Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Michael Stabenow és Werner Mussler A békevita már nem elég címmel készített interjút a luxemburgi miniszterelnökkel, Jean-Claude Junckerrel.
Juncker nem kevés malíciával megjegyezte, hogy őt személy szerint rendkívül érdekli az őszre az európai szociális modell kapcsán meghirdetett rendkívüli csúcstalálkozó, csak nem érti ennek hasznát. Hiszen márciusban fogadták el a megújult Lisszabon-stratégiát, melyben változatlanul hangsúlyosan szerepel a versenyképes gazdaság szükségessége, de azzal a kikötéssel, hogy a szociális és környezetvédelmi szempontokat a modernizációs törekvések során nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ha valaki megmagyarázta volna, hogy pontosan mi hiányzik a márciusi határozatokból, akkor a kérdést Juncker jól értené.
A luxemburgi miniszterelnök álláspontja szerint őrültség az az elképzelés, mely úgy kívánja az európai projektet a következő generációk számára életben tartani, hogy a munkavállalókban rendszeresen azt az érzést kelti, mintha ők lennének a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés valódi ellenségei, s lépésről lépésre fel kellene adniuk a életükben a biztonságot. Juncker kijelentette, nem kíván struktúrakonzervatívként feltűnni, de már idegesítik az üres, deregulációt, rugalmasságot, privatizációt emlegető jelszavak – ahol semmilyen magyarázat sem hangzik el arról, hogy pontosan mit is takarnak ezek a fogalmak. Számos munkavállalónak ez már egyenesen háborús szóhasználatnak tűnik.
Az uniós bővítés Juncker értelmezésében politikailag és gazdaságilag jogos lépés volt. Azonban nem sikerült az okokat a polgárokkal megértetni. Egyrészt sokak szégyellik, hogy a politikában érzelmekről beszéljenek. S azok az érzések, amelyeket a csatlakozás az új tagállamokban kiváltott, számos nyugat-európai számára teljesen ismeretlen. A tizenötöknek a kibővült EU-val szembeni szkepszisük, részben azzal is magyarázható, hogy a további bővítésektől, főként Törökország tagságától félnek. Hirtelen nem szeretik a magyarokat és a lengyeleket, mert nem akarják a kilátásba helyezett török tagságot.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív napilapban Clementine Kügler Azt aratjuk le, amit elvetettünk címmel készített interjút az ismert brit krimi és kémregényíróval, John Le Carré-val.
Le Carré szerint, az emberek a terrorizmus gyökereit nem választják el a szegénység felszámolásától. A normális ember megérti, ha szabad gondolkodnia, hogy a kizsákmányolás egy társadalomban hosszú távon nemcsak gyűlöletet, hanem bosszúvágyat vált ki, bármennyire is idióta vagy téves legyen is az. Az értelem tiltja, hogy a terrorizmusban logikát lássunk, mert így bizonyos méltósággal látnánk el. A nyilvánosság azonban alig tesz különbséget egyik vagy másik magánszférája között. A közösség lassan megérti, hogy azt aratjuk le, amit elvetettük.
A neves író szerint ugyan nincs mentség a gyilkosságokra, de ha valaki meg akar ölni, akkor érdemes megtudni, hogy miért kívánnak meggyilkolni. Le Carré tapasztalatai szerint az iszlám közösségekben mélyen él a kollektív tudatalattijukban, hogy őket megalázzák, kizsákmányolják, becsapják és egymás ellen is kijátszák. Az értelmiség soraiból, a középosztályból származnak e kollektív terhet cipelők. S ha őket radikális és rendszeres agymosásnak vetik alá, akkor magukat kiválasztottnak érzik, hogy terrorcselekményeket kövessenek el.
Az író szerint a politikában a hazugság immár elviselhetetlen méreteket öltött. A Blair-Bush szövetség egy igazi katasztrófa. Már egy ideje megírtam, fogalmaz Le Carré, hogy a nemzet biztonságát veszélybe sodorja. Ez egyáltalán nem radikális álláspont, hanem minden liberális brit véleménye. Az igazság hiánya riasztó, sértő és veszélyes. Azt vetik a brit fiatalok szemére, hogy egyre jobban elfordulnak a politikától, ahelyett, hogy a politikai pártok csődje miatt panaszkodnának. A pártok nem váltak különbözővé és egyáltalán nem képviselik, amit valóban gondolunk – állítja az író.
Angliában és az Egyesült Államokban nem létezik parlamenti ellenzék. Ez olyan probléma, amivel foglalkoznunk kell. S e felelősség súlyát az írók és a média munkások hordozzák. Ma modern eretnekségnek tűnik arra célozni, hogy az iraki háború a terroristák szörnyű tetteiért is felelős lehet. Nem állítom, hogy a háború mentséget jelent tetteikre, de az értelem megszégyenítése lenne annak tagadása, hogy az iraki háború miatt magasabbra csaptak a terrorizmus csóvái – jelentette ki Le Carre.
Militáns extremizmussal nem csak az iszlámban, de a szélsőségesen jobboldali keresztények és cionisták között is találkozhatunk. Bush azt sugallja, mintha a modern amerikai életmód lenne az egyetlen, amiért érdemes élni. Ez számomra fundamentalista állítás és az ahogyan ezt az életmódot exportálják az író számára egyszerűen obszcén.
origo.hu
Szijjártó Péter: Az elmúlt évtizedek legveszélyesebb két hónapja áll előttünk
