Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Christoph Schwennicke „Ez itten nem jó kép!” című cikkében elemzi Angela Merkel imázsépítési stratégiáját. Erdingben zuhogott az eső, majd megjelent a mosolygó Angela Merkel Erwin Huber társaságában, újságírók és fényképészek lökdösődnek a fogadó előterében. Egy pillanat alatt összeomlott a kancellár jókedve, miként az irodalmi német beszéde is. Merkel letámadta egyik testőrét, aki egy pillanatra az őt fényképező kamerák elé állt. „Mi a frász van itt?”, kiáltja tájszólásban, egészen magát adva, színészkedés nélkül. „Ez itten nem jó kép!” Egy operatőr, mert a biztonsági ember az útjában állt, számára kellemetlen szögből fényképezte. „Menj már ki a képből!”, szitkozódik tovább Merkel. Így csak olyankor beszél valaki, ha a kamerák ki vannak kapcsolva.
Ez a pillanat elárulja, mi az, ami valójában hajtja. Tisztában van azzal, ami igazán lényeges, azok a szép képek, amelyek sokkal fontosabbak, mint a szavak. Egykor élt Németországban egy politikus, aki örült, ha egy drága luxusöltönyöket készítő olasz cégről Brioni kancellárnak nevezték, s kiválóan vitte színre saját magát. Schröder számos mondatáról rapszámot írtak. S úgy csillogott, mint egy popsztár, minden sajtótájékoztató igazi nagy fellépés volt számára. Angela Merkelről mindenki azt feltételezte, Schröder valódi ellentéte lesz. Időközben azonban Merkel már sokkal hatékonyabb lett, mint Gerhard Schröder. Médiakancellár, anélkül, hogy annak neveznék.
Handelsblatt (handelsblatt.com)
A gazdasági napilapban Stefan Menzel Made in Hungary című cikkében kommentálja a Daimler döntését, miszerint Kecskeméten építi fel első közép-európai gyárát. Alig számított valaki arra, hogy Lengyelország és Románia a Daimler-üzemért folytatott versenyben a rövidebbet húzza. Kecskemét mint telephely kiválasztása különösen a favoritnak tekintett Románia arculcsapása. Ott lettek volna a legalacsonyabbak a bérköltségek, ennek ellenére a Daimler a drágább Kecskemét mellett döntött. Gazdasági értelemben sem Magyarország tűnik a legjobb választásnak.
Tekintettel a belpolitikai zavarokra, Gyurcsány Ferenc kormányának az egyik reformtervet a másik után kellett lefújnia. A kormány elképzeléseiben nagyobb teret kívánt adni a piaci megoldásoknak az egészségügyben és az oktatásban. A kísérletek azonban elakadtak a parlamentben, Gyurcsány koalíciója szétesett. A legfontosabb gazdasági adatok sem éppen a magyarországi telephely mellett szóltak. A hétszázalékos infláció magas, a kormány szeretné még ebben az évben a költségvetési hiányt csökkenteni. Az euró bevezetése egyre messzebbre kerül. A szlovákok azonban euróval fizethettek volna. Az első negyedévben a magyar GDP – teljesen eltérően a többi kelet-európai országtól – mindössze 1,7 százalékkal növekedett. Még az általában gyenge növekedést mutató Németország is kedvezőbb adatokkal dicsekedhet ez év első három hónapjában.
A Daimler mégis Kecskemét mellett döntött. A stuttgartiaknak megvan rá az okuk. Természetesen a szubvenciók egy ilyen telephelyválasztásban jelentős szerepet játszanak, s Magyarország vélhetően szép summát tett le az asztalra. Azonban Magyarország mellett szól az autógyártási tapasztalat, amit az ország a vasfüggöny leomlása óta gyűjtött. A General Motors Opel-anyakonszernje, a japán autógyártó, a Suzuki és a Volkswagen leányvállalata, az Audi mind elégedettek magyarországi üzemeikkel, mint ahogy a legtöbb beszállító sem bánta meg, hogy a magyarországi telephelyet választotta.
A munkások képzettsége jó, ami magas minőségi színvonalat eredményez az üzemekben. A Daimler szempontjából ez is egy fontos érv. Először építenek Kelet-Európában luxuskategóriába tartozó gépkocsikat gyártó nagyüzemet. A tervek szerint több mint 100 000 autó gördül le évente a futószalagokról Kecskeméten. Egy Daimler színvonalú gyártónak a minőség különösen fontos, s ezt Romániában nem lehetne a magyarországihoz hasonló mértékben garantálni. A Daimler megbízik a magyar munkavállalóban, s ezért a románnál némileg magasabb költségeket is hajlandó elfogadni. Ráadásul Kecskemét közelebb van a már meglévő beszállító üzemekhez, ami szintén fontos tényező a stuttgarti cég döntésében.
