Október 30-ig az Országgyűlés elé terjeszti megvalósíthatósági tanulmányát az a parlamenti bizottság, amely az önkéntes tartalékos sereg feladatait, működését hivatott meghatározni; azt, hogy mi módon lehetne ezt a rendszert megvalósítani, kiépíteni, működtetni – nyilatkozta lapunknak Simicskó István. A Fidesz–KDNP-s képviselő maratoni küzdelmet folytatott azért, hogy az ügy eljusson ebbe a stádiumba: mintegy nyolcéves folyamat előzte meg az önkéntes seregről szóló indítványt.
– Mit lehet tudni a testület összetételéről?
– Egyelőre nem tudom, mely pártok, milyen arányban képviseltetik majd magukat a grémiumban, ugyanis a kormány hatásköre, hogy a bizottságot létrehozza. Remélem, a kormány az ellenzéki pártok szakértőit is meghívja: ha beindul az előkészítő munka, szakértői egyeztetésekre is szükség lesz.
– Mindenesetre úgy tűnik: megtört a jég, a baloldal már nem látja ördögtől valónak egy amerikai Nemzeti Gárda típusú erő létrehozását.
– Egyértelmű elmozdulást tapasztaltam a pártok hozzáállása kapcsán a zárószavazáskor. A helyzet az, hogy aki a biztonságról felelősséggel igyekszik gondolkodni, tudja azt, hogy a biztonsággal nem akkor kell foglalkozni, amikor a baj a nyakunkon van, tudja, hogy nincsen hadsereg tartalék nélkül. Nagy dolog, hogy a mi zászlónk alatt gyűltek össze a pártok, mert mindenki tenni akart valamit a védelem érdekében – kivéve az SZDSZ-t, melynek a hozzáállását egyszerűen nem értem. Ha következetesen az észak-atlanti szövetség elkötelezettjei, miért nincs az SZDSZ-ben olyan politikus, aki biztonságpolitikával foglalkozik? Nem értenek hozzá, és téves utakon járnak, amikor egyik oldalon vérmesen támogatják a washingtoni szerződésből származó kötelezettségeinket, s ami szintén kötelezettség, a saját erő védelme (a washingtoni szerződés harmadik cikkelye kimondja, hogy a felek és a tagországok fenntartják és kifejlesztik egyéni és kollektív védelmi képességeiket külső fegyveres támadással szemben), azzal már nem szimpatizálnak. Nemcsak azzal kell NATO-kötelezettségeinket teljesíteni, hogy Irakba küldünk katonákat, hanem hogy a honi terület védelmét megpróbáljuk minél szélesebb körben garantálni.
– Miért van szükségünk a honvédség mellett egy tartalékos haderő felállítására?
– A NATO döntései során a tartalékos haderőnek egyre nagyobb szerepet szánnak, enélkül nem működhet hatékonyan az ország védelme. Magyarországon a honvédség békelétszáma azonos a mozgósítási létszámmal, ez a világon egyedülálló. Többek között ezért volna szükség kiképzett tartalékosokra.
– Hány fős lenne ez a haderő?
– Nagyjából 5-10 ezer fő tartalékos állomány kéne, hogy kiegészítse a most nagyjából 23 ezer főben maximált létszámú hadsereget (ebből majdnem tízezer az adminisztratív állomány – a szerk.). Összesen két harcoló dandárja maradt – elméletileg – a Magyar Honvédségnek, Tatán és Debrecenben. Ezek az erők országvédelmi feladataikat is igen csekély mértékben tudnák ellátni, hiszen megszűntek olyan hagyományos fegyvernemű kultúrák, mint a tüzérség vagy a rádiófelderítő alakulatok, s kerültek lehetetlen helyzetbe például harckocsizó alakulataink. Ezért is szükség van kiképzett tartalékosokra, hiszen ha bármilyen baj van, a lehető legkisebb mértékben kell a magyar állampolgárokat terhelni honvédelmi kötelezettségükkel.
– Amivel elég nehézkes is lenne bármit kezdeni...
– Példátlan, hogy amikor megszüntették a sorkatonai szolgálatot 2004-ben, felszámolták az általános hadkötelezettséget is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a potenciális hadköteleseknek semmiféle adatközlési, tájékoztatási megjelenési kötelezettsége nem maradt meg. Alkalmassági vizsgán sem kell részt venniük, a katonai nyilvántartási rendszer gyakorlatilag felborult. Elég kockázatos folytatni azt a felelőtlen biztonságpolitikai tevékenységet, melyet az elmúlt években láttunk a kormányzat részéről, hiszen a mozgósítási rendszer egy esetleges támadás esetén nem működne.
– Mivel foglalkozna békeidőben egy tartalékos erő?
– Nem csak katonai veszélyeztetettségre kell felkészülni, ilyenek a természeti és ipari katasztrófák, a mentési munkálatok, a katasztrófavédelem segítése, az objektumok védelme. Mindezeknek nem tud eleget tenni egy „létszámában igen liliputira zsugorodott”, pusztán hivatásos és szerződéses katonákból álló honvédség, melynek jelentős erői ráadásul külföldön vannak lekötve.
– Milyen kiképzést kapnának a tartalékosok?
– A jelentkezők közül azok, akik nem voltak még sorkatonák, katonai alapkiképzésben részesülnének: ez egyfajta katonai alakiságon, minimális katonai szocializáción túl természetesen a fegyverhasználatot és a különböző rendszabályok elsajátítását jelentené. A honvéd vezérkar megfelelő tisztjeinek feladata lesz a rendszer kialakítása. Sokszereplős, sok egyeztetést kívánó folyamaton kell végigmenni.
– Mi ösztönözné a jelentkezőket – a hazafiúi érzelmeken felül – a részvételre?
– A honvédelmi törvény első szakaszának második bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztonságát a nemzeti önerő, a szövetségi rendszer és az állampolgárok hazafias elkötelezettsége, áldozatvállalása biztosítja. Ebben hiszek, de nyilván a mai katartikus világban, amikor a munkahelyüket is féltik az emberek, már akinek van, ki kell alakítani a tartalékosok számára valamilyen érdekeltségi és ösztönző rendszert. Ez a KDNP határozati javaslatának indoklásában is szerepel: a kormányzatnak meg kell állapodnia a munkáltatókkal abban, hogy ha foglalkoztatnak tartalékos katonákat, igazolt hiányzásnak tekintsék azt a néhány napot, melyet például a kiképzéssel, gyakorlatokkal tölt az önkéntes. A közösség érdekében, a társadalom biztonsága céljából ez vállalhatónak tűnik a munkaadók részéről, emellett az államnak is kompenzálnia kell azt a céget, például adókedvezményekkel, amely ilyen munkavállalókat foglalkoztat – osztrák, brit példák is bizonyítják, hogy ez működőképes elképzelés. Valamilyen érdekeltségi rendszert az önkéntes tartalékosok ösztönzésére is ki kell alakítani, így továbbtanulási, utazási és munkaidő-kedvezményekkel, vagy az Egyesült Államokban vannak olyan lehetőségek, hogy boltokban áfamentesen vásárolhatnak bizonyos termékeket a Nemzeti Gárda katonái.
– Nyilván jelentkeznek majd a hivatásos nyafogók, akik elkezdik kiszámolgatni, mibe kerül ez nekünk.
– Meglehetősen „olcsó” a tartalékos katona a védelem szempontjából: nemzetközi példák azt mutatják, hogy egy tartalékos fenntartása körülbelül egytizede egy szerződéses vagy hivatásos katonára fordított összegnek. Egyébként sem beszélhetünk luxuskiadásról: az országban biztonsági vákuumot okoz, hogy nincsenek kiképzett tartalékosaink.
– A biztonsági vákuumra utal, hogy több irreguláris, a rend fenntartását segíteni igyekvő szervezet is létrejött.
– Itt valami teljesen más dologról van szó, ez nem civil kezdeményezés. A Magyar Honvédség szervezésében valamifajta területi elv kidolgozása alapján – mivel a helyben lakók mozgósítása mindig fontos időbeli előnyt jelent – történne meg az önkéntes haderő felállítása, szó sincs magánhadseregről. A civil kezdeményezéseknek nyilván komoly jelentősége van, de a biztonság garantálása elsősorban állami feladat. A civil szervezetek feladata pedig, hogy kiegészítő jelleggel segítsék az állami szerveket. Én nem szeretném, ha a biztonság garanciális tényezői magánhadseregek, civil biztonsági őrző-védő kft.-k, rt.-k és félkatonai szervezetek lennének, mert ez anarchiához vezet. Az államnak nem szabad kivonulnia a biztonságpolitikából. Nagyon helytelen, hogy a kormány programjában is az szerepel: a biztonság tényezői az állami, önkormányzati és civil kezdeményezések, a biztonsági szervezetek. Egészségtelen, hogy a két megmaradt magyar dandárlaktanyáját civil biztonsági őrző-védő kft.-k őrzik. Elképesztő ez egy NATO-tagországban – ráadásul a tervek szerint a rendőrségeket is civil szervezetek őriznék. Nem civil gárdákat kell szervezni, hanem az államnak kell úgy működnie, hogy a biztonság tartható legyen a legutolsó faluban is, mind a külső vagy a belső veszélyekkel szemben. Ha nem így gondolkodunk, az állam létét tagadjuk. Ne feledjük: Lenin elve volt az állam elhalása.
origo.hu
Csibi Krisztina a kormánypártok jelöltje a Tolna vármegyei időközi parlamenti választáson
