Tőkéczki László: Ebből következik, hogy persze vannak politikai híveikkel szembeni kritikus írásaik, műsoraik is, és a kijelölt sávtól saját provinciális érdekből eltávolodnak (lásd: Gyurcsány–Putyin-viszony!), a kritika azonban sohasem azt kéri számon, hogy a közjót szolgálja-e az illető, hanem mindig a saját érdeket kérik számon. Ennek az értékelvileg már régóta üres nemzetközi/kozmpolita médiának ponyva jelszavait, elleplező paneljeit azonban lehet ügyesen használni. Elterelő vitákra, sehová se vezető tematizációkra, miközben a valóság egy adott közösség számára rohad. Ez a gyurcsányizmus nagy, megújított ősbolsevista módszere és uralmi alapja is. Ez azért lehetséges, mivel a „nép” nagy része nem képes, a globalista érdekeket szolgáló média nagy része pedig nem akar a tisztánlátáshoz szükséges szellemi erőfeszítéseket tenni. Ismerős klisék és panelek mindaddig tökéletesen elegendők, amíg a rendszer meg nem rendül, mivel már zömmel azokat sem tudja szolgálni, akik mélyen igénytelenek. Ma Magyarország határhoz érkezett. A nemzetközi cselédsajtó jó része még akkor is elégedett (hiszen jól fizetett), amikor a Gyurcsány-rendszer önveszélyes képtelenségei már kiáltóak. Az istenadta szocialista nép azonban már erősen kezdi érezni sokadik megnyúzását. A demokrácia pillanatnyilag még nem egészen diktatúra, bár 2006. október 23. mindenkit figyelmeztethet.
(Magyar Nemzet, 2007. szeptember 18.)
