Die Weltwoche (weltwoche.ch)
A svájci hetilap cikke a franciaországi történésekkel foglalkozik. Még mielőtt a rombolás megkezdődött volna, ebben az évben már több mint 20 ezer autót gyújtottak fel Franciaországban. Már évek óta autók százai égnek szilveszterenként. A mostani pusztítási „orgia” a rombolási szándékot pusztán új szintre emelte, hiszen az egyébként már csillapodó rombolás az ország nagy részét érintette, s a gyújtogatók láthatóan már semmitől sem riadnak vissza. Az elővárosi gettókban a rombolás már régóta „normálissá” vált.
A lázongások kirobbanása a „normálisnak” tekinthető mintát követte. Átlagosan havonta egyszer csapnak össze Franciaországban a rendfenntartók a fiatalokból álló bandákkal. Ennek az oka általában egy fiatal halála. Erre megmozdul a gettó, majd következnek az utcai harcok, de eddig hat-hét nap alatt végéhez értek az összecsapások.
Az ember szinte azt kívánja, bárcsak egy politikai lázadás lenne, hogy iszlamista, autonóm, vagy bármilyen más vezetők mozgatnák a szálakat a háttérben – így a Die Weltwoche. Hozzáteszik: még az is jobb lenne, ha a gyújtogatásokat mögött egy politikai mozgalom állna, amire „megértéssel” és politikai stratégiával megfelelő választ lehetne adni. De semmi más nem látható a zavargások mögött, csak a szociális és pszichológiai lepusztulás. miközben az állam az abszolút gonosz, mégis az egyetlen megmentő marad. Egyrészt végtelenül ellenségesek vele szemben, másrészt tele vannak elvárásokkal. Miközben felgyújtják a városházát, közben több támogatást követelnek. Jó ötletnek tekintik a rendőrállomások megtámadását, miközben a túlzottan kevés rendőr miatt panaszkodnak. Felgyújtják azt a tornatermet, melyben a saját csapatuk edz.
A cikk írója által meginterjúvolt Jamel és barátaik már túl öregnek érzik magukat, hogy a pusztításban részt vegyenek, már majdnem 21 évesek. De mindegyiküknek van fiatalabb testvére, aki ma éjjel ismét úton lesz. Egy kiskorút csak igen súlyos esetben lehet Franciaországban őrizetbe venni. Ha egy 16 éves felgyújt egy kocsit, akkor 24 óra múlva ismét szabad.
Jamel és barátja, Malik semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy valakik felgyújtották a helyi textilgyárat. A tulajdonos csak azt kapta, amit megérdemelt. – Ő egy jef (ami a szlengben zsidót jelent – a szerk.) – mondja Malik. Mind gyakrabban hallható a Maghrebből érkezettek diszkrimináció miatti vádja, hogy a zsidókkal jobban bánnak. Azonban a Franciaországot megrázó konfliktus egyelőre nem etnikai kisebbségek közötti összecsapás volt.
Die Zeit (zeit.de)
A német baloldali hetilap Ha emberek hulladékká válnak címmel készített interjút az Angliában élő lengyelországi születésű filozófussal, Zygmunt Baumannal a modern társadalmak haszontalan embertömegeiről és a franciaországi lázongásokról.
A jóléti állami demokráciáink sikere sokáig azon a tényen nyugodott, hogy az emberi és anyagi hulladékainkat exportáltuk. A modern kort kezdettől fogva számtalan ember vándorlása jellemzi, akik a származási országuk társadalmi rendjében haszontalanná váltak, kivándoroltak, és életmódjuk exportjával szétzúzták a menedéket adó állam őslakosainak létalapját. Ma azonban bolygónk utolsó szöglete is foglalt, nincs már szabad szemétlerakó hely. A feleslegesek kihullanak a társadalomból, és nem találnak vissza többé. Ez az új a jelenkor válságában.
Bauman szerint a gazdasági menekültekben és a munkanélküliekben az a közös, hogy életük haszontalan, nincs rájuk sehol szükség. Giorgio Agamben Homo Sacer című könyvében írta le azokat, akik kívül rekedtek a demokratikus játékszabályokon. (A kifejezést az ókori Róma törvénykezésében olyanokra használták, akiket büntetlenül meg lehetett ölni, és akiknek halála nem képviselt áldozati értéket – K.L.) Munkanélküliek is kihullanak a társadalom rendjéből: egy fogyasztói társadalomban rossz vásárlónak és pénzügyi problémának számítanak. Így elég nehéz a demokratikus közösség játékszabályait tisztelni – teszi hozzá a lap.
origo.hu
Két ember meghalt szén-monoxid-mérgezésben Veszprém vármegyében
