Huth Gergely: Az elhazudott rendszerváltás miatti lappangó düh múlt ősszel tolult az utcákra, egyfajta ellenszegülésként a „bármiország” kiépülésével szemben. A tüntetéssorozat – bár közvetlenül nem érte el a célját – végre rádöbbentette a kereszténydemokrata, konzervatív szabadelvű véleményformálókat, hogy a rendszerváltozás eredeti céljainak beteljesítését nem lehet megúszni. Elkezdődött a szembenézés a fordulat kudarcával. A történtek megértését és feldolgozását olyan nyilatkozatok segítik, mint Bíró Zoltánnak, az MDF alapító elnökének lapunkban közölt interjúja, amelyben kijelenti, hogy a demokrata fórum irányítását 1989-től „részben a titkosszolgálatok közreműködésével, részben nyílt politikai beavatkozással átvették”; más, útjukban álló demokrata pártokat pedig megpróbáltak szétzülleszteni. Most már csak az a kérdés, hogy a valóban szabad új Magyarország megalakításáért az eszközök megválasztásával meddig lehet elmenni, hiszen ez szép szóval és hittel 1989-ben sem ment. Erről folyik a polémia Lengyelországban is, ahol Jaroslaw Kaczynskiék a nómenklatúra nélküli negyedik köztársaság megvalósításán fáradoznak.
Egy biztos: a pártelitnek tizenhét éve volt önmérsékletet tanúsítani; ám ez eszébe sem jutott. Sőt, ma egész pályás letámadás folyik: az ország demokrata többsége, az ötvenéves diktatúra elnyomottai és kisemmizettei, a soha lehetőséghez nem jutók milliói ma már az utolsó végvárakért küzdenek. Talán betelt a pohár. Mondhatnánk: elvtársak, nem kellett volna a perzsaszőnyeg közepére rondítani! Egyelőre szabad az elvonulás…
(Magyar Nemzet, 2007. július 25.)
origo.hu
Szandi engedett a csábításnak – olyat tett, amit eddig még soha
