A gyermekürülék mint adathordozó

Németországban százezer számra élnek zabigyerekek, akikért most nem a vérszerinti apjuk fizeti a tartásdíjat. A kieli adatvédelmi központ szerint „a pelenkából megszerzett gyermekürülék” esetében is „adatvédelmi jog szempontjából releváns adathordozóról” beszélhetünk – olvasható a Der Spiegelben.

A Der Spiegel baloldali hírmagazin A tartásdíjat fizető apák felkészülnek a vattarudacska-háborúra című írásában foglalkozik a berlini vörös-zöld kormány legfrissebb rendelkezését követő felháborodással.

Németországban százezer számra élnek zabigyerekek, akikért most nem a vérszerinti apjuk fizeti a tartásdíjat. Két SPD-s miniszterasszony most meg kívánja tiltani a diszkrét DNS-teszteket, amivel a felszarvazott tartásdíjat fizető apák az őket megcsaló anyákat eddig leleplezhették.

A 300-400 euróba kerülő, gyógyszertárakban kapható „Enyém, vagy nem az enyém” szlogennel reklámozott tesztkészletet beküldve az illetékes laboratóriumok 72 órán belül kiderítik, hogy a tartásdíjat valóban a vérszerinti apa fizeti, vagy sem.

Ez nem sokára megváltozhat, ugyanis két SPD-s politikusasszony, Ulla Schmidt egészségügyi és Brigitte Zypries igazságügyi miniszter megegyezett abban, hogy génteszt törvényt fogadnak el melynek, 21 paragrafusa 2006-tól megtiltaná ezeket a titokban végzett apasági teszteket.

Amióta ez az elgondolás kiszivárgott, férfijogi aktivisták mozgósítanak a javaslat ellen: petíciókkal, aláírásgyűjtéssel, riadóztató röplapokkal, és felháborodott olvasói levelekkel fejezik ki tiltakozásukat. Sokakban a „kakukkfióka teszt” legalább olyan érzelmeket vált ki, mint egykoron az abortuszviták. Megnyilatkozásaik szerint a két politikusnőt kizárólag adatvédelmi szempontok vezetik álláspontjukban.

Ugyanakkor a német büntető-törvénykönyv 169. paragrafusa szerint ha valakit hamisan vádolnak meg apasággal, az két évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy pénzbírsággal sújtható. Az apaszervezetek szerint ettől kezdve nem a csaló nőket fogja üldözni az állam, hanem azokat a becsapottakat, akik a csalást fel kívánják deríteni.

A berlini miniszterasszonyok, vélekednek a kritikusok, tekintettel a női szavazókra, nem csak a hűtlen nőket kívánják védelmükbe venni, hanem az titokban végzett apasági teszt tilalmával, a költségvetést is tehermentesíteni kívánják. Az egyik aktivista szerint az állam elárulja az apákat. A férfinak kötelessége, hogy gondoskodjon és fizessen a gyermek után, de csak akkor, ha ő az apa.

A kérdés immár az abszurditás határát súrolja, hiszen például a kieli független tartományi adatvédelmi központ állásfoglalása szerint „a pelenkából megszerzett gyermekürülék” esetében is „adatvédelmi jog szempontjából releváns adathordozóról” beszélhetünk. S a titokban végrehajtott elemzéssel megsértik a referenciaszemély, azaz a gyermek jogait.

Boris Becker londoni afférja óta a genetikai apasági bizonyítás minden bulvárlapolvasó számára ismert. A bulvár műsorokat sugárzó RTL2 show „Ő vagy ő” – a műsor alapkérdése volt, hogy a két férfiből melyik a gyermek apja, s a vitát egy gyors teszt döntötte el – szintén hozzájárult a tesztek népszerűsítéséhez. Németországban mintegy három tucat cég termel öt számjegyű mennyiségben apasági teszteket.

Megbízható szaklapok is abból a becslésből indulnak ki, hogy Németországban a gyermekek 10 százaléka „kakukkfióka”. Eszerint Németországban több mint egymillió kiskorú „kakukkfióka” él, amúgy ez a kifejezés már felvétetett az ilyeneket is nyilvántartó Duden-szótárba.

Tény, hogy az NSZK-ban évente sokmillió eurót fizettetnek ki az álapákkal. S ha a teszt tiszta helyzetet termet, akkor is a tartásdíjat fizető apák kárát aligha lehet jóvá tenni. A valódi apa elleni utólagos pénzügyi követelés csak a jogvesztő határidő lejárta előtt érvényesíthető. S csak abban az esetben, ha az anya elárulja az igazi apa nevét.