A Die Welt (welt.de) konzervatív napilapban Ulrich Weinzierl Ahol egykor Herzl Tivadar született címmel tudósít arról a kezdeményezésről, amely Budapest zsidónegyedét kívánja megmenteni.
Itt dobog a zsidó Budapest szíve. Aki a környéken randizni akar, az legjobb, ha a Dob utcai Spinoza kávéházban teszi, ahonnan mindig elcsíphető a genius loci egy-egy darabja. Majdnem szemben a Rothschild élelmiszer áruház kóser filiáléja; ugyanabban az utcában a szintén kóser Fröhlich cukrászda, ahol Konrád György gyermekkorának édességei kaphatóak. A nemzetközi Pen Club, illetve a berlini Művészeti Akadémia egykori elnöke mindenkit ismer itt, és őt is ismeri mindenki. Róbert, a cukrász házaspár fia, rabbi a csak egy kőhajtásra fekvő Dohány utcai zsinagógában, amely Európában a legnagyobb és legszebb. Minden közel található itt, az összesen 17 budapesti zsinagógából a legfontosabbak, valamint a holokauszt emlékmű is, a fém szomorúfűz, amelyet 1991-ben alkotott meg a szobrász Varga Imre , amelyre a legyilkoltak nevét vésték.
A német csapatok 1944. március 19-i bevonulásával vált a helyzet a zsidóság számára életveszélyessé. A Horthy-rezsim, amely igencsak antiszemita volt, gátlás nélkül adott utasítást a zsidók vegzálására, a végső megoldástól azonban visszarettent – írja a lap. Ez egy csapásra megváltozott, majdnem a teljes Budapesten kívüli zsidóságot deportálták és kiirtották, az áldozatok számát 600 000-re becsülik. 1944 decemberében a megszállók a zsinagóga körül állították fel a nagy gettót, ahol 160 házban a Klauzál tér és a Dohány utca között mintegy 70 000 zsidót zsúfoltak össze.
60 évvel ezelőtt Szálasi fasiszta nyilaskeresztesei azzal szórakoztak, hogy a razziák alatt foglyul ejtett zsidókat tucat-, sőt százszámra a Dunába lőtték. Konrád, miként könyvében teszi, szokatlanul szakszerűen beszél az eseményekről, alig enged maga számára érzelmeket. Ha valaki az íróval az egykori gettó utcáit járja, akkor egyszerűen csak rámutat egyik-másik házra. Az iskola anno egy szükségkórház volt, ahol egyik súlyosan sebesült, majd nem sokkal később elhunyt nénikéjét látogatta meg, és amikor kinézett a szobából, akkor az udvaron fekvő hullahegyet látta, ami az első emeletig ért. Abban az épületben odébb egy lokálban, a földszinten egy teremben egészen a plafonig értek a holttestek.
Konrád György ma az Óvás polgári kezdeményezés fővédnöke, amelynek célja, hogy megóvja a pusztulástól és a lebontástól fenyegetett egykori gettót. Ez a VII. kerület, az Erzsébetváros magja. Az ingatlanárak emelkednek a befektetők és alkuszok örömére. Bár a díszes Andrássy út, az Operaházzal és számos villával 2002 óta az Unesco világörökségének számít, s ezzel az azt szegélyező utcák is bizonyos védettséget élveznek. Ez azonban nem változtat a fél utcák lepusztultságán, amelyek „lerohadásra”, illetve lebontásra ítéltettek, ahol arctalan apartmanoknak, parkolóhelyeknek vagy irodasilóknak kell, hogy átadják a helyüket.
Ezért is fontos az Óvás, mint kezdeményezés. Perczel Anna várostervező szerint az interneten világszerte már 5000 szimpatizáns jelezte aláírásával támogatását. „Itt van mindazok szelleme, akik egykor itt éltek” – írja Konrád egy kis brosúrában. „Kötelességünk ezen árnyakkal szemben is, hogy egy olyan negyedet hozzunk létre, melyben az itt élők otthon érzik magukat, és egyben gondolatban az elveszett lelkek iránti csendes tiszteletüket is kifejezik.”
(Die Welt)
origo.hu
Breuer Péter: „Több ősömet is bedobták a Dunába, ez még viccnek is rossz”
