Délkelet-Európa nem mer ellenkezni az USA-val

Bár a délkelet-európai államok kormányai visszautasították a CIA titkos börtöneinek létét, mégis van ok kételkedésre – vetette fel a Tagesschau. A régió majd minden országának biztonsági szervei ugyanis mindig teljesítették az amerikai titkosszolgálatok és hadsereg kéréseit, anélkül, hogy kérdéseikkel okvetetlenkedtek volna.

Tagesschau (tagesschau.de)

A német televízió első, közszolgálati csatornájának híradójában Gerwald Herter A CIA titkos börtönei, A kelet-európai kormányok tagadnak címmel foglalja össze, amit a szerző Budapesten, Bukarestben és Szófiában hallott.

A CIA titkos börtöneinek létét a délkelet-európai államok kormányai, Budapesten, Bukarestben és Szófiában felháborodottan utasították vissza. Ennek ellenére van ok a kételkedésre, hiszen majd minden térségbeli állam a tengerentúli igényeket szívesen kiszolgálta, anélkül, hogy sokat kérdezősködött volna. A múlt egyet biztosan megmutatott: a régió majd minden országának biztonsági szervei mindig teljesítették az amerikai hadsereg és az amerikai titkosszolgálatok kéréseit, anélkül, hogy kérdéseikkel okvetetlenkedtek volna: gyanúsítottak kiadatása, leszállási engedély különös repülőgépek számára, katonai támaszpontok létrehozása, sőt akár emberrablásokra is vállalkoztak. Az Egyesült Államok Délkelet-Európában egy igazi szuperhatalom, mellyel senki sem mer szembeszállni.

A magyar kormány megerősítette, hogy a múlt hónap elején egy több mint kétes repülőgép landolt Budapesten. A „Devon Holding and Leasing” amerikai Boeing 737-e, vélhetően egy CIA közeli cég repülőgépe. Emberjogi szervezetek úgy vélik, hogy ezzel a géppel olyan személyeket szállítanak, melyeket Washington terrorista gyanúsnak tart. Egy teljesen legális leszállás volt – nyilatkozta a budapesti kormány egyik szóvivője. Előtte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felháborodottan cáfolta, hogy Magyarországon titkos amerikai börtönök lennének: „Soha sem kaptam ilyen felkérést az amerikaiaktól. Ha ilyen létezne visszautasítanám” – nyilatkozta Gyurcsány.

Welt Am Sonntag (wams.de)

A konzervatív napilap vasárnapi számában Alan Posener Nemzeti-szemfényvesztés című írásában foglalkozik a kisemberek érdekképviseletének elméletével és gyakorlatával.

Hatalmas médiakonszern szimbolikus, egy eurós árért felvásárolta az eladósodott újságot. Majd a balliberális lapot kíméletlen takarékossági kúrának vettették alá, az egykor 1060 főállású munkatársból alig 720 maradt. A kiadói épületet 40 millió euróért adták tovább egy ingatlanbefektetési alapnak. Másfél évvel a felvásárlás után a konszern már szeretne a laptól megszabadulni: eladási összegként 100 millió euróról szól a fáma.

Csakhogy ebben az esetben nem „sáskák” garázdálkodtak. (Utalás az SPD elnök, Franz Münteferingre, aki a választási kampányban gyakran nevezte a német cégeket fillérekért felvásárló, a munkásokat elbocsátó befektetési alapokat sáskáknak. a szerk.) A lap a „Frankfurter Rundschau”, a konszern esetében pedig az SPD tulajdonában lévő médiabirodalomról, a Deutsche Druck- und Verlagsgesellschaft (DDVG) van szó. A DDVG számos regionális lapban rendelkezik meghatározó tulajdonhányaddal, a Hannoverschen Allgemeinen-től a Westfälische Rundschau-n és a Frankenpost-on át a suhli Freien Wort-ig. S a cég elég sok pénzt fizet az anyapárt kasszájába is.

Nincs is ezzel semmi baj, sőt a DDVG az ellenbizonyítéka annak a klisének, hogy a szocialisták nem értenek a gazdasághoz. Ami igazán idegesítő, az az SPD főpénztárnokának Inge Wettig-Danielmeiernek – aki egyébként érthető módon a DDVG ügyvezetője is – a nyilatkozata, miszerint a Frankfurter Rundschaut természetesen csak német kiadónak kívánják eladni, hogy az újságot „megvédjék” a pénzügyi befektetőktől. Ilyen nagy adag szociál-nemzeti szemfényvesztéssel már tényleg egy kicsit messze ment.

Focus (focus.msn.de)

A müncheni hírmagazin Ultimátum húsvétig című írásában foglalkozik Edmund Stoiber politikai jövőjét illető találgatásokkal.

Egyre nagyobb nyomást gyakorol a CSU a tekintélyvesztett Edmund Stoiberre, hogy ne induljon a 2008 őszén esedékes tartományi választásokon pártja miniszterelnök-jelöltjeként. A lap információi szerint a müncheni tartományi gyűlés elnöke, Alois Glück (CSU) fél esztendős haladékot adott a berlini miniszteri posztról történő lemondása miatt hevesen bírált párttársának.

Közvetlenül a CSU delegáció vatikáni látogatását követően az egykori frakcióvezető, Stoiber párton belüli meggyengült helyzetét a korábbi bajor miniszterelnök, Max Streibl kormányzásának végéhez hasonlította, aki pártját az úgynevezett Amigo-botránnyal hónapokig negatív szalagcímekkel „ajándékozta” meg.

Glück úgy fogalmazott, hogy „még húsvétig van ideje Edmundnak arra, hogy stabilizálja helyzetét”, amennyiben ez nem sikerül neki, pártja kénytelen levonni a szükséges következtetéseket.