A „reform” után gyakrabban kopogtathat a halál

A totális pusztítás időszaka volt az elmúlt két év – sommázhatnánk a Magyar Nemzet Online által megkérdezettek véleményét. Pesti Imre szerint az egészségügyi „reform” üzleti érdekeket szolgált, vissza kell adni a társadalom hitét az egészségügyi rendszerben. Meg kell kezdeni az építkezést a romokon – jelentette ki Éger István. Az egészségügyben dolgozók szimbolikus energiáinak köszönhető, hogy működik a rendszer – szögezte le Bogár László közgazdász, aki szerint rendkívül nehéz lesz visszafordítani a magyar egészségügyet a lepusztulási lejtőről.

A szakmai szervezeteknek van tervezete

A MOK-nak, illetve más szervezeteknek egyik legfontosabb közös sikere ez – fogalmazott Éger István az MNO azon felvetésére, hogy a pénzártörvény nagy valószínűséggel a kukába kerül. A Magyar Orvosi Kamara elnöke az elmúlt két esztendőt a magyar egészségügy legsötétebb két esztendejének nevezte. Éger szerint „meg kell kezdeni a romokon az építkezést”, ehhez pedig adottak a lehetőségek, mert – mint mondta – az elmúlt időszakban a szakmai szervezetek nem csupán kritikákat fogalmaztak meg, készen áll az egységes társadalombiztosítási tervezet, csupán be kell vinni az Országgyűlés elé.

A „reformmal” nem oldották meg a problémákat, sőt a kormányzat és az átalakítók „magukra haragították az egész szakmát” – értékelte az elmúlt két évet a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke. Szabó Endre szerint nincs a magyar társadalomnak olyan rétege, amelyet ne haragítottak volna magukra. Mint mondta, a nagycsaládosok a társadalom néhány százalékát alkotják, ám a gyerekek egynegyedét ők nevelik. E réteget a szakadékba taszították – jelentette ki Szabó. Felhívta a figyelmet arra, hogy az átalakítás „fokozottan érintette a gyermekeket”, elég csak a gyermekgyógyászat lehetetlen helyzetére gondolni.

Bogár: Az egészségügy dolgozói tartják mozgásban a rendszert

A magyar állami egészségügyi rendszer az elmúlt 20 év során egyáltalán nem volt képes emelni a részesedését az államháztartáson belül, és reálértéken mérve valójában stagnálnak a tevékenységét megalapozó erőforrásai – fogalmazott Bogár László az MNO-nak. Hozzátette, mindez úgy történt, hogy közben a feladatai jelentősen növekedtek. Ugyanis – magyarázza a professzor – a népesség általános egészségi állapota rosszabb, mint két évtizede, a gyógyító technológiák költségei pedig hihetetlen gyorsasággal nőnek. E növekedés mögött persze a globális „egészségbiznisz” monopolpozíciói húzódnak meg, amelyek segítségével korlátlanul növelheti extraprofitját – tette hozzá. Az, hogy a magyar egészségügy mindezek ellenére képes volt alapvető feladatainak ellátására, az inkább csak a benne tevékenykedők szimbolikus energiáinak köszönhető. A legnagyobb pusztítás – hívta fel a figyelmet Bogár – éppen e dimenzióban ment végbe. Nemcsak egyszerűen bezártak és összevontak nagy gyógyító intézményeket, hanem szétziláltak vagy teljesen megsemmisítettek évtizede formálódó, összeszokott gyógyító közösségeket. Ez pedig tovább növelte a beteg emberek tízezreinek a kiszolgáltatottságát, ami az „egészségvagyon” pusztulásában bizonyosan megjelenik.

A halálozások száma emelkedett is tavaly, és valószínűleg az idén sem változik a trend, bár a következmények inkább hosszabb távon jelentkeznek – véli Bogár.

Kit érdekelnek a megmentett életek ezrei?

A liberális „reformerek” fő hivatkozási alapja folyamatosan az, hogy az állami egészségügy „alacsony hatékonyságú ágazat”, és a privatizáció majd változtat ezen, mert „az állam a legrosszabb tulajdonos”. Állítják ezt anélkül – folytatja a professzor –, hogy valaha is kísérletet tettek volna arra, hogy pénzben kifejezzék a magyar egészségügy „hozadékát”: a megmentett életek ezreit és a százezrek számára visszaadott egészség „piaci értékét”. Amíg ezzel nem vagyunk tisztában – magyarázta –, addig a „hatékonyság értelmezhetetlen”, hiszen az éppen a ráfordítások és hozadékok hányadosaként jelenik meg. Az elemzések azt a feltételezést támasztják alá, hogy a ráfordításokhoz képest a magyar egészségügy lényegesen több „hozzáadott értéket” hoz létre, mint a magyar gazdaságban tevékenykedő globális termelő vállalatok.

Bogár leszögezte: az a tény, hogy a társadalom többsége számára most már evidencia, hogy a „reform” mögött nyers, globális profitérdekek húzódnak meg, és hogy cinikus hazugságok tömegével próbálták a kedvező távlatok reményét fenntartani, olyan társadalom-lélektani, társadalomkoordinációs zavarokat válthat ki, ami egészen bizonyosan megnehezíti majd azoknak a kormányoknak a dolgát, amelyek a következő évtized folyamán megkísérlik majd a magyar egészségügynek a lepusztulási lejtőről való visszafordítását.