Történelemformáló természeti katasztrófák

Az emberiség kénytelen-kelletlen együtt kell, hogy éljen az egyre gyakrabban és egyre hevesebben pusztító természeti katasztrófákkal. Az elemi csapások nyomában felfokozódik a nemzetközi együttműködés és a népek közötti összefogás; mindennek igazi erőpróbája azonban a katasztrófák rendezését követően mutatkozik meg.

Egy nemrégiben megjelent könyv („Earthquakes in Human History: The Far-Reaching Effects of Seismic Disruptions”) figyelemreméltó aspektusban boncolgatja a természeti katasztrófák esetenként történelemformáló, nem ritkán politikai változásokat is előidéző hatásait.

Némely természeti katasztrófa gyökeres változásokat indíthat el, illetve már meglévő folyamatokat gyorsíthat föl – nyilatkozta a szóban forgó kötet társszerzője a The Christian Science Monitornak.

A természeti katasztrófák politikaformáló hatásaira vonatkozóan számos példát találunk mind az ókori, mind a modern történelemben egyaránt. Egy időszámításunk előtt 464-ben történt földrengés például, mely Spárta nagy részét romba döntötte – s nyomában még egy rabszolgalázadás is kitört – jelentősen meggyengítette a militáns városállam helyzetét Athénnal szemben. A könyv szerzőjének meggyőződése, hogy ez a földrengés indította el Spártát a „lejtőn” – teszi hozzá a The Christian Science Monitor cikkírója.

A negyvenezer emberéletet követelő 1755-ös lisszaboni földrengés és árvíz – melyet Európa történelmének egyik legkatasztrofálisabb eseményeként tartanak számon azóta is – Voltaire-t, a korszak egyik legnagyobb filozófusát is elgondolkodtatta; aki eme szörnyűségek hatására végképp kiábrándult az akkoriban uralkodó optimista filozófiai nézetekből. Az említett természeti katasztrófa nagyban hozzájárult az ebben az időszakban végbemenő kulturális és intellektuális felvilágosodáshoz; s magához a Francia Forradalomhoz is.

Az 1972-es nicaraguai földrengés idején Anastasio Somoza és családja jelentős összegeket tett zsebre a természeti katasztrófa károsultjainak megsegítésére érkező nemzetközi pénzadományokból; ezzel mintegy feltüzelte a szandinista
mozgalmat, mely forradalmának végső győzelmét egy hónapos harcban, 1979-ben vívta ki végül.

Szakemberek véleménye szerint a világot hetek óta folyamatosan foglalkoztató dél-kelet ázsiai földrengés és szökőár lehet, hogy ideig-óráig ugyan összefogja az indonéziai Aceh tartomány, vagy Sri Lanka egymással szembenálló feleit; tartós megbékélést azonban a történtek után is aligha lehet elvárni mondjuk az egymással komoly ellentétben álló indonéz hadsereg és a Szabad Aceh Mozgalom között – írja a The Christian Science Monitor.
Jóllehet a függetlenségért közel három évtizede harcoló Szabad Aceh Mozgalom a cunami után egyoldalú tűzszünetet hirdetett, a kormány ugyanúgy folytatja a fegyveresek megfékezését.
Amint Dzsakarta megkezdi a természeti katasztrófa által letarolt Aceh tartomány közigazgatásának újjáépítését; a hatóságoknak esetleg lehetősége nyílhat arra, hogy egy olyan kormányt hozzon létre, amely enyhítheti az aceh mozgalom Dzsakarta iránti ellenséges érzéseit.

A december végi földrengés és árvíz példátlan összefogást és együttműködést eredményezett a hosszú ideje egymással meglehetősen feszült viszonyban levő Sri Lanka-i kormány és a Tamil Tigrisek között. Azért senkinek se legyenek illúziói, egy-egy természeti katasztrófa kevés ahhoz, hogy világbékét teremtsen. A szakértők is enyhén szkeptikusan vélekednek a kérdésben; azt ugyan ők is elismerik, hogy adott esetben egy-egy elemi csapás önzetlen és valódi összefogást eredményezhet akár szembenálló politikai felek, vagy egymással ellenséges országok között. Azonban az igazi kérdés az, mi lesz azután, amikor befejeződik a katasztrófa sújtotta területek rekonstrukciója, a segélyek szétosztása. Az igazi összefogás majd akkor mutatkozik meg – összegzi a The Christian Science Monitor tudósítója.