Lehet, hogy túlzás, de legalábbis aránytévesztés a mai csatazaj közepette, hogy szinte már eszelősen visszatérek itt a politikában használt nyelv kérdésére. Olyan időkben, amikor a szakmányban O1G-zőkben hirtelen feltámad a szűzleányi szemérem és megsértődnek azon is, ha a maga körül keletkező emberi hangokat gyári üzemmódban rögzítő sunyi politikust a magyar nyelvben régóta bevett közhelyes megnevezéssel „poloskának” mondja – valójában becézi – az ország általuk folyton rágalmazott és szavaikban elemi emberi méltóságában ismétlődően megtámadott vezetője. Már a „harc”, a „harcos” kifejezés is sok nekik. Ez az álfinnyás állapot nem uralkodott azért el annyira fölöttük, hogy egy pillanatig is abbahagyták volna a gyalázását.
Vagyis, talán mégsem túlzás a nyelvvel foglalkozni!
A G. Fodor Gáborral közös, Ahol a labda lesz című rovatunk indításakor megígértük, hogy többször fogunk írni a politika szótáráról és nyelvtanáról, mert ezeken sok múlik.
A legutóbbi nyelvi tárgyú cikkben a politikai kirekesztés eufemisztikus kifejezését, a populista erőkkel szemben alkalmazott „tűzfal”-at tettem ki ágyúrohamnak, ma az Európai Unió által használt manipulatív fogalmak jönnek a sorban, és – meg fogják látni – ezek sem állják ki a logikai szakítópróbát.
Az unió kapcsán sűrűn beszélünk „bíróságról”, gyakran szólunk „parlamentről” vagy épp „jogállamot” emlegetünk. De
nem ritka manapság a „szuverenitás átadásáról” szövegelni vagy netán úgy beszélni arról, amit Brüsszelben tesznek, mintha az valahol „fönt” történne, mintha az uniós bürokrácia a tagországok fölött lenne a polcon. De gyakran mondjuk az uniós alapjogi chartáról is, hogy az itthon is a jogainkat védi. Észre sem vesszük, hogy amikor így beszélünk, máris belelépünk a föderalisták, az európai birodalom, az Európai Egyesült Államok elkötelezettjei által állított csapdákba. Pedig eszünk ágában sincs egyetérteni velük.
Amikor – jobb híján – „bíróságnak” nevezzük a Luxembourg városában működő uniós testületet, kiforgatjuk az eredeti fogalmat, mert szó sincsen ott egyenlő felek közötti pártatlan ítélkezésről. Annak, a bíróinak titulált testületnek a genetikai kódjába eleve bele van írva, hogy az egyre szorosabb unió felé haladást kell a döntéseivel elősegítenie, így a vezérelve nem az igazságra való törekvés vagy az elfogulatlanság, amint az egy valódi bíróság esetén elvárt. Határozatainak az iránya ugyanis már előre meg van szabva, aminek az igazsághoz semmi köze nincs.