Az ítéletben a testület várhatóan azt vizsgálja: teljesülnek-e ezek a feltételek az iparűzési adó esetében. A júniusban tartott egyetlen tárgyalásnapon az érintett cégek képviselői úgy vélték, hogy igen, a kormány és az Európai Bizottság képviselői viszont az ellenkező álláspontra helyezkedtek. Megjegyzendő, hogy a brüsszeli bizottság véleményét láthatóan befolyásolta a bíróság már említett, korábbi ítélete a termelési tevékenységre kivetett olasz regionális adóról, amelyet tavaly ősszel – rácáfolva az előzetes várakozásokra és az eltérő véleményt képviselő előzetes állásfoglalásra (főtanácsnoki indítványra) – a bírák összeegyeztethetőnek találtak az uniós joggal, mert szerintük olyan jellemzőkkel bír, amelyek megkülönböztetik a hozzáadott értékadótól, és így nem minősíthető forgalmi adónak. Megfigyelők szerint, bár a két adófajta különböző, az olasz ügyet a bírák valószínűleg mégis bizonyos értelemben precedensnek tekintik a mostani esethez. Főtanácsnoki indítvány ugyanis nem készült, ami azt jelzi, hogy a testület úgy kezeli az ügyet, amely nem precedens nélküli, és lényegi jogi újdonságot nem tartalmaz. Ami a magyar perben szereplő másik kérdést illeti, a cégek és az Európai Bizottság meggyőződése szerint az uniós csatlakozási szerződés érintett pontja nem értelmezhető úgy, hogy Magyarország átmeneti mentességet kapott volna az iparűzési adó fenntartására. A kormány szerint viszont „a csatlakozási okmány az iparűzési adókedvezmények fenntartásával elismerte Magyarország jogát magának az iparűzési adónemnek a fenntartására is”.
(MTI)
