A politikai halott szakálla

Szpáhi módszerekkel zajló szabadrablás, visszamenőleg növekvő hiány, a volt állampárt privatizálása és a megelőlegezett jövő évi évértékelő beszéd – Keresztes Lajos köntörfalazás nélküli jegyzete

Medgyessy Péterből 2001-ben egy viszonylag egyszerű költség-haszon elemzést követően vált a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, miután a súlyosan megosztott MSZP képtelen volt saját kebeléből kiállítani a kormányfői poszt várományosát. Még a pártkáderek között is feltűnően gondolattalan, s ezért könnyen irányítható Medgyessy politikai alkalmatlanságát, úgy tűnt, a hazai médiavilág elfogultsága képes lesz ellensúlyozni.

Igaz, Medgyessynek az eredetileg 2004-re tervezett, előrehozott választásokig kellett volna a miniszterelnöki posztot szoros felügyelet mellett betöltenie. Az így nyert néhány esztendő akkor elégnek tűnt ahhoz, hogy a szocialistákon belüli hatalmi viszonyok letisztázódását követően egy kellően felépített saját emberrel induljanak neki megmérettetésnek.

A tipikus „jó idő hajóskapitányra„ szabott elképzelés azonban 2003-ra legalább két ok miatt meghiúsult. Egyrészt a kormánypártok elképesztő mohóságukban gyakorlatilag fél éven belül felélték a gazdasági fejlesztés forrásait, és a hitelválság szélére sodorták az országot. Másrészt a hatalomért folytatott küzdelemben a hagyományos szocialista csoportosulások mellett Medgyessy farvizén beevezett a politikába a magát az MSZP felvásárlására is elég erősnek érző nagyvállalkozók csoportja. Ami tovább komplikálta a nagyobbik kormánypárt irányításáért folytatott küzdelmet.

A még hivatalban lévő miniszterelnök mára politikai halottá vált. Ezt a tényt tette világossá a szinte egyöntetűen lesújtó kritika, mellyel a baloldali szellemi holdudvar fogadta a kormányfő évértékelő beszédét. S az is több mint beszédes volt, hogy csak erőtlen cáfolatokat szegeztek szembe a Magyar Hírlapban megjelent, Medgyessy távozását találgató írásokkal a vezető kormánypárti politikusok. Feltűnően elmaradtak az ilyenkor természetesnek számító kormánypárti hűségnyilatkozatok is.

Medgyessy felmentési időpontjának kiválasztásában csak másodlagos szerepet játszanak olyan külső tényezők, mint az EP-képviselők megválasztása, vagy a nélkülözhetetlennek tartott megszorítások levezénylése. A távozásra majd akkor kerül sor, ha az MSZP-n belüli frakcióknak sikerül megállapodniuk az állami és pártpozíciók újraosztásában, s a neki juttatott koncot a kis csatlós, az SZDSZ is hajlandó elfogadni. (Azt, hogy itt nem elvi, hanem pusztán zsákmányszerző politizálásról beszélhetünk, talán a Miniszterelnöki Hivatal – a józan feladatmegosztást is lehetetlenné tevő – felduzzasztása mutatja legszemléletesebben.)

Az láthatóan nem érdekli különösebben a kormányt és pártjait, hogy belső hatalmi viszonyaik tisztázódásáig mi lesz Magyarországgal. A szpáhi módszerrel zajló szabadrablás ezalatt az idő alatt is zavartalanul folyik tovább. Legfeljebb Keller László immár 250. alkalommal is feljelenti az előző kabinetet, s a szocialista miniszterelnök 2005-ös országértékelő beszédében majd megrendülten vallja be, hogy a köznyugalom megőrzése érdekében nem hozták eddig nyilvánosságra, hogy a Zorbán kormány nem forintban, hanem euróban hagyott hátra 900 milliárdos rejtett hiányt.