Czencz János 1885-ben született a Vas megyei Ostffyasszonyfán. A budapesti Képzõművészeti Fõiskolán tanult 1907-1912 között. 1908-ban már kiállított a Műcsarnokban, 1913-ban pedig a Műcsarnok téli tárlatán a „Tükör elõtt” című képével elnyerte a Halmos Izidor pályadíjat. 1918-ban „Fekvõ akt” című képéért Rudits-díjat kapott.
1920-ban „Marcella” című képéért megszavazták részére a Képzõművészeti Társulat nagydíját, 1921-ben Benkõ díjat kapott. Az 1928-ban a Fiuméban rendezett nemzetközi kiállításon a közönség szavazata alapján elnyerte a Medaglia Commemorativa bronz érmet, 1934-ben pedig Balló Ede díjjal jutalmazták. A sok, országos kiállítás mellett egyéni kiállítása volt egyebek között Pécsett, Szombathelyen, Budapesten, Szekszárdon.
Hosszú évtizedekig Budapesten élt, a második világháború bombázásai alkalmával tönkrement Százados úti műtermét azonban felváltotta a haláláig otthont adó Báta községben berendezett műterme és lakása.
1960-ban halt meg Szekszárdon, ahol az Alsóvárosi temetõben nyughelyét a Pásztor János szobrászművész alkotta síremlék jelzi.
Műveit számos bel- és külföldi magángyűjtemény mellett múzeumok õrzik, például a Magyar Nemzeti Galériában tizenegy műve szerepel; képei megtalálhatók a szekszárdi megyei könyvtárban, a Béri Balogh Ádám Múzeumban, a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, és más közintézményekben.
Az előzményeket ismerve is őrület, ami Wimbledonban történik
