– Sokak szerint új kezdet közeleg a magyar gazdaságban: a válságnak lassan vége a nagyvilágban, és a választások után várhatóan egy nagy felhatalmazással rendelkező kormány lép színre. Milyen esélyeket lát a kilábalásra ebben az évben?
– A magam részéről nem sietném el a válság végének a bejelentését. Sok jele van a gazdaság élénkülésének, de érhetnek még meglepetések bennünket. Elég csak az Európai Unió egyes országaira nézni: Görögország gyakorlatilag csődközelben, de Spanyolország, Portugália és Írország is egyre nehezebb helyzetben van. Akik megtehették, anticiklikus gazdaságpolitikát alkalmaztak, vagyis pénzt pumpáltak a gazdaságba a visszaesés megállítására, és a lakossági fogyasztás feltámasztására. (Nálunk ez a pénzszórás sajnos a válság előtt már lezajlott, sőt csődközeli helyzetünk egyik előidézője lett.) Ennek azonban előbb-utóbb véget kell vetni, hiszen az államok szerte Európában jócskán eladósodtak. Csak ebben az évben az EU-országok 2200 milliárd euró forrást kell, hogy bevonjanak. Márpedig ennek nemcsak az illető országokra nézve van jelentős hatása, hanem ránk is, akik épp most mérsékeltük a hiányunkat ugyan, de az eladósodottságunk szintje az IMF-hitel révén jelentősen megemelkedett. Ráadásul a gazdaság növekedésbe fordulásáról még nem beszélhetünk, a munkanélküliségi ráta még nem kezdett csökkenni, a banki aktivitás épp csak éledezőben van. Miközben a lakosság tartalékai pedig kimerülőben...
– Mennyire köti meg ez a helyzet az új kormány kezét? Milyen esélyeink lehetnek az IMF-fel folytatott tárgyalások során?
– Az új kormánynak rövid távon rendkívül szűk lesz a mozgástere. Ugyanakkor Magyarország ma egy mélyről indult, de komoly előrelépést felmutató, „javuló” ország, biztos vagyok benne, hogy az új kormány értelmes, előremutató tervei pozitív fogadtatásra találnak. Ráadásul célszerű külön kezelni az egyszeri, esetleges konszolidációból adódó tételeket is, mint például az önkormányzatokét, a MÁV-ét vagy a BKV-ét. Ezzel szemben, ha szétnézünk a régióban, több ország is az IMF tűrőképességét teszteli: például Ukrajnában szinte semmilyen törekvést nem tapasztalni a kormányzat részéről, hogy betartsa a nemzetközi pénzügyi szervezeteknek tett ígéreteit. Mégis nehéz lenne elképzelni, hogy hagyják összeomlani, mert annak sokkal komolyabb következményei, nagyobb költségei lennének. Minden döntéshozó fejében kísért a múlt: a Lehman amerikai befektetési bank bukásának rémképe és annak következményei.
– Bennünket se hagytak volna összeomlani?
– Nem is hagytak. Az ország időben fordult segítségért az IMF-hez, amit meg is kapott. A tavalyi év tavaszát követően pedig Bajnai Gordonnak sikerült elfogadtatni néhány nagyon fontos megszorító intézkedést. Olyanokat, amelyeket az elődeinek nem volt mersze vagy ereje megtenni. Ha ez nem történik meg, a következő kormánynak még nehezebb lenne a helyzete. Ugyanakkor szögezzük le: ezek szükséges, de nem elégséges feltételei egy későbbi kilábalásnak. Az új adminisztrációnak hozzá kell látnia egy távlatosabb gazdaságpolitika megalkotásának, és ebben biztosan partner lesz az IMF.
– Most mégis valami furcsa számháború alakult ki a kormány és az ellenzék között a hiány mértékéről, amelybe bele-beleszólt az IMF is. Ön szerint mennyi lesz a költségvetési hiány Magyarországon?
– Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy belássuk, a 3,9 százalékos cél nehezen tartható. Épp most törölte el az Alkotmánybíróság a vagyonadót, ez az 50 milliárdos tétel már elszállt. Ennyi nagyságrendileg a költségvetés általános tartaléka. Ez önmagában 0,2 százalékkal növelheti a hiányt. De lehet még több más jelentős tétel: az előző év második felében az egyes intézmények, minisztériumok visszafogták kiadásaikat, leállítottak vagy lelassítottak projekteket, pályázatokat, amelyek most áthúzódó költségekként jelennek meg. Ez is lehet akár fél százalék. De említhetném az üzemanyag jövedéki adójának emelését, amely arra készteti a nemzetközi fuvarozókat, hogy ne az országunkban tankoljanak. Szerintem így összejöhet vagy 4,5 százaléknyi hiány.
– És mi a véleménye az állami vállalatok, az önkormányzatok adósságáról? Azt bele kell számolni a hiányadatba?
– Ez a következő kormány döntése. Ha ez megtörténik, akkor a korábban említett szám további 1-2 százalékkal növekedhet, ami már nincs is messze a többek által emlegetett 6–7-től. Fontosnak tartom azonban megemlíteni, hogy ezek egyszeri konszolidációs tételek.
– Épp ezt mondták a Fidesz gazdaságpolitikusai is, ebből lett a vita.
– Szerintem viszonylag egyszerűen el lehet választani a két problémát, a költségvetés szerkezeti kérdéseit az egyszeri tételektől. Ha az a bizonyos többlet egy-két százalék a MÁV, a BKV, az önkormányzatok rendbetételére megy el, és nem „elfolyik”, akkor ez ellen nem lehet kifogása senkinek.
– Szakértők szerint a magyar gazdaságot az teszi sínre, ha mielőbb kijelöljük az euró bevezetéséhez szükséges pályát. Ön szerint is ez a közeljövő fő feladata?
– A válság rengeteg embert hozott nehéz helyzetbe, de kétségtelenül vannak jó oldalai is. Például megmutatta, hogy a közkeletű bölcsességek közül mi az, ami bajban is megállja a helyét. Az euró olyan gyógyszer, amely az erőseken segít, a gyengéket azonban csak tovább gyengíti. Erre példa Görögország vagy Portugália, melyek elsősorban politikai döntés révén kerültek be ebbe a klubba. Az euró csak azoknak a gazdaságoknak jó, amelyek megértek a bevezetésére. Ez még akkor is igaz, ha a válság mélypontján nálunk is mindenki euró után kiáltott. Pedig rajtunk elsősorban nem az euró bevezetése, hanem fegyelmezett fiskális politika és jól átgondolt gazdaságpolitika segít, melynek következménye lehet az euróövezetbe lépés feltételeinek teljesítése. Ellenkező esetben csak úgy járnánk, mint a görögök.
– Fejezzük be azzal, amivel elkezdtük: bízhatnak-e az emberek és a cégek, derűlátással tekinthetünk-e a következő évek elé?
– Azt szokták mondani, hogy a politikusok mindig megtalálják a legjobb megoldást a problémákra. Azután persze, hogy kipróbálták az összes többit... Rossz példát mi is ismerünk eleget az elmúlt évekből. Miközben a 2000-es évtizedben szinte mindenhol jelentős mértékben növekedett a gazdaság, mi irányvesztetten sodródtunk, és kiszolgáltatott helyzetben ért bennünket a válság. Ezt még egyszer nem szabad megtenni. Még egy évtizedet nem vesztegethetünk el. A következő kormánynak meglesz a felhatalmazása, és véghez is kell vinnie azokat a szerkezeti átalakításokat, amelyek hosszú távon versenyképessé teszik Magyarországot.
Jámbor Gyula
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!