Az elhallgatott népirtás

Tíz évvel ezelőtt egymillió tuszit gyilkoltak meg Ruandában. Az egy hónapig tartó mészárlásban bozótvágó késsel ölték a gyerekeket és az asszonyokat. A nyugati világ mindezt tétlenül nézte.

2004. 04. 05. 7:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Soha többé! – hangzik a figyelmeztetés arra, hogy egy faj kiirtása többé nem történhessen meg. De ha már nem akadályoztuk meg, sőt oda sem figyeltünk majdnem teljes kiirtásukra, legalább emlékezzünk rá.

Az éppen tíz éve történt 1994-es a ruandai népirtásra, amely – az Emberjogi Figyelő (Human Rights Watch) szerint is – a XX. század egyik meghatározó eseménye. A mintegy 800 000–egymillió tuszi kiirtása kiirtotta azt az illúziót is, hogy a népirtás gonoszságát sikerült likvidálni.

Emlékezzünk tehát. 1994. április 6-án a hutuk törzséből származó ruandai elnök gépét hazatérésekor egy föld-levegő rakétával lelőtték a főváros, Kigali közelében. Egy órával később megindult a népirtás olyan listák alapján, amelyeket a belga bürokrata bejelentőhivatalok számítógépei segítségével nyomtattak ki. A hutu lakosságot rádión buzdították a tuszik teljes és maradéktalan kiirtására. A történelemben talán soha nem irtottak ki több nőt és gyereket – legtöbbször bozótvágó késsel – mint Ruandában április 6-a és május 5-e között, amikor a tuszik emigráns hadserege elfoglalta Kigalit. Ilyen rövid idő alatt ennyi embert soha, sehol nem öltek meg. A Nyugat a mészárlást tétlenül nézte.

A ruandai népirtásról szóló egyik könyv ezzel a címmel jelent meg: Tájékoztatni szeretném, hogy holnap családjainkkal együtt megölnek bennünket. Szerzője, Philip Gourevitch, aki, mint írja, a holokauszt elől az Egyesült Államokba emigrált szülők gyermeke. A szüleinek dedikált könyvéhez írt néhány soros előhangjában ez áll: „Ruandában csaknem háromszor olyan gyorsan öltek, mint a holokauszt során.” Gourevitch felidézi azt az élményét, amelyet akkor élt át, amikor Clinton elnök ünnepélyesen megnyitotta a washingtoni Holokauszt Múzeumot: „A múzeumba siető dolgozók zakóján jelvények: »Emlékezz!« és »Soha többé!« Az ünnepélyes megnyitón Clinton elnök a múzeumot »a biztos jövőbe vetett beruházásként jellemezte, amely védelmez bennünket a jövő mindenfajta őrültségével szemben«. Hát igen – nyilván arra gondolt, hogy a jövő népirtásainak áldozatai most már azzal a tudattal halhatnak meg, hogy Washingtonban van egy nagy síremlék, ahol szenvedéseikről majd megemlékeznek…”

Aki az 1994-es ruandai népirtást még említeni sem hajlandó, érte egyetlen könnyet nem akar hullatni, az nem csak rasszista, de nem vet gátat egy jövendő népirtásnak sem.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.