Csak át kell írni itt-ott a „félelmek alkotmányát”?

Új, vagy átalakított alaptörvényre van szükségünk? Ez volt a fő kérdése annak a Common Sense Society szervezésében, az Ybl-palotában létrejött vitaestnek, amelyen Stumpf István alkotmánybíró és Jakab András, az alkotmány kommentárjának szerkesztője – és a közönség tagjai – ütköztették álláspontjaikat. Benne legyen-e a Szent Korona az alkotmányban? Vagy már benne is van? Mit kezdjen az alaptörvény egy, az őszödi beszéd után előállt helyzettel? Vagy már mostani formájában is tudja kezelni a politikai és morális válságot?

Alkotmányunk egyidős a jelenlegi német alkotmánnyal – érveltek a hatályos alaptörvény reformálhatóságában hívők, hozzátéve, hogy ráadásul ott is külső erők – a Német Szövetségi Köztársaságot ellenőrző amerikaiak – mondták ki a végső szót, ahogy a mi 1949-es, a köznyelvben „sztálininak” nevezett alkotmányunkban is. Elhangzott, hogy marxista államelméleti megfogalmazások is szerepelnek ugyan a szövegben, de azok egyszerűen kiollózhatók. Nem reflektál alaptörvényünk viszont arra, hogy tagja vagyunk a NATO-nak vagy az Európai Uniónak.

Felmerült, hogy naiv elképzelés azt hinni, hogy nyilvános vitával kialakíthatók lennének az alaptörvény alapértékei, hiszen az politikai csaták eredményeként jön létre. Ennek az érvelésnek némiképp talán ellentmond, hogy csak azért ne szülessen alkotmány, mert a jelenlegi kormányzó erőnek megvan az Országgyűlésben a módosításokhoz szükséges, kétharmados többsége. Ezt a reformálhatóságban hívők közül néhányan azzal húzták alá, hogy a Fidesz–KDNP nem is kampányolt ezzel. Az „átíráspártiak” a vitában úgy foglaltak állást, hogy preambulumra természetesen szükség van, de ezért nem kell egy teljes új alaptörvényt írni, elég a cikkek és paragrafusok elé toldani egyet. A „szimbolikusság” kapcsán pedig felmerült az a kérdés is, hogy ha valóban csak a jelképes paragrafusokat kell érinteni, akkor végképp nincs szükség az egész szöveg kidobására, „hiszen az alkotmány nem kísérletezésre való”.

Ugyanakkor – emlékeztettek az új alkotmány mellett kardoskodók – maga a szöveg jelzi, hogy új alaptörvényre van szüksége hazánknak, hiszen „ideiglenesként” definiálja önmagát. Erre a teljes cserére meg is lenne a környezet, hiszen húsz év alatt felnőtt egy olyan jogászgeneráció, amelyik már látja, hogy mely pontokon kell változtatni: mind politikai, mind szimbolikus téren új paragrafusokra van szükségünk, mivel ez a „félelmek alkotmánya”. Ráadásul sem jelenünkkel, sem 1949 előtti ezeréves múltunkkal nincs kapcsolata jelenlegi alkotmányunknak, mivel az túl bonyolult: egyszerűbb, rövidebb, folytonosságra épülő, transzparensebb alaptörvény kell – hangzott el.

Felmerült az is, hogy most van-e itt az ideje az alkotmányozásnak. Az egyik oldal szerint ezzel lezárhatjuk a rendszerváltás átmenetét, mások szerint ez már túl későn történne meg. A preambulum kapcsán felmerült, hogy abban akár benne lehetne a Szent Korona, illetve a Szent Korona-tan, de elhangzott az is, hogy tulajdonképpen már most is benne van: címerünk leírásában kap helyet. Felvetődött továbbá, hogy az új alaptörvénynek válasza kell hogy legyen olyan helyzetekre is, mint 2006 ősze, amikor nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök híres hazugságbeszéde: reformpárti álláspont szerint az ilyen helyzetekre már most van megoldás, ez pedig az országgyűlési választás.