Van mozgástere a kormánynak, nincsenek véglegesen befagyva a gazdasági cselekvés mozgásterei. Legalábbis erre lehet következtetni Lóránt Károly szavaiból. A közgazdász szerint a különböző hitelminősítők reakciói „a tehetetlenséget szimbolizálják”, s a kormány részéről mutatott „szilárd és következetes kommunikációval” ki lehet húzni a negatív kritikákat a nemzetközi sajtó hasábjairól. Senkinek sem érdeke, hogy bekövetkezzen a baj – teszi hozzá a szakember kérdésünkre, amely szerint a negatív hírek önbeteljesítő jóslatként súlyos károkat okozhatnak. Lóránt szavai szerint az országot finanszírozó bankoknak sem érdeke, hogy fizetésképtelenség álljon elő, „mivel a veszteségeket nekik is le kell írniuk a könyveikben”.
A magyar kormánynak – különös tekintettel a közelgő uniós elnökségre – mindenképpen tartania kell a napokban beharangozott hiányszámokat. Köztudott: a gazdasági kormányzat a napokban jelentette be, hogy az idei esztendőre 3,8, míg 2011-re 3 százalék alatti hiánycélt tűztek ki.
A jövőbeli magyar hiányszám-célkitűzések igen ambiciózusak és bizalomgerjesztők. Elég csak arra gondolni, egyedül a svédek (0,2 százalék) és a bolgárok (2,5 százalék) „ígértek alánk”, az unió „hajtómotorjai” bizony igen magas számokat „köhögtek” fel; az írek 10, az összeomlástól éppen csak megmenekült görögök 7,6, a franciák 6, de még a németek is 4 százalékra tervezik a következő esztendő hiányszámait. Persze figyelembe kell venni azt is, hogy melyik ország mennyire reagál érzékenyen a piacok mozgására, ám a célkülönbségek egyes esetekben mégiscsak ordítóan nagyok.
A neoliberalizmusnak annyi, a hitelminősítők még alszanak
Annyi azonban jól látszik, nem csökken a nyomás a magyar kormányon azzal kapcsolatban, hogy újra „összeházasítsák” az IMF-fel. Ahogy például a Capital Economics londoni elemzői gondolják, „valamikor a jövő év vége felé” létre is jöhet a frigy. Ennek pedig szerintük – ahogy egy friss előrejelzésben is fogalmaznak – a magas külső finanszírozási igény az oka. Magyarország tartja a kitűzött hiánycélt, de nem köt újabb kölcsönszerződést a Nemzetközi Valutaalappal – ezt pedig Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter tette világossá (s nem először teszi).
Alapvetően elhibázott az az – uniós szinten lévő, s így a tagállamokra „kisugárzó” – gazdaságpolitikai felfogás, amely a deficitcsökkentésen alapszik – vélekedett lapunknak Lóránt, „mivel konzerválja az amúgy is meglévő gazdasági depressziót”. Az Európai Unió foglya a megbukott neoliberális gazdapolitikának, s ezen a meglévő szerződései miatt nem is tud változtatni – teszi hozzá Lóránt Károly. A gondok szerinte nem az ország belső-, hanem a külső adósságfinanszírozása miatt vannak jelen.
A neoliberális kísérletezés ideje lejárt; a piac mindenhatósága és önszabályozása csak elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság – ezt pedig már Orbán Viktor fogalmazta meg az Európai Néppárt budapesti rendezvényén. A kormányfő annak a véleményének is hangot adott, amely szerint vissza kell fogni a spekulációt, s a 180 fokos fordulat mentén a munkahelyteremtést kell támogatni az unióban.
Lóránt Károly némiképpen párhuzamot von a múlt századi nagy világgazdasági válság, illetve a jelen helyzet között. Eszerint „van szabad munkaerő, lenne rá kereslet is”, ám a gazdaság nem képes beindulni. Pénzt kellene pumpálni a rendszerbe, ugyanakkor a forintra nehezedő nyomás miatt kockázatokkal kell számolni – teszi hozzá a közgazdász. Egyfajta megoldás lehetne helyi munkaerő-kínálat és kereslet alapos feltérképezése, helyi pénzek vagy csekkek bevezetése. A lokális gazdaságot kellene lendületbe hozni, „akár úgy is, hogy bizonyos önkormányzati juttatások egy része a helyi vállalkozók által kibocsátott zárt körben használható vásárlási jegyekben teljesülne”. Az adott vállalkozó így jutna bevételhez – fogalmaz a szakember, aki szerint ez „jó lehetőség lenne a költségvetés tehermentesítésére is”.
Varázsszavak: korrupció, bürokrácia
Teljesíthetők a kormány által kitűzött hiánycélok, ám további cselekvésre van szükség – fogalmazott az MNO-nak Csath Magdolna. A közgazdász a lehetőségekről szólva elmondta, hogy „nem elég csak feltárni a korrupciós eseteket” , hanem meg kell találni az elfolyatott péntek visszaszerzésének módját is. Sok milliárdról van ugyanis szó – teszi hozzá a professzorasszony, aki szerint ezzel párhuzamosan mindent meg kell tenni a korrupciós csatornák elzárása érdekében is. Egészen pontosan „megfoghatók ezek a cégek, s nézni kell azt is, hogy honnan és hogyan áramlottak ki a pénzek”. Struktúraátalakítással, racionalizálással górcső alá kell venni a nagy állami vállalatokat és intézményeket is, ugyanis nagyon sok a vezetői szint, hatalmas a bürokrácia, elfolynak a pénzek, ezzel párhuzamosan pedig erősen megkérdőjelezhető a hatékonyság is. Ennek a munkának mihamarabb neki kell állni – állítja a szakember.
Szintén a hiánycélok teljesülését segíthetné elő az is, ha a korábbinál értelmesebb célokra fizetnék ki az uniós pályázati pénzeket. „Nem csak arról van szó, hogy értelmetlen dolgokra folynak el a források, de nagy a pazarlás is”. Mindenképpen javítani kell a gazdálkodás színvonalát – teszi hozzá Csath.
Valami megmozdult, de ez még nem elég
A célok eléréséhez szükség van arra is, hogy beinduljon a „magyar” gazdaság is. A szakember is úgy látja, „valami megmozdult a gazdaságban”, vége van a bénultságnak, ám ez inkább az itt működő külföldi és exportvezérelt cégek miatt van így. Ugyanakkor – a közgazdász szerint – a magyar kis- és közepes vállalkozások (kkv) még mindig nem kapták meg azt a környezetet, amelyben képesek lennének a munkahelyek teremtésére. Könnyíteni kellene a munkahelyteremtés költségein, a pályázatoknál olyan helyzetet kellene teremteni, amely nekik is lehetőséget adna. Ha van munkahely, van adó és áfabevétel, s a cégek is többet tudnak a költségvetésbe befizetni. Csath a bankadót is olyan tényezőnek említette, amely segíti a törekvéseket, ugyanakkor még nem tudni pontosan milyen összeg folyik majd be.
Visszatérve a kisvállalkozásokhoz; Csath Magdolna pozitív megkülönböztetést javasol. Ma még mindig – a rendszerváltás óta – a nagy külföldi cégek kapják meg a hatalmas adókedvezményeket. Felül kellene vizsgálni ezt a rendszert – állítja a professzorasszony, s azokat kellene csak támogatni, amelyek magas innovációs szinttel, nem környezetszennyezően, magas hozzáadott értékkel működnek, és a profit többségét nem elviszik, hanem visszaforgatják a termelésbe és fejlesztésbe. Komoly támogatást kell adni a kisvállalkozásoknak, hiszen a világon mindenütt – így nálunk is – ők a legnagyobb foglakoztatók – állítja a szakember.
origo.hu
Ez a százforintos akár 2000 eurót is érhet – nézd meg a sajátodat!
