Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Georg Mascolo A rezsimdöntés segédje című washingtoni keltezésű írásában mutatja be a 66 éves Robert Helveyt, aki páncélosok és ágyúk nélkül folytat háborút. A nyugállományú ezredes hadserege békés demonstrálókból áll Belgrádban, Bakuban és Kijevben. Helvey ma az erőszakmentes ellenállás legkeresettebb szakértője. Háza az USA-beli Charleston (Nyugat-Virginia) feletti dombokon fekszik, tipikus középosztálybeli épület. Alapítványok alkalmazzák oktatóként Helveyt a Balkánon, Afrikában és Dél-Amerikában. Következő útja Algériába vezet. A szerb Otpor mozgalom diákjaival, akik ma az erőszakmentességgel foglalkozó Center for Analysis and Non-Violent Action and Strategyt üzemeltetik, máig tartja a kapcsolatot. Ellenfelei számára az ezredes az élő bizonyíték arra, hogy az amerikai titkosszolgálatok irányítják a rezsimbuktatásokat, hogy a Seymour Hersh tényfeltáró cikkében leírt „Track 2” program tényleg létezik. Hatalmas demonstrációk jelentik Helveys kalkulációinak magvát, „ezek bizonyítják az embereknek, hogy igenis van, ami hatalmasabb a saját kormányuknál is.” Ha megnézzük a nagy tüntetésekről készített képeket, folytatja, csupa fiatal lány áll az első sorban, akik flörtölnek a katonákkal, s lehiggasztják az érzelmeket. Ez nem véletlen, ez stratégia. Idősebb hölgyek számára is van Helvey haditerveiben feladat, ők kiválóan alkalmasak futárnak. „Annak a valószínűsége, hogy őket megállítják és megmotozzák a legalacsonyabb.” Egy belgrádi, bakui vagy kijevi tüntetés megszervezése az egykori katona számára ugyanolyan, mintha katonákat gyakorlatoztatna a laktanyaudvaron. Mindkettő fegyelemből és percre pontos tervezésből áll. A tüntetéseken vitt zászlóknak és az ellenzék jelszavainak az a feladata, hogy remek képeket mutassanak a televízióban, valamint a hátsó sorokban masírozók elől eltakarják az államhatalom félelemkeltő felvonulását. A jelszavak és dalok ugyanezt a célt töltik be: „Aki kiált, az nem hallja, ha katonák gumibotjaikkal dobolnak a pajzsaikon, vagy feltűzik a bajonettjeiket. Akit a titkosszolgálat letartóztatott, a tapasztalatairól részletes beszámolót kell készítenie. „Berakták a teherautóba, vagy bedobták, hogyan verték, mit kérdeztek tőle, adtak-e valamit enni? Mindenkinek olyan sokat kell tudnia az ellenségről, amennyit csak lehet, ez csökkenti a meglepetés erejét, ha valakit letartóztatnának. S amit nem ismernek, attól félnek igazán.” Az alkohol, a drog, a fegyver használata tabu, a tüntetés után mindenki békésen hazamegy. „Erőszakot csak a másik fél alkalmazhat, ha mi is verekszünk, akkor elveszítjük a legitimációnkat és a külföld támogatását” véli Helvey. Lépésről lépésre nyomulni, s addig nem véglegesen megkérdőjelezni a rezsimet, amíg annak hatalmi struktúráit véglegesen nem ásták alá.
Focus Online
A müncheni hírmagazin „Jó hírek“ megrendelésre című cikkében Peter Gruber arról számol be, hogy az USA hadserege az iraki lapokban megjelenő propaganda-tudósításokért fizet, hogy ezekkel is növeljék csapataik népszerűségét az országban.
Jó hírek csak ritkán jelennek meg Irakban. Az utcákon uralkodó erőszak, és mindenekelőtt az országban állomásozó 160 ezer amerikai katona a lakosság körében egyre népszerűtlenebb. Ezért merült fel az ötlet, hogy a hadsereg ellenszolgáltatás fejében az iraki médiában információ-offenzívát indítson. Amint arról a Los Angeles Times és a New York Times is beszámolt, az iraki lapokban fizetség ellenében propaganda-cikkeket közölnek, hogy az amerikai katonák és küldetéseik kedvezőbb színben tűnjenek fel. Az eset pikantériája, hogy ezek a cikkek olyan fantom újságírók tollából származnak, akik az amerikai fegyveres erők kötelékébe tartoznak.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Mia Raben Nevetni, amíg végre Lukasenko megbukik című minszki keltezésű írásában mutatja be a fehéroroszországi diktátor megbuktatására tett lépéseket. A most kezdődő fehéroroszországi választási kampányban az eddig megosztott ellenzék egyesült erővel harcol Európa utolsó despotája ellen. Az emberek megpróbálják városi gerillatechnikával kirobbantani a békés forradalmat. A pénz ehhez Washingtonból érkezik, míg Európa feltűnően passzív – írja a lap. Alexander Lukasenko még szilárdan tartja kezében a titkosszolgálatot, a milíciát és a népét. 1994-ben választották meg először Lukasenkót hivatalába. Azóta naponta megjelenik a televíziók képernyőjén, mint népe védelmezője, aki rendszeresen óvja nyáját a NATO-tól. Arról, hogy Lukasenko ellenfelei időnként nyomtalanul eltűnnek, az államilag ellenőrzött média nem tudósít. Lukasenko kihívója Alexander Milinkevics, akit nem lehet országjárása során a kamerák előtt kizökkenteni a nyugalmából, mint mikor például a szalihorszki textilgyár munkásait hallgatja. „A gyár nem fizet bért, hanem minden hónapban 20 inget ad, amit én magam készítettem. Ez egyszerűen abszurd!” dühöng egy testes asszonyság. A nép körében érezhető a nyugtalanság, s az ellenzék az utolsó küzdelemre gyűjti az erőit. Az évekig megosztott fehérorosz ellenzék októberben állapodott meg a jövő nyáron sorra kerülő elnökválasztáson indítandó közös jelöltjükben, ami már önmagban is kisebb csoda. Milikevics kampánycsapatában egymás mellett dolgoznak a kommunisták, a konzervatívok és a nacionalisták. A közös cél – Lukasenko megbuktatása – elfedi a köztük meglévő ideológiai különbségeket. Brüsszeli hivatalnokok, nyugati diplomaták a választási eredmény meghamisítására számítanak, ezért megfigyelőket kívánnak az országba küldeni. Amennyiben a választási csalások napvilágra kerülnek, akkor ugyanúgy demonstrációk kezdődhetnek, mint amelyek előkészítették Ukrajnában a békés forradalmat. Tavaly októberben az amerikai kongresszus elfogadja az „Belarus Democracy Act 2004” nevű törvényt. Az állítólag magánintézményeknek és kormánytól függetlenül cselekvő intézményeknek az államilag támogatott washingtoni Nemzeti Demokrácia Alapítvány (NED) csempész pénzt Fehéroroszországba. A dollárokat csak futárokkal vagy a követségen keresztül juttathatja be az országba. Az amerikai aktivitás természetesen geostratégiai érdekekből ered. Számos fontos gázvezeték fut Oroszországból Nyugat-Európa felé Fehéroroszországon keresztül. Bizonyosan szívesen gyakorolnának befolyást az amerikaiak az európai gázcsapokra. Az elmúlt áprilisban az amerikai külügyminiszter-asszony a litvániai Vilniusba utazott, s a fehéroroszországi határ közelében találkozott a fiatal Zubr (bölény) nevű ellenzékiek csoportjával is. Mint az Otpornak Szerbiában, a Kmaranak Georgiában és a Poranak Ukrajnában, a Zubrnak Fehéroroszországban kell a forradalmat lendületbe hoznia.
origo.hu
Csibi Krisztina a kormánypártok jelöltje a Tolna vármegyei időközi parlamenti választáson
