„Kevés a hitvalló európai”

Ma már a németek többsége nem tartja jó ötletnek, hogy Németország az Európai Unió tagja. Európára, mint valami hideg, technokratikus, bizonyos mértékben fenyegető valamire gondolnak – vélekedett Günter Verheugen, egykori bővítési, jelenlegi ipari biztos a Süddeutsche Zeitungban.

A baloldali napilapban Franziska Augstein készített interjút Günter Verheugennel Ennek a kontinensnek közös védelemre van szüksége címmel. Az új ipari komisszár azt panaszolja, hogy „kevés a hitvalló európai”.

Az idén világossá vált, hogy hatalmas a távolság az európai intézmények, az európai egyesülés eszméje, valamint a polgárok között. Ma már a németek közül is a többség nem tartja jó ötletnek, hogy Németország az Európai Unió tagja. Európára, mint valami hideg, technokratikus, bizonyos mértékben fenyegető valamire gondolnak. Ezért mindig is úgy éreztem – folytatta Verheugen –, hogy szükséges az Európa gondolatot nagyobb átéléssel a közvélemény elé állítani.

Az ipari biztos úgy vélte, hogy számos területen az új EU-tagok gyakorlatukban közelebb állnak az ultraliberális gazdaságpolitikai elméletekhez, mint a jóléti államok egyik válfajává vált rajnai kapitalizmushoz.

Verheugen úgy véli: 2003-ban számos közép- és kelet-európai államot az Egyesült Államok kormányzata és számos amerikai lobbicsoport is komoly nyomás alá helyezett, hogy támogassák Washington iraki politikáját. Ez a nyomás az adott országok NATO-tagságának ratifikálása után sokat veszített az erejéből. Tény az is, hogy számos kelet-európai az új függetlenségéért kizárólag az Egyesül Államoknak hálás.

Ehhez jön még, hogy az amerikaiak e térségben az 1989/90-es fordulat után sokkal ügyesebben lavíroztak. A legtöbb kutatóintézetet és külpolitikai agytrösztöt az amerikaiak finanszírozták, s ezek ennek megfelelően adták tanácsaikat.

Verheugen szerint két meghatározó oka volt annak, hogy egyszerre tíz országot vettek fel az EU-ba. Egyrészt ezzel kívánták megelőzni, hogy a bővítések elhúzódása állandó bizonytalanságban tartsa az uniós intézményeket. A második és fontosabb, hogy ha csak az észtekkel és a magyarokkal kezdtek volna el a bővítésről tárgyalni, akik felvétele láthatóan nem okozott volna problémát, annak katasztrofális következményei lehettek volna Lengyelországban és Csehországban. Egyetlen lengyellel sem lehetett volna megértetni, hogy miért veszik fel azonnal az észteket és őket miért nem. Lengyelország nélkül a bővítés nem volt lehetséges.