Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Michael Ludwig A titkosszolgálatok újszerű hatalma című cikkében elemzi Vlagyimir Putyin kormányzati módszereit.
Orosz források szerint Alexander Litvinyenko, Andrej Lugovoj és Dimitrij Kovtun, mindannyian a belföldi orosz hírszerzésnek (FSB) dolgoztak. Most arról szólnak a spekulációk, hogy az orosz államhatalom munkatársából annak kritikusává vált Litvinyenkót vélhetően a két egykori kollégája gyilkolta meg. A brit nyomozóknak végre hétfőn engedélyezték, hogy kihallgassák a két gyanúsítottat.
Lugovoj und Kovtun magukat sikeres üzletembernek nevezték: Kovtun azt állította, hogy tanácsadó céget vezet, mely segíti az orosz piacra törekvő nyugati cégeket. Lugovoj egy őrző-védő cég munkatársa, egy a 17000 ehhez hasonló vállalkozásnak, mely Oroszország szerte összesen 4,5 millió alkalmazottat tart fegyverben, s melyek számos biztonsági kérdésben együttműködnek az FSB-vel. A cégek jelentős részének nyugdíjas és még aktív titkosszolgálati munkatárs a tulajdonosa. Maga a szakma az FSB-ben tovább már nem foglalkoztatott egykori KGB-sek egyik leggyakoribb tevékenységi területe. De ott vannak az egykori KGB-s tisztek az Egységes Oroszország Párt képviselői között, bankárok, vagy éppen biztosítási vállalkozók lettek. Karrierjüket a régi kapcsolatok aligha akadályozták.
Az FSB, ma majdnem annyi munkatárssal rendelkezik, mint egykor a KGB – áll néhány jelentésben. A bírálók szerint egy másik tényező még súlyosabb következményekkel járt. A rettegett KGB ugyan már nem létezik, de az egykori KGB-ek retorziók nélkül átvészelték a rendszerváltást és a „fejükben lévő ballaszttal” együtt átvette őket az FSB.
Olga Kristanovszkaja, az Alkalmazott Politikatudományok Intézetének vezetője néhány éve úgy becsülte, hogy az állami vezetők 60 százaléka a hadsereg, a rendőrség, vagy a titkosszolgálat soraiból kerül ki. Más becslések szerint Putyin munkatársainak 70 százaléka rendelkezik titkosszolgálati háttérrel. Az elnök bírálói szerint szándékosan KGB-síti az országot. Putyin ezt nem tagadja és mindezt azzal magyarázza, hogy a titkosszolgálati munkatársakat nagyfokú profizmus jellemzi, s most már a demokráciáért dolgoznak.
Az elnök kíméletlenül központosított, vélhetően úgy gondolta, hogy csak így tarthatja kézben az államügyeket és így képes az ország stabilitását garantálni. Ha igazak a találgatások és a korábbi titkos ügynök és jelenlegi honvédelmi miniszter tényleg Putyin favoritja a 2008-as elnökválasztásokon, akkor minden a jelenlegi kurzus folytatása mellett szól.
Az orosz elnök környezetének meghatározó személyiségei ebből a miliőből érkeztek. Igor Szecsin az elnöki hivatal helyettes vezetője, Viktor Ivanov elnöki tanácsadó és Szergej Ivanov, a hadügyminiszter a legerősebb tagjai ennek a frakciónak. Szecsin egyúttal az állami olajcég, a Rosznyeft felügyelő bizottságának tagja. Róla rebesgetik, hogy egyike volt azoknak, akik kidolgozták a Jukosz szétverésének tervét. Az FSB vidéki részlegeit már három évvel ezelőtt utasította, hogy gyűjtsön terhelő adatokat a Jukosz ellen. Viktor Ivanov két éve vezeti az állami légitársaság, az Aeroflot felügyelő-bizottságát. Ugyanebbe a képbe illik, hogy Valerij Golubjov szintén egykori hírszerző, Puytin jó ismerőse, a közelmúltban lett a Gaprom elnökségének helyettes vezetője.
Ezzel a lépéssel a közelgő duma és választások előtt a Kreml még szorosabban ellenőrzése alá vonta a Gazpromot. Nem csak rosszmájú megjegyzés, hogy a cég feletti ellenőrzés – melyet eddig a szentpétervári civilek Dimitrij Medvegyev és Alekszej Miller intéztek, nem csak gazdaság–stratégiai kérdés, de a választási kampányok finanszírozása érdekében is döntő jelentőségű. Az már aligha lephet meg valakit, hogy az FSB elnökségében Putyint követő Nyikolaj Patrusev egyik a fia a Rosznyeft tanácsadója, míg a másik egy külkereskedelmi bankban az olajcégek hiteleiért felelős vezető.
Putyin tovább növelte három évvel ezelőtti rendeletében az FSB hatalmát, amikor a hírszerzésbe illesztette a határőrséget, megbízta a választási eredmények megszámlálásával, s ismét a szervezetbe integrálta a „kommunikáció” felügyeletét.
A szovjet időkben a kommunista párt legbelsőbb hatalmi köre ellenőrizte a titkosszolgálatokat. Ma látva az FSB hatalmát egyes elemzők felteszik a kérdést, vajon Putyin mozgatja még a szálakat, vagy esetleg már ő is a titkosszolgálat, vagy annak egyik befolyásos frakciójának foglya. A Litvinyenko-gyilkosság kapcsán újra felvetődnek ezek a kérdések, anélkül, hogy közelebb jutnánk a válaszhoz.
Report München (br-online.de/daserste/report)
A német közszolgálati televízió Report München című műsorának hétfői adásában részletesen foglalkoztak a Siemens korrupciós botrányával. Ahol a vállalat a közel 200 millió eurónyi kenőpénzt részben magyarországi hajléktalanok nevében alapított cégeken keresztülfuttatta és így legalizálta. A műsorban megszólaltatták az egyik sértettet, Kutrucz Lászlót is.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lapban Helmar Dumbs Még ebben az évben is kereskedtek vízummal a nagykövetségen? című cikkében foglalkozik a belgrádi vízumbotrányként elhíresült ügy legfrissebb fejleményeivel.
Ha a vádak igaznak bizonyulnak, akkor az a példátlan szemtelenség egyik esettanulmánya lehet. A belgrádi osztrák nagykövetség ama alkonzulja – akit a közelmúltban letartóztattak – a szerb rendőrség információi szerint még az idén is kereskedett a schengeni övezetbe történő bejutást biztosító vízumokkal. S ezért a szolgáltatásáért csak az idei esztendőben több mint 50000 eurót kasszírozott. Tette ezt annak ellenére, hogy az osztrák hatóságok már 2002 óta nyomoztak az illegális vízumkiadási praktikák miatt és a belgrádi követséget már akkor is a vízum botrány egyik gócpontjának tartották.
A szerb származású, osztrák állampolgárságú volt diplomata, N. S. elleni feljelentés nyomán, vízum kereskedelem miatt már akkor is nyomoztak, igaz akkor az eljárást két év után beszüntették.
Helmut Edelmayr, egykori felső-ausztriai SPÖ tartományi gyűlési képviselő, az ügy egyik kirobbantója szerint régen ideje volt a letartóztatásnak. Hiszen több feljelentésében is utalt S-re, s a külügyminisztérium felső vezetését is rendszeresen informálta arról, hogy Belgrádban rendszeresen szabálytalanságok történnek. Ők azonban süketnek tettették magukat, nyilatkozta Edelmayr a lapnak. Az egykori képviselő időközben ez ügyben feljelentést tett, további a szerbiai, a boszniai követségen, valamint a bécsi minisztériumban dolgozó diplomaták ellen.
S. alkonzul egészen ez év augusztusáig dolgozott Belgrádban, ahonnan saját kérésére hívták vissza. Letartóztatására november 30-án került sor Szerbiában egy osztrák jogsegély kérelem alapján.
A vízum botrány kapcsán 2002-ben a lagosi, budapesti, ankarai és kijevi osztrák képviseletek munkatársai kerültek a bűnüldöző szervek látókörébe. A volt lagosi konzult januárban feltételes szabadságvesztésre ítélték. Nigériában, miként Belgrádban is csak a papíron létező osztrák cégek játszottak kulcsszerepet a vízum ügyben. A nyomozást különösen megnehezítette, hogy előírás szerint számos aktát egy év után megsemmisítettek, így a vádak egy részét immár képtelenség ellenőrizni.
origo.hu
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának
