A miniszterelnök, mint álruhás király indult neki az országnak. Nem szólt, hogy megy, csak felbukkant, hogy ígérhessen, többnyire olyan helyeken, ahol ellenzékének is vannak esélyei. A távirati iroda, amelynek joga és kötelessége, hogy beszámoljon az ország első emberének közszerepléseiről, például nagy valószínűséggel csak az utolsó előtti pillanatban értesült róla, hogy Orbán Viktor Szegeden van, és lényegében Szijjártó Péter szóvivő közleményének átvételével volt kénytelen tudósítani. Kérdezni ezen alkalmakkor legfeljebb csak magának a miniszterelnöknek volt esélye, aki Tatabányán a nép közé vegyülve érdeklődött az emberektől, mit szólnak az eddigi intézkedésekhez. Egy idős asszony minden előzetes terrorelhárítói várakozást felülmúló megelégedettségének adott hangot.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2010. szeptember 29.)
