Faymannak kellene pártját győzelemre vezetnie, mélyebb profilt mutatnia, mint szerencsétlen elődjének, Alfred Gusenbauernek. S pontosan ez a gond, az állandóan mosolygó Faymann a tulajdonságok nélküli ember. Egy teljesen átlagos személyiség, aki semmilyen érzelmet nem vált ki sem külsőleg, sem tartalmilag. Maguk a párttársai sem tudják megmondani, hogy mi a 48 éves politikus meggyőződése. Ő maga kompromisszumkésznek nevezi magát. Párttársai másként látják, Wolfgang Radlegger volt salzburgi SPÖ-elnök szerint az „angolnasíkosságú” még hízelgő kifejezés. Az ilyen politikusokhoz képest az angolna érdesnek tűnik. Saját előrejutásában nem akadályozta hajlékonysága, következetesen mászott a jogász a karrierlétrán, nyüzsgött az ifjú szocialistáknál, majd Bécsben lakásépítési tanácsnok, végül a kudarcot vallott nagykoalícióban közlekedési és infrastrukturális miniszter.
Faymann teljes ellentéte Wilhelm Molterer. A szociológus, az egykori gazdaszövetségi vezető kötelességtudó, megbízható, munkamániás. De egyáltalán nem vezető típus. Még saját sorain belül is bizonytalankodónak tartják, aki hosszú ideig nem volt képes keresztülvinni akaratát nagy hatalmú elődjével, Wolfgang Schüssellel szemben.
Molterer a lap szerint szöges ellentéte a karizmatikus vezetőnek. Az, hogy az SPÖ Faymann vezetésével új álláspontot foglalt el az Európa-politikában, Molterer számára lottófőnyeremény. Schüssel mögötti örök második a hajánál fogva megragadta a szerencsét, vállalta az előre hozott választások kockázatát. „Az ÖVP harcol, és győzni fog.” Amennyiben Molterer tényleg győzelemre vezeti pártját, akkor beköltözhet a kancellári hivatalba, s ezzel véglegesen stabilizálhatja a pozícióját. Ellenkező esetben politikai értelemben könnyen vége lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!