„Szabadon masírozhatnak a fiatal neonácik”

A katasztrófa sújtotta országok segélyezésének problémáit boncolgatja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Die Presse cikke szerint az EU regionális alapjai nem igazán segítenek az új tagállamok lemaradásának ledolgozásában. A Der Standard a holokauszt tagadásával foglalkozik, kitérve a magyarországi helyzetre is.

2005. 12. 01. 7:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív napilap egyik cikke a katasztrófa sújtotta országok segélyezésével foglalkozik. Mint írják: januárban, az ázsiai szökőárt követően Jan Egeland, az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) koordinátora még arról beszélt, hogy 2005 lehet az első esztendő, amikor a kormányok betartják segélyígéreteiket. Minden tekintetben megdöbbentő volt az ázsiai katasztrófára adott válasz: nemcsak a magánszemélyek adakoztak a szokásosnál nagylelkűbben, de a kormányok is jelentős összegeket utaltak át a költségvetési esztendő elején.

Mára viszont – írja a lap –, az ENSZ számítása szerint 64 további természeti katasztrófát, szükséghelyzetet követően, az OCHA irodájába visszatértek a nyomasztó mindennapok. Az indiai és pakisztáni földrengés áldozatai mindmáig hiába várnak további segítségre, mert az eddig rendelkezésre bocsátott pénz kevés a szükséges számú helikopter üzemeltetéséhez. Eddig alig több mint egynegyede érte el az áldozatokat az ENSZ által szükségesnek tekintett 550 millió dollárnak. A faggyal kínlódó hajléktalanokat aligha vigasztalja, hogy számos kormány már a hosszú távú újjáépítéshez is hiteleket ígért, hiszen ezeket nem szabad a sürgős mentési feladatokra felhasználni. És a kevésbé „látványos” válságok – az afrikai áradások, szárazság és éhínség – enyhítésére csupán minimális összegek csordogálnak.

A szökőárt követően befolyt összeg nemcsak a nagysága miatt – közel egymilliárd dollár jött össze – számít egyedülállónak, hanem a pénzek gyors átutalásával is. Az OCHA alig egy hónappal a rengést követően már közel 90 százalékát megkapta a szükségesnek tartott összegnek, míg átlagban az első felhívásokat követő hónapban alig nyolcada érkezik meg az ENSZ számláira az igényelt pénznek.
– Ha Indiában és Pakisztánban több turista fényképezte volna le a földrengés alkalmával, miként süllyednek el az emberek a törmelékben, itt is magasabb lenne a támogatás – vélekedett a közelmúltban Egeland.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nemcsak bizonyos válságok „népszerűbbek” az adományozók számára, hanem vannak szívesebben vállalt, finanszírozott feladatok is: számos kormány szívesen fizeti például az élelmiszerosztást, ugyanakkor az ivóvíz-előállítás népszerűsége jóval alacsonyabb.

A segélyakciók során sok pénz és idő vész el amiatt, mert szinte képtelenség áttekinteni a kis és nagy segélyszervezetek dzsungelét, a számtalan illetékes ENSZ-ügynökséget és programot. Nem véletlenül tette fel jelentésében Kofi Annan a költői kérdést: mennyivel nagyobb lenne a segítség ereje, ha minden segélyszervezetet az ENSZ koordinálna?

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap megállapítja: az EU regionális alapjai nem igazán segítenek az új tagállamok lemaradásának ledolgozásában. A témát feldolgozó WIIW gazdaságkutató intézet megbízásából készített tanulmány szerint ha a fővárosokat kivonják az elemzésből, akkor az új tagállamokra már nem jellemző a jelentős kelet-nyugati szakadék – ez alól az egyetlen kivétel Magyarország. Egyes államokban, mindenekelőtt a Baltikumban a gazdaság szinte kizárólag a fővárosokban zajlik – állapítja meg a tanulmány szerzője, hozzátéve: ezek szippantják fel a diplomások túlnyomó többségét, s itt messze a legalacsonyabb a munkanélküliség is. Meglepőek a jólét eloszlására vonatkozó adatok is. Csak két régió típusban haladja meg az egy főre jutó jövedelem az adott ország átlagát: a fővárosokban és a bányavidékeken.

Az EU hatalmas összegeket pumpál a fejletlen régiókba – az elmúlt évben összesen 37 milliárd eurót költöttek a strukturális és kohéziós alapokra. A jelenlegi elosztás ellentmond a közgazdasági racionalitásnak, még mindig sokkal több pénz folyik a régi tagállamokba – Portugáliába, Spanyolországba, Görögországba, Olaszországba –, mint a szegényebb kelet-európai térségekbe. A célok sem igazán felelnek meg az új tagok elvárásainak: a Svéd Európai Politikai Tanulmányok Intézetének (Sieps) elemzése szerint az újak azt szeretnék, ha mindenekelőtt az emberi erőforrásokra és hatékony intézmények felépítésére költene az EU, s nem a nagy építkezésekbe vagy a turizmusba. Ráadásul a pályázati dokumentumok általában túlzottan bonyolultak és nem eléggé rugalmasak – írja a lap.

Der Standard (derstandard.at)

A balliberális osztrák napilapban Paul Lendvai Az Auschwitz-tagadás csekélység? című írásában David Irving letartóztatása apropóján érvel a holokauszt tagadást büntető jogszabály fenntartása mellett. Mint írja: függetlenül az Irving ellen zajló vizsgálat eredményétől, nyíltan ki kell mondanunk, hogy az érvényes letartóztatási parancs éppen azokban az országokban, mint Magyarország, Lengyelország vagy Szlovákia, ahol az „örök tegnapiak” és a fiatal neonácik szabadon masírozhatnak és rasszista jelszavakat skandálhatnak, pozitív benyomást keltett. Ezért a holokauszt tagadásának szankciója valamilyen formában a Föld eme felén a büntetőtörvénykönyv része kell hogy maradjon – hangsúlyozza Lendvai.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.