A csaló olasz bíróval nem bírt a magyar labdarúgó-válogatott

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. Az 57. részben az 1934-es olaszországi világbajnokság magyar szempontból legfájdalmasabb mérkőzésére emlékezünk vissza. Amikor Magyarország a negyeddöntőben 2:1-re kikapott Ausztriától.

Az 1934-es labdarúgó vb negyeddöntőjében Magyarország és Ausztria csapott össze Forrás: Képernyőfotó/Youtube

A Nemzeti Sport címoldalán egy nappal a találkozó után a következők szerepeltek: „A magyar csapat gyenge pontjai ellenére is méltó ellenfele volt Ausztriának, de a bennünket kitartóan kísérő balszerencse, Avar korai lesántulása, Markos indokolatlan kiállítása és a bécsi védelem erőszakossága, meg a bíró megakadályozta eredményességünket.”

A népharag Nádas Ödön szövetségi kapitányra zúdult

Erre szokták azt mondani: ez a kemény. Ugyanakkor a kiesés miatt Magyarországon a népharag a magyarok szövetségi kapitányára, Nádas Ödönre zúdult. Bár abban mindenki egyetértett, hogy a második félidőben a magyar csapat játéka hősköltemény volt, a szakírók és az olaszországi tudósítók az első félidőt minősíthetetlennek értékelték. „A játék nívótlan, rossz volt, nem ment a fiúknak s formájuk alatt játszottak.” 

A magyar nézők előtt érthetetlen volt a feltűnő bizonytalanság, a rossz passzok serege, bukdácsolás, csúszkálás.

„Igaz, az osztrákok ugyanilyen gyengén játszottak, sőt kétségtelen, hogy mi vezettük a több támadást, bár az osztrákok veszélyesebbek voltak. A mi támadásaink elvesztek a kapu előtti általános puhaságban” – írta a Nemzeti Sport a bírálatában.

A sötét mezes magyar csapat nem tudta legyőzni Ausztriát. Forrás: YouTube

A mérkőzést követően Nádas Ödön kapitány sem fogta vissza magát, már ami az olasz bíró ténykedését illette: „Mattea lehetetlenül bíráskodott, nyomott bennünket, csak néha ébredt fel benne a lelkiismeret. 

Két tizenegyesünket nem adta meg! Akkor hiszem el az elfogulatlanságát, ha tíz évig nem vállal osztrák meccset.

A magyar csapatnak nem maradt más hátra, mint vonatra szállni és elindulni Budapest felé. A Nemzeti Sport – természetesen – a budapesti pályaudvarra is újságírókat küldött. Ezt írták: „Kint, Kelenföldön várjuk az olaszországi gyorsvonatot s várakozás közben eszünkbe jut a régi bemondás: ha kikaptok, akkor jobb, ha hazafelé jövet már Kelenföldön leszálltok.”

A vonat késik. Lassan húsz perce meg kellett volna érkezzen, de sehol. Az egyik vasutas maró gúnnyal jelezte: biztosan azért ez a nagy késés, mert minden állomáson a polgármesterek fogadják a vesztes csapatot. A vasutast csendre intik. Végre befut a szerelvény, s az elkeseredett magyar játékosok összetörve kászálódnak le a vonatról. 

A szombati érkezés után egy nappal a magyar sportújságírók Nádas Ödön szövetségi kapitány Teréz körúti lakásához vonultak. Délben csengettek be, de csak Nádasnét, a nagyságos asszonyt találták odahaza. A szövetségi kapitány feleségéből csak úgy dőlt a panasz. „Én is annak örültem volna jobban, ha még tovább kint marad. Ha megnyerjük a meccset! Nálunk – futballszezonban – olyan mindegy, hogy itthon van-e férjem, vagy külföldön. A helyzet az, hogy soha sincs itthon. A hivatala meg a szövetség teljesen lefoglalja. Legjobb lenne, ha lemondana, akkor talán több ideje lenne az otthona számára. De így? Reggel elmegy, este hazajön.”

Nem sokkal később megérkezett a kapitány. Idegileg nem volt a legjobb állapotban. Kiborították a magyar drukkerek, akik olyan lehetetlen dolgokat vágtak a fejéhez, hogy a csaló olasz bíró ténykedése láttán a magyar csapatnak le kellett volna vonulnia a pályáról. Majd előkerült ennek a negyeddöntőnek a legfontosabb kérdése, hogy Nádas Ödönnek mindenképpen pályára kellett-e küldenie a formán kívül lévő Sárosit. Nádas erre így felelt: „Hol van az a szövetségi kapitány, aki nem állítja be Sárosit, akkor, amikor maga jelentkezik, tele magabízással. És előző nap az edzésen úgy rúgja a labdát, hogy öröm nézni.

Hiszen, ha Sárosi nélkül kapunk ki, akkor már rég agyonütöttek volna amiatt, hogy Sárosit nem tettem be a csapatba!

Mire az újságírók visszatértek a szerkesztőségbe, Budapesten elterjedt a hír, hogy a szövetségi kapitány lemondott. Ez azonban akkor nem volt igaz, ám nem sokkal később Nádas Ödön tényleg benyújtotta lemondását, amelyet az MLSZ 1934. július 25-én elfogadott. A magyar csapat bukása tehát a mélybe rántotta azt a szövetségi kapitányt, akinek ezt az óriási kudarcot a nyakába varrták. Így ért véget Magyarország számára a II. labdarúgó-világbajnokság, de a bennünket legyőző Ausztria sem jutott messzire, mert az elődöntőben a házigazda olaszok 1:0-ra legyőzték Hugo Meisl csapatát, majd a bronzmeccsen a németek is jobbnak bizonyultak (3:2) Ausztriánál. Ez azonban senkit nem tett boldoggá Magyarországon.