Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap A CSU „politikai rágalmazással” vádolja az SPD-t című cikkében elemzi a berlini Elüldözöttek Központja alapítványi tanácsának tagsága miatt kirobbant vita legfrissebb fejleményeit. Az Elüldözöttek Szövetségének (BdV) szövetségi gyűlése egyhangú határozatában ismét Erika Steinbachot jelölte a berlini központ kuratóriumába. A döntéssel a BdV demonstrálni kívánta: nem hagyja, hogy előírják, kit jelöljön az alapítványi tanácsba. Steinbach széke egyelőre üres marad. Steinbach az „üres szék politikáját” egy ország demokratikus kultúrája demonstrációjának tartja. A CSU feltétlen támogatásáról biztosította Steinbachot. „Mindent megteszünk azért, hogy az SPD politikai rágalmazása Erika Steinbach esetében eredménytelen maradjon” – nyilatkozta Alexander Dobrindt pártigazgató. A Bundestag-választások után gondoskodnak róla, hogy Steinbach „mindenképpen” megkapja az alapítványi tanácsban őt megillető posztot. Steinbach elkötelezettsége a kibékülés mellett és az elüldözöttek ügyeinek támogatása terén minden kétség felett áll. „Nem fogjuk hagyni, hogy az SPD ezt beszennyezze” – magyarázta Dobrindt. Korábban a BdV elnöke még egyszer megismételte, hogy az alapítványi posztról kizárólag ideiglenesen és csak az SPD nyomására mondott le. Kijelentette: egy ilyen beavatkozást azonban nem tartalmaz az alapítványi jog és az SPD hiányos felfogásáról tanúskodik a demokráciát illetően. Peter Struck, az SPD frakcióvezetőjének javaslatáról, miszerint nem szabadna sohasem a testülethez tartoznia, Steinbach úgy fogalmazott: „Hol élünk valójában? Az NDK korszakának vége. Ez nem demokratikus, ez antidemokratikus, ez diktatórikus.” Angela Merkel kedden, a BdV éves fogadásán kifejezte szolidaritását Steinbachhal. Kiemelten méltatta a CDU politikusának a központért folytatott munkáját. A kancellár egyúttal világos szavakkal felszólított arra, hogy ismerjék el végre az elüldözöttekkel szemben elkövetett igazságtalanságokat. 60 évvel a szövetségi köztársaság megalapítása után fel kell végre számolni azt a nézetet, hogy „az elüldözés témájánál mindig az elhárító mechanizmusokat kultiváljuk”. Mint mondta, az igazságtalanságot igazságtalanságnak kell nevezni. Steinbach jelölésével kapcsolatban ugyan konkrétan nem nyilatkozott, de elismerte a BdV azon alapvető jogát, hogy az őket megillető posztokat maguk töltsék be.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Uwe Müller Joguk van a volt Stasi-spicliknek a felejtésre? című cikkében elemezi az NDK múltjának feldolgozásával kapcsolatos vitát. Amikor 1989. december 4-én polgárjogi aktivisták megrohamozták az erfurti Stasi-központot, hogy megakadályozzák az akták megsemmisítését, Herbert Gräser ott volt közöttük. Az úgynevezett Új Fórum tagjaként felügyelt egy odacitált katonai ügyészt, amint a foglalók utasítására lepecsétel egy ajtót. Az ezt a jelenetet megörökítő fotó a kelet-német békés forradalom jelképévé vált. A történeti jelentőségű fényképet lehet, hogy nemsokára már nem lehet minden további nélkül publikálni, ha Gräser képes lesz szándékát megvalósítani. Ő ugyanis beperelte Joachim Heinrichet, az egykori ismert erfurti polgárjogi aktivistát, aki honlapján rövidke szöveggel közölte a képet. Gräser szerint ez sérti a személyiségi jogait és az ügyet most a müncheni tartományi bíróság tárgyalja. Az ügy megértéséhez szükséges tudni, hogy az állítólagos ellenzéki, aki segítette a Stasi-központ elfoglalását, maga 1981–1989 között „Schubert” fedőnévvel ügynök volt. Gräser ügyvédje szerint e tény emlegetése ronthatja ügyfele üzleti érdekeit és ebbe tovább nem kíván beletörődni. Gräser, aki nem kíván a nyilvánosság előtt a múltjára emlékezni, egyúttal a felejtés jogát vindikálja magának. Egy ilyen jogot 1973-ban az úgynevezett Lebach-ítéletben megítélt az alkotmánybíróság. Ezzel elfogadták a négy katona meggyilkolásában társtettesként hat évre ítélt elkövető érveit, akinek a személyiségi jogait – különös tekintettel lehetséges reszocializációjára – fontosabbnak ítélték, mint a sajtószabadságot. Ezzel az ítélettel sikerült a tettesnek megakadályozni egy, az ügyről forgatott dokumentumfilm sugárzását. De a Gräser-ügy jogászok szerint egészen más, mert többek között tettéért sohasem ítélték el. Ráadásul nem volt egyszerű kis bűnöző, hanem a diktatúra titkosrendőrségének egyik kiemelkedő munkatársa. „Schubert” nem egyszerű spicli volt, hanem az ellenség „leküzdésére” kiképzett „B-ügynök”. A nyolcvanas években 189 000 főt alkalmazó Stasi-birodalomban alig 3200 „B-ügynököt” tartottak nyilván. Gräser 11 aktája több mint 3000 oldalnyi jelentést tartalmaz, kevés ilyen hatékony ügynöke volt a Stasinak. Aktája szerint 1989. június 4-i éjszakai jelzése következtében sikerült megakadályozni egy másnapra tervezett röplapos akciót, mellyel az ellenzék a május 7-i önkormányzati választások meghamisítását kívánta bírálni. A látszat kedvéért Gräsert is letartóztatták – de öt nap múlva 1000 NDK márka jutalmat kapott. A Stasi tudta, miként kell megbecsülni a lojális munkatársat. „Schubert” 58 200 márka támogatást és 39 197 márkányi költségtérítést kapott, ezzel Erfurtban a Stasi legjobban fizetett ügynöke volt. Az, hogy egykori Stasi-munkatársak újra és újra beperelik mindazokat, akik a nevüket említik, már régóta mindennaposnak számít. De Gräser e tekintetben is különleges pozíciót foglal el, hiszen azt a Stasi-in-erfurt.de honlapot kívánja cenzúrázni, melynek üzemeltetőjéről, Joachim Heinrichről szintén jelentett. Ez felháborította Heinrichet. Az epidemiológia doktora és matematikus az NDK-ban egy környezetvédelmi csoportot vezetett, ma a müncheni Helmholtz Központban a légszennyezés okozta betegségeket kutatja, nem hagyja magát megfélemlíteni. S felháborodottan kérdezi, vajon odajutottunk-e, hogy az elkövető tényleg elhallgattathatja az áldozatát.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
