A Frankfurter Allgemeine Zeitungban Andrij Bondar A demokrácia mérge címmel elemzi ukrán szemmel Viktor Juscsenko megmérgezésének történetét.
Az ukrán polgárokra marad, hogy eldöntsék, hogy mit hisznek el Juscsenko megmérgezésének történetéből. Hiszen politikai gyilkosságokat nem szokás Ukrajnában felderíteni. Ez az ukrán nemzeti politikus Vjacseszlav Csornovil halála kapcsán éppen úgy nem történt meg, mint az újságíró Georgij Gongadze esetében sem. A szovjet titkosszolgálatok ukrán nemzeti politikusok elleni harcának történelmi hagyományai vannak. Minden 78 esztendővel ezelőtt, az Ukrán Népköztársaság hadseregének fő atamánjának, Simon Petljura meggyilkolásával kezdődött.
Ellene Szamuil Schwarzbard GPU ügynök követett el merényletet Párizsban. A második áldozat az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) vezetője, Evhen Konovalec volt, akit 1938-ban Rotterdamban gyilkolt meg Pavel Szudoplatov NKVD ügynök: a csokoládés dobozkában elrejtett bomba hibátlanul működött.
1957-ben az OUN egyik vezetője, Lev Rebet hunyt el állítólag szívinfarktusban. Két ével később Münchenben hasonló körülmények között halt meg Sztepan Bandera, az OUN vezetője és ideológusa. 1961-ben az NSZK hatóságainál feladta magát a KGB ügynök Bohdan Sztasinskij, majd bevallotta, hogy ő követte el a gyilkosságokat. Egy különleges pisztollyal cianid ampullát lőtt az áldozat arcába, így annak esélye sem volt a túlélésre.
origo.hu
Ez várhat a férfira, aki luxusautójával halálra gázolt egy biciklist az Árpád hídon
