Magyarország: az eljátszott imázs

Növekvő szegénység, kenőpénz és csőd szélén álló gazdálkodók jellemzik Magyarországot, miközben a pártok kicsinyes marakodással játsszák el a korábbi pozitív imázst. A baloldali német hetilap tárgyi tévedései ellenére igen valós és szomorú képet fest a magyar jövőről.

Der Spiegel

A baloldali magazinban Jürgen Kremb Bécsből keltezett hosszú cikkében ír Magyarországról, a (Politikai)Táborok országa címmel. Felütésként értesülhetünk Balazs Nyiro (bizonyára Nyírő – a szerk.)26 esztendős számítógépes szakember esetéről, akinek első gyermeke születésekor az orvosnak adandó kenőpénz összege okozta a legnagyobb fejfájást. Megtudható, hogy az orvosi ellátás, mint a szocializmus relikviája ingyenes, de az utóbbi időben csak jelentős kenőpénzzel garantálható a tisztességes orvosi ellátás. Nyiro egy fiatal, modern magyar éppen úgy otthonosan mozog a számítógép programok és az internet világában, mint a Balatonban. Mi sem állt közelebb hozzá, mint a Hogyan kenem az orvosom című internetes vitafórum megnyitása. A fórum a tavalyi esztendő végéig a leglátogatottabb internetes oldallá vált.

Bayer József az MTA Politikatudományi Intézetek igazgatója szerint Nyiro története jól példázza az Uniós belépés előtti Magyarország elbizonytalanodását.

Bár a magyarok 80 százaléka a népszavazáson a belépés mellett voksolt, ugyanakkor az MTA legutóbbi felmérése szerint 70 százalékuk úgy vélte tavaly jelentősen romlott a gazdasági helyzetük. Sőt 59 százalékuk abból indul ki, hogy az EU taggá válást követően még nehezebb lesz.

Bayer a rossz hangulatért mindenek előtt a politikai táborok extrém megosztottságát teszi felelőssé. A politikai klíma olyan, mintha a vasfüggöny csak tegnap tűnt volna el. Egyetlen más tagjelölt országban sem vitáznak oly elkeseredetten a politikusok, sehol sem olyan mélyek a társadalmi szakadékok a kormány és az ellenzék között. Az ellenzéki Fideszből és a jobboldali liberális demokratákból az MPSZ-ből (sic!) álló polgári szövetségnek a kormányzó Medgyessy Péter MSZP-je nem egyéb, mint „báránybőrbe bújt kommunisták”. Amiért a kormányzati padokból az ellenzéket a parlamenti vitákban nem ritkán szélsőjobboldalisággal, sőt fasizmussal is megvádolják.

A megosztottság példájaként említi Kremb, hogy amikor Medgyessy a közelmúltban a parlamenti rendszer átfogó reformjára tett javaslatot, akkor a liberális demokraták elnöke a szónoki emelvényhez lépett és úgy vélte, Medgyessy nyilvánvalóan még sohasem olvasta hazája alkotmányát, mert abban nincsenek képek.” (Úgy tűnik, a cikk szerzője nem tudja, hogy a liberális demokratának titulált SZDSZ kormányon van. – K.L.)

Bayer úgy véli, hogy a gáncsoskodásokat ritkán motiválja valódi programatikus különbözőség. „Számos fiatal politikus egyszerűen elégedetlen azzal, mondja az elismert politológus, hogy őket a politika még túl kevés zsíros konccal ajándékozta meg.”

A legnagyobb probléma, hogy ezzel a kicsinyes vitával a politikai osztály eljátssza azt a pozitív imázst, amit az ország Nyugaton a tervgazdaságból való gyors piacgazdasági átmenettel kiharcolt magának. Ezért tartják ma a közgazdászok Magyarországot a tagjelöltek között a legproblémásabbnak.

Az ország mérleghiánya 2003-ban nyolc százalékos volt, 2004-re tíz százalékot várnak. Az háromszor akkora lenne, mint 2001-ben Argentínában, amikor az ország súlyos pénzügyi válságba sodródott – amit éhséglázadások és polgárháborús viszonyok követtek. Ezért a politikáért könnyű megtalálni a felelőst, a 2002-es választások megnyerését követően kénytelen volt a szociáldemokrata Medgyessy kormány populista választási ígértetit beváltani, s a közszférában a béreket 50 százalékkal megemelni.

Karsai Gábor a GKI igazgatója szerint a kis és középvállalkozók, a középosztály és vidékiek tartoznak majd az Uniós csatlakozás vesztesei közé. A közgazdász szerint nemsokára olcsó mezőgazdasági termékek árasztják el az országot. „Amivel a mi mezőgazdáink minőségben és árban aligha tudnak majd versengeni.” Karsai attól tart, hogy az Uniós tagság első évében több százezer magyar veszíti el vidéken a bevételi forrásait.

Az ELTE-n a szegénység kérdésével foglalkozó Tausz Katalin szerint ez a probléma aligha fog megjelenni a vezércikkekben, pedig főként Kelet-Magyarországon mintegy 600-700.000 család él a rezsi kifizetése után kevesebb, mint havi 150 euróból. A Berlinben élő Dalos Görgy szerint az ország úton van egy „kétharmados társadalom felé”.

Tausz szkeptikusan fogalmaz, „Ha a szegények tömegeihez még százezrek csúsznak le, az sem igen zavarja az ellenséges politikai táborokat Budapesten”. ”A politikusok abban bíznak, hogy ezt a problémát majd az EU megoldja, és visszatérhetnek elkeseredett sárdobálásaikhoz.„