemutatására.
A Fidesz-MDF kormány alatt, 2000-ben vásárolta meg a házat a múzeumot majdan működtető közalapítvány, s magas költségvetéssel, profi közreműködők révén különleges múzeumot hoztak létre belőle. Az udvarán hatalmas T-34-es tank néz farkasszemet a belépővel, s a modern, vizuális igények szerint jelenítik meg a termekben a diktatúrák konkrét és elvont jelképeit. Cél volt, hogy a nyilas terrornál lényegesen hosszabb ideig tartó kemény és puha vörös diktatúra lényegét megértse az azokat átélt korosztály, de a soft szocializmus idején nevelkedett és a rendszerváltás után született generációk is fogalmat alkothassanak, mitől rettegtek szüleik, nagyszüleik.
Sokan élnek még azok közül, akik kiszolgálói és kollaboránsai voltak a baloldali egypártrendszer totális hatalmának, a személyiségi jogokra hivatkozva nehéz volt a személyi felelősséget is megjeleníteni a múzeummá szelídült rettenet házában. A hírhedett koncepciós pereket tárgyaló bíráknak például csak a neve olvasható a szomorú tablón, ám csupán néhány fotó árválkodik mellettük. Még ma is titok, milyen az arcuk, nem lehet velük farkasszemet nézni múzeumlátogatóként sem.
A politikai ellentétek leginkább a tavalyi múzeumnyitáskor lángoltak fel. Választás előtt állt az ország. Orbán Viktor hivatalban lévő miniszterelnök tartotta hatalmas tömeg előtt a nyitóbeszédet, melyben nem kímélte a diktatúra kiszolgálóit. Tabukat döntögetett valóban, midőn megidézte a rémtetteket, s azt hangsúlyozta, hogy az álságos feledés nem viszi előbbre a demokráciát. Szembenézésre késztette a jobb- és baloldalt, s azokat is, akik nem politizálnak, s inkább hárítanák, meg sem ismernék a politikai és történelmi ok-okozatokat.
A nyitóünnepség csakugyan politikai demonstrációnak hatott tavaly februárban. Egyértelművé vált, hogy a Fidesz, az MDF, a többi jobboldali párt, tömörülés, s sehová nem csatlakozó, de ezen irányzat mellett lelkiekben elkötelezett ember találkozási pontjává vált az Andrássy út 60. előtti tér, utca mint jelképes színhely. S persze leginkább az Orbán Viktor iránt megnyilvánuló érzelmi állásfoglalás tette kétségtelenné: a Terror Háza Múzeum nem „csupán” múzeum. Valószínűleg távolságtartó politológiai elemzések majd kiderítik, miért nem lett ez a szabad demokraták, a liberálisok, a diktatúrát elutasító reformer baloldaliak, szociáldemokraták számára ugyanilyen emblematikus helyszín, hiszen ennek sem gyakorlati, sem elvi akadálya nem volt és nincs ma sem.
A kommunizmus áldozatainak egyéves évfordulóján, a vasárnap miatt idén nem február 24-én, hanem 23-án tartott emléknapon aktuálpolitikai tartalmat is hordozó találkozóra került sor – egyenes folytatásaként az előző hónapoknak. A jobboldal választási veresége (nem bukása!), a Terror Háza körüli huza-vonák, a pengefal miatti áldatlan viták, a múzeum költségvetésének megcsorbítása, Schmidt Mária főigazgató tiltakozásai a szerinte rendre folyó támadások miatt – nos, ezek még inkább erősítik a Terror Háza Múzeum helyszínének és épületének tavaly körvonalazódó szerepét.
A legnagyobb parlamenti ellenzéki erő, a Fideszt képviselő Orbán Viktor beszéde pedig nem hagyott kétséget felőle: a házat megvédik a jobboldal mellé felsorakozott erők, amelyek február 23-án éppen attól sugároztak nagyobb elhatározottságot, hogy olyan csöndben és mosolyogva vonultak zászlóikkal az Andrássy út 60. elé. A feltűnően fegyelmezett tömegben sok volt az idős, de a többiek is szemmel láthatóan az általában nem konfrontálódó, ám elkötelezett középosztálybeliek voltak, fiatalok gyerekekkel, többgenerációs családok összefogva, baráti és polgári körök. Ők lennének a polgárok?
A kommunizmus áldozatainak emlékére tartott évfordulót követő napon bombariadót rendeltek egy telefonhívás alapján. A telefonáló lehetett bárki: provokátor, bajkeverő, szellemeskedő ostoba. Politikai szándék nélkül. A Terror Háza Múzeum csábító helyszín a szimplán bajkeverőknek is.
origo.hu
Ilyen idő lesz húsvét után
