A szovjet utódállamok nyugat felé tartanak

A grúz, az ukrán, és most a kirgiz forradalom arról tanúskodik, hogy Moszkva birodalmi külpolitikája kudarcot vallott. A Szovjetunió utódállamai ugyanis elutasítják a „keleti demokráciát”, amit Vlagyimir Putyin és a többi uralkodó az egykori Szovjetunió területén képvisel, ugyanakkor vonzóbb számukra a Nyugat: a szabad választások eszméje, a független bíróságok és a valóban demokratikus intézmények.

2005. 03. 29. 6:59
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net) konzervatív napilap vasárnapi számában Markus Wehner Moszkva tűnőben lévő befolyása címmel elemzi a poszt-szovjet térség helyzetét.

A Szovjetunió nem tér vissza. Aki azt hiszi, hogy a birodalom új köntösben támad fel, azt az Oroszország szomszédságában élő népek jobb belátásra bírják. Először a grúzok küldték Eduard Sevardnadzét nyugdíjba, majd az ukránok zavarták el Leonyid Kucsma klikkjét. Most az első közép-ázsiai népként a kirgizek kényszerítették Aszkar Akajevet menekülésre, méghozzá döbbenetes gyorsasággal.

Minden különbözőség ellenére a három forradalom jelentése egyértelmű: világosan elutasítják a „keleti demokráciát”, azt a modellt, amit Vlagyimir Putyin és a többi uralkodó az egykori Szovjetunió területén képvisel. Ezen koncepció szerint a látszatdemokrácia intézményei azt a célt szolgálják, hogy egy család, egy klán hatalmát garantálják. A tifliszi, kijevi és biskeki forradalmak arról tanúskodnak, hogy Moszkva birodalmi külpolitikája kudarcot vallott. A Szovjetunió utódállamai nem tekintik magukat tovább a Kreml befolyási övezetének. Vonzónak tűnik ezzel szemben a Nyugat – a szabad választások eszméje, a független bíróságok és a valóban demokratikus intézmények.

Kirgizisztán szomszédai, Üzbegisztán, Tadzsikisztán és Kazahsztán lezárták határaikat „a kirgiz betegség ellen”, az ottani média elhallgatja a történteket. Kazahsztánban – ahol Nurszultan Nazarbajev a piacgazdaság és a családi uralom ötvözésén dolgozik – könnyen elképzelhető a kirgiz forgatókönyv megismétlődése. Oroszországban is sokan kérdezik, meddig viseli még el a lakosság a gyámkodást.

A tifliszi, kijevi és biskeki forradalmak a Nyugat, a szabad Európa győzelmei. Ennek vezetői azonban gyakran csodálkozva tekintenek a keleten történő eseményekre, hiszen most omlanak össze olyan kedvessé vált klisék, miszerint ezekben az országokban „amúgy sem lehet semmit sem tenni”. Ha a régiót csak Moszkva perspektívájából szemlélik, mint azt oly szívesen teszik Párizsban, vagy a berlini kancellári hivatalban, akkor az ukrán, grúz vagy kirgiz társadalmat könnyen szem elől veszítik. A keleti forradalmak egyúttal szegénységi bizonyítványt állítanak ki az európai külpolitikáról is, amely az összes, a szabadságról, mint zsinórmértékről alkotott vízióját feladta, és egyedül a stabilitás maximájától és a külügyi presztízsnyereségtől hagyja magát vezettetni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.