Tisztelt Miniszterelnök Úr !
Tisztelt Házelnök Asszony !
Tisztelt Miniszter Asszonyok és Urak !
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak !
Tisztelt Hölgyeim és Uraim !
Büszke vagyok arra, hogy én vagyok az első francia köztársasági elnök, aki Magyarországra látogat azóta, hogy ez az ország teljes jogú tagja lett az Európai Uniónak.
Megértik, hogy számomra ez az utazás nem teljesen olyan, mint a többi, és hogy nem minden emóció nélkül beszélek Önökhöz ma. Annyi személyes kötelék fűz Magyarországhoz. Annyi kötelék létezik Franciaország és Magyarország között.
Nem feledem, hogy ez a kapcsolat fájdalmas pillanatokat élt át. Főleg az 1920-as Trianoni szerződésre gondolok, amely hosszan tartó sebet ejtett. De kezdve a XIV. századi Anjou-dinasztiától, amely Magyarországi Klemenciát, első Régenskirálynőjét adta Franciaországnak, kezdve XIV. Lajosnak a fellázadt Magyarországnak nyújtott támogatásától a magyar menekültek franciaországi befogadásáig a második világháború után, kezdve Liszttől Vasarelyig, mindaz ami a magyar és a francia népet közelebb hozta egymáshoz az évszázadokon át mindig is erősebb volt, mint az, ami elválasztotta.
A Magyarország és Franciaország közötti kötelék testvéri kötelék. Ez a testvériség először is a szabadság közös szeretetéből ered. 1848-ra és a népek tavaszára, Kossuth Lajos jelentős alakjára gondolok. 1956-ra és a budapesti utcákon a szovjet tankok ellen tüntetők kiáltásaira gondolok. Arra a jelentős szerepre gondolok, amelyet Magyarország játszott a vasfüggöny 1989-es lebontásában.
A magyar nép szembe tudott nézni azzal a hatalmas kihívással, hogy kevesebb mint 20 év alatt és nagy elhatározással végrehajtsa a mind politikai, mind gazdasági reformokat annak érdekében, hogy Magyarországból Európa egyik legmodernebb és legdinamikusabb országát építse fel.
* *
*
A Franciaországot és Magyarországot összekötő kapcsolatok régi keletűek, gazdagok, testvériek. A mi felelősségünk, hogy tovább erősítsük azokat.
Franciaországnak és Magyarországnak szüksége van egymásra. Közép-Európa szívében Magyarország nagyon fontos partnere Franciaországnak. Ez az egyik oka annak, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy ideutazzam a hivatalba lépésemet követő első hónapokban, hogy kihangsúlyozzam kötődésemet kapcsolataink elmélyítéséhez. A két ország közötti kapcsolatokat immár igazi « stratégiai partnerségként » minősíthetjük, ahogy azt tettük SÓLYOM elnök úrral és GYURCSÁNY miniszterelnök úrral a mai megbeszéléseken. Ez a közös politikai akarat véleményem szerint fontos biztosíték a jövő számára.
A két országot számos kapcsolat fűzi össze.
A gazdaság dinamizmusa, a társadalom nyitottsága, az ország szépsége, kellemes életstílusa egyre nagyobb számú fiatalt és aktív franciát vonz. A nagy francia cégek 1989 óta jelen vannak és beruházásaikkal és tudásukkal hozzájárulnak a figyelemre méltó magyar gazdasági növekedéshez. Ezt jól illusztrálják olyan jelentős projektek, mint a 4-es metróvonal, amely a Duna alatt halad át, illetve a csepeli szennyvíztisztítómű, amely Közép-Európa egyik legjelentősebb létesítménye.
Franciák és magyarok között közös a szándék egymás megismerésére, ahogy jól mutatta a 2001-ben, majd 2003-ban kölcsönösen megszervezett magyar, majd francia kulturális év, illetve az idén fennállásának 60. évét ünneplő Budapesti Francia Intézet sikere. És kölcsönös elkötelezettség jellemzi a két országot a védelem és a kulturális, főképp a nyelvi sokszínűség területén is.
Ezek a konkrét kezdeményezések mára meghatározzák a magyar-francia kapcsolatok új arculatát és dinamizmusát. E logika alapján, a franciaországi magyar gazdasági év, amelyre 2005-2006-ban került sor, és a magyarországi francia év, amelyet július 14-én indítottak el viszonzásképpen, kiemelik gazdaságaink komplementaritását és cserekapcsolataink gazdagságát. Nagyon szeretném, hogy mindez lehetővé tegye e kapcsolat összes potenciális lehetőségének további fejlesztését, arra ösztönözve vállalatainkat, és nem csak a legnagyobbakat, hogy jobban megismerjék a magyar piacon lévő partnereiket.
Hála a francia és a magyar versenyképességi pólusok közötti közeledésnek, együttműködés van olyan területeken, mint a biotechnológiák. Az Erasmus keretében folytatott kutatások vagy egyetemi együttműködés területén megvalósított előrehaladás egyre fontosabb.
Azt szeretném, hogy ezek az együttműködések tovább folytatódjanak és megerősődjenek. A kereskedelmi területen kifejtett erőfeszítéseinknek is ebbe az irányba kell haladniuk : úgy tűnik számomra, hogy a Magyarországon lévő francia exportőrök száma még mindig nem elegendő és kereskedelmi cseréinket tovább lehet és kell növelni, illetve diverzifikálni.
Meggyőződésem, hogy számos lehetőség van még arra, hogy tovább mélyítsük a Franciaország és Magyarország közti kapcsolatokat.
*
De bármilyen gazdag legyen is ez a kapcsolat, ma már csak a két országot és a népeinket így összekötő sorsközösségben, az Európai Unióhoz való tartozásunkban teljesedik ki igazán.
Az Európai Uniónak köszönhetjük Európa újraegyesülését a béke, a szabadság és a demokrácia értékei mentén, mely értékek mindkét ország számára rendkívüli fontossággal bírnak. Az Európai Unión keresztül tudunk majd hozzájárulni a XXI. század nagy kihívásainak megválaszolásához. Az Európai Unió közös művünk: mindannyiunk dolga, hogy immár hatékonyan működtessük.
Franciaországnak nagy felelősséget jelent majd betölteni 2008. július 1-jétől az Európai Unió soros elnökségét. Ennek a nagyívű feladatnak az előkészítése végett jelentettem be néhány héttel ezelőtt, hogy FILLON miniszterelnök úr és jómagam 2008. június 30-ig az összes európai fővárosba ellátogatunk majd.
Ha ezt a látogatássorozatot a Közép-Európa szívében fekvő Magyarországgal kívántam kezdeni, az azért is van, hogy eloszlassak egy félreértést. Franciaország számára nem létezik régi Európa és új Európa. Számomra nem léteznek fontos és kevésbé fontos országok. Mondhatom úgy is : nem léteznek olyanok, akiknek joguk van a szóláshoz és mások, akiknek csak hallgatni van joguk. Egyetlenegy Unió van, amely tagállamokon alapszik, mely tagállamoknak mind van mondanivalójuk és amelyeket mind meg kell hallgatni. Ez az én vízióm Európáról. Ebben a szellemben kívánom betölteni az Unió elnökségét úgy, hogy meghallgatom az összes partnert, segítek nekik egységessé válni, hogy közösen cselekedjünk.
Hasznos francia elnökséget akarok Európának. Meg akarom érteni az összes tagállam törekvéseit. Össze akarom őket fogni, hogy együtt cselekedhessünk. Ebben rejlik egy elnökség szerepe.
Rendkívül ambíciózus Európát képzelek el.
Idén júniusban együtt, mindannyian új lendületet adtunk Európának – és itt szeretném üdvözölni GYURCSÁNY Ferenc miniszterelnök úrnak az ebben játszott igen konstruktív szerepét – azzal, hogy kivezettük Európát az intézményi zsákutcából, amelyben addig volt. Az intézményi reform már több mint egy évtizede elkezdődött. Olyan megoldást találtunk, amely lehetővé teszi, hogy mindannyian együtt haladjunk előre – a kezdeti értékelési különbségek ellenére, amelyekről sokan azt gondolták, hogy áthidalhatatlanok.
Amikor felvetettem az egyszerűsített szerződés ötletét, az összes szakértő szkepticizmusába ütköztem, akik lehetetlennek vélték ennek megvalósítását, és akik úgy ítélték meg, hogy Franciaország ezzel az állásponttal elszigeteltté válhat. Majd ez az ötlet szép lassan úgy épült be a köztudatba, mint az Európa előremozdítását lehetővé tevő megoldás.
Mindenki tett egy lépést a többiek felé. A megbeszélések és az egyeztetések nyomán egyezség született.
Nem szakmai, hanem politikai egyezség, olyan egyezség, amely kifejezi közös akaratunkat Európa előremozdítása iránt.
Eközben megbizonyosodtunk róla, hogy Franciaország és Magyarország közös állásponton van : szerintünk egy erős, hatékony intézményekkel felvértezett Unió szükséges.
Most, hogy Európa megtalálta a kivezető utat az intézményi válságból, amelyben addig volt, ismét nekünk kell megszerettetnünk az állampolgárokkal. Az európaiak számára ugyanis az Unió túl sokáig tűnt távolinak egyéni gondjaikhoz viszonyítva, és arra képtelennek, hogy választ adjon a nagy nemzetközi kihívásokra. Az európaiaknak egyre nehezebb felfogni, hogy mi értelme Európának és mi a haszna ma, a XXI. század globalizált világában.
Meggyőződésem, hogy ezeknek a kérdéseknek van létjogosultságuk, és hogy választ kell adnunk rájuk. Meggyőződésem, hogy szükséges időt szakítani a gondolkodásra, az intézményekről folytatott 10 évnyi szüntelen vita és számos nagy változás után, amelyek mélységesen módosították az Európai Unió keretét és magát az Uniót. Mit akarunk együtt véghezvinni 2020-2030 távlatában, azaz valójában holnap, vagy holnapután ? Kikkel és hogyan ?
Ezek kulcsfontosságú kérdések. A demokratikus intézményeknek, elsősorban az Európai Tanácsnak, kell ezekre választ adniuk. De ezt az elmélkedést elő kell készíteni. Ezért javaslom, hogy a decemberi Európai Tanács bízzon meg egy 10-12 tekintélyes személyiségből álló csoportot, hogy gondolkodjon azon, „milyen Európát szeretnénk 2020-2030-ra és milyen küldetéssel ?”.
Számomra ugyanis nélkülözhetetlennek tűnik, hogy távlataiban szemléljük az Unió cselekvését ahhoz, hogy ismét értelemmel töltsük meg. Ez az együttgondolkodás széleskörű kell, hogy legyen. Nem egy új szerződés előkészítéséről kell szólnia, hanem az európai projekt tartalmáról való eszmecseréről.
Ez az elmélkedés természetesen nem szabad, hogy kifogás legyen arra, hogy ne cselekedjünk olyan területeken, amelyek az Unió sürgős beavatkozását igénylik. Számomra nélkülözhetetlennek tűnik ugyanis, hogy Európa megmutassa, képes a konkrét cselekvésre és tevékenysége nem korlátozódik a fontos elvek megfogalmazására vagy intézményeinek folyamatos felújítására.
A bevándorlás az egyik olyan terület, amely nyilvánvalóan szükségessé teszi a sürgős és határozott fellépést. Azt szeretném, ha az Unió végre kidolgozna egy valódi politikát ebben a témában : olyan kérdésről van ugyanis szó, amely valamennyi európai országot érinti, még akkor is, ha némelyek, legalábbis ebben a pillanatban, érintettebbeknek tűnnek, mint mások. A személyek szabad mozgásának logikája, amely az európai építkezés alapja, közös politikát követel meg.
A klímaváltozás elleni harc és az energia, amelyek szoros kapcsolatban állnak, szintén egy igazi európai politikát követelnek meg. Hogyan is nézhetnénk szembe hatékonyan világméretű kihívásokkal másképp, mint együtt?
Ezeken a területeken, figyelembe véve a világ változásait, a kizárólag nemzeti cselekvés nem elegendő. Mindezen témákon Magyarországgal szorosan együttműködve kívánok dolgozni. Franciaországnak arra van szüksége, hogy Magyarország a közeljövőben teljes mértékben kivegye részét a felelősségből a schengeni övezeten belül. Tudom, milyen nagy fontosságot tulajdonít Magyarország az energetikai kérdéseknek, mint ahogy ezt jól mutatja a mai, a magyar parlamentben megtartott, a NABUCCO-tervről szóló konferencia. Tudom, hogy az energiapolitika területén országainknak nagyon hasonló a megközelítése, hiszen Franciaország és Magyarország egyaránt úgy gondolja, hogy energiafüggetlenségünk először is európai megközelítést igényel, és hogy a nukleáris energia magától értetődően célszerű.
Hiszem továbbá, hogy Franciaországnak és Magyarországnak, melyek nagy agrárhagyományokkal bíró országok, a következő hónapokban együtt kell gondolkodnia a 2013 utáni KAP-ot megalapozó elveken.
Európának – jobban, mint valaha – erős mezőgazdaságra van szüksége, amely képes :
biztosítani Európa élelmiszeripari függetlenségét és biztonságát,
hozzájárulni a világ élelmezési egyensúlyához,
megóvni a vidék egyensúlyát,
kivenni a részét a klímaváltozás elleni harcból és a környezet minőségének javításából.
Franciaország nem fél a KAP jövőjén gondolkodni. Ellenkezőleg, kedvezően viszonyul hozzá. Ennek a gondolkodásnak egy szélesebb, az európai politikák és finanszírozásuk jövőjéről és egy, az ilyen világban a közösségi preferencia formájáról szóló gondolatmenetbe kell illeszkednie.
Végül, ebben a bizonytalan világban, meg vagyok győződve arról, hogy a biztonság és védelem Európájának valósággá kell válnia. Eljött az idő, hogy felgyorsítsuk ennek a politikának a megalkotását. Ez semmi esetre sem korlátozódhat néhány tagállamra. Magyarországnak szerepet kell ebben játszania. Fontos, hogy teljes mértékben elfoglalja helyét a biztonság és a védelem európai politikájában. Lényeges, hogy mindenki kivegye a részét a felelősségből, hogy biztosíthassuk kontinensünk biztonságát és stabilitását.
Ne értsenek félre engem ! Európának függetlennek kell lennie és képesnek arra, hogy megvédje saját magát. De nem akarom a védelem Európáját és a NATO-t szembehelyezni egymással. Tudom, Magyarország mennyire ragaszkodik a NATO-hoz, aminek – nem félek rá emlékeztetni – Franciaország alapító tagja volt. Szerintem nem arról van szó, hogy a védelem európai politikája helyettesítse az Atlanti Szövetséget, hanem arról, hogy két egymást kiegészítő rendszert hozzunk létre. Ugyanakkor fontos, hogy az európaiak egy nyelvet beszéljenek az Unió regionális stabilitását érintő kérdésekről. Többek között itt Koszovóra gondolok, ahol közel 500 magyar katona van jelen. Elengedhetetlen, hogy megoldást találjunk a státuszkérdésre. Ezzel az oly kényes üggyel kapcsolatban, amely elsősorban Európát érinti, lényeges, hogy határozottan és egységesen lépjünk fel.
Tisztelt Miniszterelnök Úr,
Tisztelt Házelnök Asszony,
Tisztelt Miniszter Asszonyok és Urak,
Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak,
Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Az országaink között ma fennálló kapcsolat erős. Ez a kapcsolat régi.
Rajtunk múlik, hogy ebből egy egyre gazdagabb, egyre inkább a jövő felé forduló kapcsolatot csináljunk.
Nekünk kell tenni azért, hogy az Európai Unió, a mi közös kincsünk, megerősödjön és beváltsa a hozzá fűzött reményeket egy olyan XXI. század elején, ahol minden változik.
Együtt nagy dolgokat tudunk megoldani.
Együtt hozzájárulhatunk az európai építkezéshez, amely képes lesz előmozdítani értékeit és megvédeni érdekeit a világban.
Éljen Magyarország !
Éljen Franciaország !
Oroszország
Zelenszkij hátrál
