Másfél év alatt mintegy 1300 milliárd forint „megtakarítása” – az úgynevezett Bajnai-csomag e célkitűzése már megelőlegezte a magyar gazdaságot és a szociális szférát sújtó drasztikus elvonásokat. Cinizmusnak tűnik, hogy miközben a civilizált országokban a lakosság terheit enyhítő lépésekkel igyekeznek a gazdasági világválság hatásait enyhíteni, a kormányzat éppen a válságra hivatkozva tesz újabb olyan lépéseket, mely az adófizetőkre hárítja egy tehetségtelen politikai elit hétéves mélyrepülésének következményeit.
A célkitűzés, hogy 2013-ig 1300 milliárd forinttal kell csökkenteni az állami kiadásokat, eredetileg a Reformszövetség álláspontjaként vált ismertté. A Reformszövetség a foglalkoztatás növelésében látta a magyar gazdaság kitörési lehetőségét, ők viszont csökkentették volna a munkát terhelő adókat, és hangsúlyozták, hogy a szociális juttatások mindegyikét rászorultsági alapúvá tennék.
A csomag legitimitása
Ahogy jött, úgy ment: mind hatalomra kerülésekor, mind távozásakor feszegette Gyurcsány Ferenc az alkotmányos kereteket. Mivel úgy mondott le, hogy nem mondott le, s az új kormány választások és a program ismertetése, vitája, az arról alkotható társadalmi véleménynyilvánítás lehetősége nélkül tehette le az asztalra csomagját, erőteljesen megkérdőjelezhető, legitim körülmények között kerültek-e kihirdetésre a megszorító intézkedések. Mindenesetre a Bajnai-csomag és a jövő évi költségvetés szemlélete egyértelművé teszi, hogy az intézkedések egy teljességgel megtervezett és tudatos program mentén haladnak. A „költségvetési és pénzügyi egyensúly biztosítása” ürügyén megtett lépések nem tesznek kísérletet arra, hogy akár a banki szféra, akár a hazai multik bevételeit igyekezzenek megnyirbálni.
A csapásmérések célpontjai
A költségvetési „hadikommunizmus” számításait egyértelműen meghatározza az idei esztendő tragikus, 6,5 százalékos GDP-csökkenése. Érdemes számba venni azokat a területeket, melyekkel kapcsolatban már a Bajnai-féle csomag bejelentésekor szóba kerültek a drasztikus megvonások: