Andrew Rawnsley szerint a korábbi brit miniszterelnök testi és szellemi hanyatlása annyira mély volt, hogy gyakran ébredt fel az éjszaka közepén izzadságtól csöpögve, rémálmoktól gyötörve. Rawnsley könyvében, amelyből az Observer közöl részleteket, leírja: Blairt kísértette és kínozta az egyre mélyülő káosz és vérontás Irakban, nemkülönben pedig az az állandó pszichológiai hadviselés, amit Gordon Brown folytatott ellene.
Sally Morgan, Blair egyik közeli munkatársa azt mondta: „Irak futóhomok volt, ami elnyelte Blairt. Az atrocitások. Azok a rettenetes fotók (Abu Ghraib). Blair elveszett ebben a hosszú, sötét alagútban és nem látott kiutat belőle.”
Még a gyerekei is szenvedtek az iskolában amiatt, hogy apjuk támogatta az iraki háborút.
Blair ezért többször a lemondás határán állt, de aztán mindig meggondolta magát. Különösen a felesége, Cherie ösztönözte arra, hogy ne adja fel, hogy harcoljon.
Gordon Brown, aki már nagyon szeretett volna miniszterelnök lenni, azonban nagyon csalódott volt, hogy Blair még mindig nem mondott le. Egy alkalommal Brown meglátogatta Blairt a Downing Street 10-ben, hogy választ kapjon arra, mikor veheti már át Blair helyét. Állítólag úgy viselkedett, mint egy dühöngő kamasz, s a szokásos stílusában üvöltötte: „Mikor mész már kibaszottul el?”
Blair azonban még egy darabig maradt...
(guardian.co.uk)
