Növényvédelem

Tavasszal az őszibarack védelme a kórokozó gombák ellen irányul. A rügypattanástól egészen addig, míg a gyümölcsök a dió nagyságot el nem érik, ezek kártéteménye döntő jelentőségű. Később a gyümölcsök érésével egyre inkább a gyümölcsmolyok veszik át a legfőbb károsító szerepét. A hajtások egérfül állapotától kezdve számítani kell az őszibarack tafrinás betegsége és az őszibarack lisztharmat fertőzésére. Bimbós állapottól az őszibarack sztigminás betegsége, majd a virágzás végétől az őszibarack rozsdája ellen is védekeznünk kell. Rügypattanás után a barackmoly áttelelő lárvái és a levéltetvek kezdik meg károsításukat, néhány héttel később pedig a keleti gyümölcsmoly első nemzedékének lárvái is megjelennek.
Az őszibarack legjelentősebb gombás betegsége a tafrinás fertőzés, amit gyakran levélfodrosodásnak is neveznek. A kórokozó termőtestei a vázágak, vesszők felületén vészelik át a telet. Hőmérsékleti igénye alacsony, már néhány Celsius-fokon megindul az ivartalan szaporító képletek (konídiumok) képzése. A konídiumok légmozgással jutnak a levelekre, ahol nedves felületen kicsíráznak, és megfertőzik a növényt. 5–15 Celsius-fok az optimális hőmérséklet a szaporító képletek fejlődéséhez. A fertőzés kialakulásában a levélfelület nedvességének időtartama döntő jelentőségű. Ezért elhúzódó, hűvös, csapadékos tavasz esetén súlyos károsításra kell számítanunk. A beteg levelek fodrosodnak, sárgászöldre, majd liláspirosra színeződnek. Később elszáradnak, és lehullanak.
Az őszibarack lisztharmatának kórokozója szintén a vesszőkön telel át, de nemcsak a felületen, hanem a rügyek belsejében is. A fertőzött rügyekből beteg hajtások és virágok fejlődnek. A gomba konídiumai csak a legfiatalabb leveleket és a fiatal gyümölcsöket fertőzik meg. A hajtáscsúcs alatti harmadik-negyedik levél már ellenálló. A beteg leveleken szabálytalan alakú, sárgászöld foltok jelennek meg. A fonákon fehér, nemezes bevonat alakul ki. Később a levelek kanalasodnak és csavarodottak lesznek. A fertőzött hajtásokon és a gyümölcsökön is hasonló tünetek jelentkeznek. A beteg gyümölcsön a foltok később elbarnulnak, felületük megkeményedik, elparásodik. A két és fél centiméternél nagyobb gyümölcsök már nem fertőződnek meg, ezért a védekezést egérfül stádiumtól egészen a dió nagyságú gyümölcsökig, illetve a rügyek záródásáig kell folytatni.
Az őszibarack sztigminás betegsége a vesszőkön és a lehullott leveleken telel át. A tavasszal képződő szaporítóképletek a felverődő vízcseppekkel jutnak a levelekre. Ott kicsíráznak, és a szövetekbe hatolnak. A betegség optimális környezeti feltételei a tafrinás betegségéhez hasonlóak. A beteg levélen két-három milliméter átmérőjű, kerek foltok alakulnak ki. A foltok később elbarnulnak, szegélyükön barna, parás csík jelenik meg. A foltok közepe kiesik. A gyümölcsön nagyon ritkán alakulnak ki tünetek.
Az őszibarack rozsdájának kórokozója elsősorban a lehullott leveleken, illetve köztes gazdáin, a szellőrózsafajokon vészeli át a telet. Tavasszal légmozgás útján fertőzik meg a növényeket. A beteg leveleken apró, sárga foltok alakulnak ki. A fonákon sötétbarna pontok, a gomba termőtestei jelennek meg.
A tavaszi időszakban, amikor a feltételek optimálisak, mind a négy ismertetett kórokozó ellen használjunk felszívódó készítményt. Ilyen például a Score 250 EC, amelyet 0,02 százalékos oldat formájában permetezzünk ki a virágzás végén. A kezelést két hét múlva ismételjük meg. Ez a két kezelés, valamint az egérfül és bimbós állapotban elvégzett permetezések kielégítő védelmet nyújtanak a tafrinás betegséggel szemben. Elhúzódó, csapadékos tavasz esetén további kezelésekre is szükség lehet. A többi károsító ellen később is védekeznünk kell. A virágzás végén kijuttatott készítményhez keverjünk Zolone 35 EC-t 0,2 százalékos töménységben. Így az éppen kelő keleti gyümölcsmolylárvák és a levéltetvek ellen is eredményesen védekezhetünk.