Der Spiegel (spiegel.de)
Az ukrajnai 2004. novemberi eufórikus időknek vége – írja a baloldali német hírmagazinban Alexander Schwabe A narancssárga forradalom szétrohadt című írásában, amelyben az elmúlt egy esztendőben Ukrajnában történtekkel foglalkozik. A szürke mindennapok utolérték az ábrándozókat és reménykedőket. Egyre ritkábban láthatóak Kijev utcáin a narancssárga sálak, sapkák, vagy karszalagokat. A forradalmi lelkesedés egy év alatt még azok esetében is elszállt, akik 2004-ben meghatározó szerepet játszottak a történésekben. A még mindig a mérgezés nyomait magán viselő Juscsenko és vonzó miniszterelnöke Timosenko kapcsolata is megromlott, s ennek végeredménye az lett, hogy Juscsenko szeptember elején menesztette a kormányfőt.
Egyre szaporodnak a kritikus hangok az egy évvel ezelőtt startolt reform-tervekkel előállt kormánnyal kapcsolatban. Az öt évvel ezelőtti Georgij Gongadze gyilkosság hátterének feltárása ügyében, gyanúsan és szégyenletesen nem történt előrelépés. Ugyan az új kormány elfogadott néhány korrupcióellenes jogszabályt, de a megígért igazságügyi reform elmaradt, s továbbra is a szovjet mintának megfelelően a főállamügyész nevezi ki a bírákat.
Várat magára a gazdasági fellendülés is. A befektetőket elrettentik a kormányon belül állandósult viták, melyek főként azzal foglalkoznak, mit és milyen gyorsan privatizáljanak, a már magánosított üzemeket államosítsák-e, s az államosítottakat érdemes-e újra eladni? A gazdasági növekedés a korábbi felére, 6 százalékosra csökkent az elmúlt évben. Az ukránok többsége most a hús és cukor válság miatt morog és a radikális áremelkedések miatt.
Juscsenko a korábbi bizalomból igen sokat elveszített, az 52 százalékos támogatás, amivel egy éve megválasztották – Janukovics 44 százalékot kapott – köddé vált. Arra a kérdésre „Melyik politikusban bízik leginkább?” ma már csak 17 százalékuk válaszolja, hogy „Juscsenkóban” – ami rosszabb, mint Janukovics 18 százalékos eredménye. Timosenko szintén komoly népszerűség veszteséget könyvelhet el, ő is a 17 százalékos szinten tanyázik.
A katasztrofális eredmények riadóztatták Juscsenko bizalmasait. Megpróbálnak a márciusi választások előtt új szövetséget kovácsolni, hogy megakadályozzák a régi uralmi viszonyok visszarendeződését. Amennyiben a Tyimosenko a választások után újra közös frakciót alapít a Juscsenkot támogatókkal, akkor valószínűleg ő lesz újra a miniszterelnök.
Berliner Umschau (rbi-aktuell.de)
Egyre súlyosabb problémát jelent az illegális cigaretta import. A problémával a német főváros független internetes lapjában Beate Marcks Minél magasabbak az adók, annál virágzóbb a csempészet című írásában foglalkozik a kérdéssel. Ki hitte volna? Az adóemelések miatt minél magasabbak a dohány és a cigaretta árak, annál nagyobb az aránya az elvámolatlan, csempészett cigarettának. A keleti tartományokban – többek között a határ közelsége miatt – akár a fogyasztás 30 százalékát is elérheti a csempészárú fogyasztás.
Legnagyobb arányban a csempészárú Kelet-Európából érkezik. Erre az eredményre jutott tanulmányában a német cigarettaipari szövetség. A vizsgálatokban szemetesekben ellenőrizték a cigarettás dobozokat, valamint az azokon lévő vámszalagokat.
Az áremelkedések miatt sokak számára, akik képtelenek, vagy nem kívánnak leszokni dohányzásról, a legális beszerzésű cigaretta már megfizethetetlen. Ráadásul az érzékelhetően alacsony lengyelországi, cseh, magyar, fehérorosz, vagy ukrán adótartalom szinte kínálja a csempészett termékre történő átállást. A határ közelségén túl a csempészek gyakran már kiválóan kiépített kapcsolatokkal rendelkeznek, s sokaknak – akik képtelenek legális bevételhez jutni – ez az egyetlen megélhetési formájuk. A kelet-német csempészés elsődlegesen az erre specializálódott vietnamiak kezében van, akik gyakran a nyílt utcán „űzik az ipart”. Csak 2004-ben 418 millió doboz cigarettát foglaltak le a vámszervek, a becsempészett mennyiség ennek sokszorosa lehet. A nyitott határok naiv politikája, a keleti határ őrizetének folyamatos csökkentése radikálisan megkönnyítette a csempészést.
Berliner Zeitung (berlinonline.de/berliner-zeitung)
Németországban a proletariátus alatti réteg – ellentétben Franciaországgal – fehér – írja Berlin félbulvár lapjában Andreas Willisch. A Hol vannak a mi elővárosi gettóink? című írásában a szerző a németországi társadalom legalsóbb rétegeivel foglalkozik.
Az ismert szociológus szerint a poszt-indusztriális valóság kétséges alternatíváival, ahol a fekete munka, az olcsó napszámos munka, támogatott munkaalkalmak, vagy jó szándékú továbbképzések különösen nehéz probléma elé állítják a fiatal férfiakat. Belépésüket a munka világába a döcögés jellemzi. A különféle lépések közötti üresjáratokat, a munka, a család és az iskola közötti időszakot a nyomasztó unalom tölti ki. Ilyen körülmények között nő az alkalmi kapcsolódások lehetősége. De még ezeknél az alkalmi közösségeknél is gyorsabban terjednek e szellemi senki földjén a pótvallások, amelyek számos társadalmi provokációs lehetőséggel rendelkeznek.
Ez, a zátonyra futott életekből, unalomból, bandabűnözésből és ideológiai túlfeszültségből álló kevercs a táptalaja a fiatalok kirekesztettség érzetének. Ebben a szociális állam iránt nosztalgiázó kvázi vallás egyfajta szekularizált változata érhető tetten. Ezért váltak a szélsőjobboldaliak az 1989-90-es fordulat óta a legeredményesebb szociális mozgalommá.
Fränkischer Tag (fraenkischer-tag.de)
A frankföldi lap Európának nincs alternatívája címmel ismerteti Horn Gyula bambergi előadását. Szó sem lehet arról, hogy az EU válságban lenne, hangsúlyozta előadásában a szocialista politikus. Az unió sokkal inkább egy átalakulási folyamat kellős közepén található. Európának nincs alternatívája, vélekedett Horn. Az jelenlegi, a közös európai alkotmány ideiglenes kudarcából fakadó pesszimizmus ellenére semmi esetre sem szabad az unió vívmányait szem elől téveszteni.
A 72 esztendős politikus szerint, a tagállamok egy európai konföderáció irányába haladnak. Az együttműködés szerinte éppen olyan fontos a környezetvédelem, mint az emberi és polgárjogok területén. A magyarok például az uniós tagság segítségével váltak egy teljesítmény orientált, önrendelkező és demokratikus nemzetté.
Magyar Péter eltűnt, nem jelent meg a meghirdetett programján