Fényes külsőségek között, mintegy ötszáz résztvevővel ünneplik meg gróf Tisza István, az 1918. október végi forradalmi puccs kezdetén családja körében meggyilkolt volt miniszterelnök születésnapját a Hungária Nagyszállóban. A Tisza István Társaskör és a Tisza István Emlékbizottság által hagyományosan megrendezett eseményről a 8 Órai Ujság április 24-én úgy számol be:
„A tegnapi ünnepély ékesen szóló és megdönthetetlen végső tanúbizonysága a Tisza-kultusz győzelmének, hiszen a Tisza István Társaskör és az emlékbizottság egyszerű közlésére a hívek százai jelentkeztek a lakomán való részvételre. Nem toborzott bankett volt ez, s nem a notabilitások megjelenésének szánt tüntetés, hanem igaz és őszinte lelkesedés azokért a magyar eszmékért, amelyeket senki e hazában oly méltóan nem hirdetett, mint Tisza István.
A Hungária szálló hatalmas termeit, társalgóit és előcsarnokait a magyar közélet reprezentánsai töltötték meg ezen az estén, amelynek különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy megjelent Horthy Miklós kormányzó is szárnysegéde kíséretében.” Az eseményen részt vett József Ferenc királyi herceg, gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Csáky Károly honvédelmi, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamit az összes vármegye főispánja. Megállapítják: „A régi Magyarország és a mai küzdelmes csonka ország minden vezető egyénisége, a magyar nemzet egész társadalmának legkiválóbb fiai ott voltak.”

Balogh Jenő volt igazságügyi miniszter beszédét – hirtelen megbetegedése miatt – Berzeviczy Albert akadémiai elnök olvassa föl. Egyik figyelmeztetése:
„Ne felejtsék el, hogy haladni kell a nemzeteknek is, de ha átcsapnak hazájuk területére külföldi jelszavak, tanulják meg Tisza Istvántól, hogy nem »frázisok uralma a fontos«, hanem az, hogy az új eszme előmozdítja-e »a magyar nemzet fejlődését a valódi és tartós szellemi és politikai szabadság felé«.”

Újabb oroszországi hadifogoly-szállítmány hazaérkezéséről számol be a Friss Ujság április 24-én. Nem szokványos hadifoglyokról van azonban szó, hanem olyanokról, „akiknek nagy része Oroszországban megnősült, és most feleségestől, gyermekestől együtt lépett újból magyar földre, annyi évi távollét után”. Mint írják,
megindító jelenetek játszódtak le. A várva várt vendégek elé kijöttek az apák, anyák, testvérek, és könnyes szeretettel ölelték magukhoz a rég nem látott fiút. A magyar anyák igazi anyai szívvel fogadták szeretetükbe a magyarrá lett orosz asszonyokat és a süveges, csizmás kis oroszokat.
