Sitkei Levente: A mostani találkozón nem írtak alá semmit a felek, nem döntöttek semmilyen kérdésben, hiszen nem erről szóltak a tervek. Előzetesen az volt a cél, hogy a kormányfő a meglevő jó kapcsolatot tovább erősítse, így alapot adjon az együttműködés fejlesztésének. Végül is „nem mindennap történik meg, hogy félig magyar a francia elnök” – hallhattuk Sarkozy szájából. A francia elnök hajlandó gesztusokat tenni a magyaroknak, ám önálló véleményéből jottányit sem enged. Számára nyilván érzelmileg fontos Magyarország, de mégsem a hazája. Bár a nyilatkozatok alapján mélyen gyökerezik a francia–magyar barátság, azért ezt illik kétkedéssel fogadni. Főleg, mert Sarkozy francia elnökként leszögezte Sólyom László felvetésére, hogy hazája bizony „visszafogottabb” álláspontot képvisel a határon túli magyarok kollektív jogaival kapcsolatban. Ez nem szabad, hogy meglepetést okozzon valakinek. A magyaros hangzású név ellenére egyértelmű a jogfolytonosság Georges Clemenceau-tól Nicolas Sarkozyig. Franciaország nem ismeri el, hogy hibázott 1920-ban, az akkori lépés az ő érdekeik szempontjából tökéletesen érthető volt. Szövetségesi hálózatuk a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot, Csehszlovákiát és Romániát részesítette előnyben Magyarország kárára. Az Európai Unió idején erről beszélni ugyan diplomáciai körökben nem illendő, de érdemes megnézni, hogy a futball-világeseményeken hányan szurkolnak Franciaországnak, és hányan aktuális ellenfelének a kivetítős sörsátrakban. Sarkozy persze mindent megpróbál, hogy hazáját Magyarországon helyzetbe hozza. Franciaország számára potenciális befektetési terület lehet Közép-Európa. A Monde-nak Sarkozy azt mondta: „amit ma tettem, tudom, aggaszt néhány megfigyelőt. Egyesek abból az alapelvből indultak ki, hogy Kelet-Európa Németországé.” Tessék, 17 évvel a szovjet csapatok távozása után kell kiderülnie, hogy Németország és Franciaország küzd értünk?
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 17.)
közlekedés
Autópályamatrica: szeptembertől vége!
